Benedek Tibor pedig a valaha volt legnagyobb harcosa a sportágának – a két elhunyt legendára emlékeznek a társak.

Kemény Ferenc, a szintén remek vízilabdázó-tehetségeket felnevelt tréner, az exkapitány Kemény Dénes édesapja:
­– Kárpáti Gyurika volt a sportág alfája és omegája, alacsony termete ellenére valósággal uralkodott a vízben. Előtte nem élt hozzá fogható klasszis a medencében, és utána sem születik hasonló.

Gerendás György, olimpiai bajnok pólós:
Kárpáti ösztökélésére váltottam az úszásról vízilabdára. Az ő papája és az enyém egyaránt a Fradiban edzősködött, aztán az ifjú Gyuri annak idején rávett arra, hogy fordítsak hátat az úszásnak, és legyek pólós. Ez egy remek ötlete volt!

Gór-Nagy Miklós

Vannak olyan pillanatok az ember életében, amelyek hasonlóak egy megvilágosodáshoz. Az enyém 2013. augusztus 3-án volt késő este a Picornell uszodában. Kihagytunk egy ötméterest a vb-döntőben és ettől elbizonytalanodtunk, kapkodni kezdtünk. Tibor ezt észrevette, időt kért és ezt mondta nekünk: “Engem nem érdekel, hogy ma hány ötméterest hagyunk ki, felőlem százat is kihagyhatunk. De itt, ma, mi ezt a meccset, történjen bármi, meg fogjuk nyerni.” A meccset megnyertük és ezt a mondatot azóta viszem magammal. Én akkor, ott a vízben tanultam meg, hogy mi az igazi és mi az illúzió. A rengeteg ember ma a Margitszigeten azt mutatta, hogy sokakhoz eljutott Tibor üzenete. Azóta ezen gondolkozom, hogy melyik uszodát, közteret vagy bármit kellene róla elnevezni. A legnagyobbat. A legfontosabbat. Azt, amelyik mindenhonnan látszik. Méltót. Hogy amikor egy kisgyerek ötven év múlva majd megkérdezi az ő apukáját, hogy ki volt az a bácsi, akiről ezt a valami hatalmasat elnevezték, akkor az apuka elmondhassa azt, hogy kicsoda volt Benedek Tibor. A valaha volt legnagyobb harcosa a sportágának. Mindannyiunk példaképe. Életkortól és évtizedtől függetlenül. The greatest of all time.

Varga Dénes

Tibor hatására vált bennem komoly dologgá a vízilabda! Mert azt mindenki tudja, hogy hogyan állt a sporthoz, nem lehetett nem tisztelni. És amikor az első válogatott meccsem bemutatása lement, kezembe nyomta az ausztrál zászlót és azt mondta: “Sok sikert a pályafutásod során!” Nem hangzik nagy dolognak, de ez tőle, akkor és ott mindent megváltoztatott bennem! Tibor örökké úgy fog élni az emlékeimben, ahogy 2008-ban, az olimpia nyitónapján megnyilvánult. 8 mindent megélt vízilabdázót és 4 olimpiai újoncot rendelt fel az apartmanházunk tetőjére és pár perc alatt mindenkivel elhitette, hogy ennek a világversenynek márpedig mi vagyunk a győztesei! Sok embert megtanított küzdeni és győzni! Hogy hányat? Talán még annál is többet, ahányat ismert! Nyugodj Békében!

Vámos Márton

Rengeteg emlék kavarog ilyenkor az emberben, kettő azonban nagyon élénken él bennem. Az első, mikor 2010-es válogatott edzőtábort Balatonon töltöttük és Dénes mellett Tibi volt már a másodedző. 18 éves voltam és ott volt Ő, a nagy Benedek Tibor, aki mindig is a példaképem volt. Bármikor kérdezték ugyanis, hogy ki a példaképem, akkor Őt és Kását mondtam. Az első edzés után egyszer csak bejött a vízbe, mikor már vége volt az edzésnek, odahívta Pufit és megmutatta rajta, hogy kell levédekezni, ha be akar valaki jönni velem második centerbe. Nem is kell mondanom, Pufi alig tudott beúszni és talán ha öt méterre eljutott. Majd jöttem én, Pufi pedig két méteren állt meg… A másik ilyen, amikor 2015-ben nem ment a játék a válogatottban. Leült mellém és elmesélte, hogy a sydney-i olimpián a döntőig nagyon rosszul ment neki, de ott négyet vágott a legfontosabb meccsen. Elmondta, hogy a pályafutásomban rengetegszer lesz olyan szituáció, amikor fent vagy csillogsz és jól megy minden, de sokszor lesz olyan is, amikor nem jön össze semmi és nem megy a játék. Amikor hullámvölgybe kerülök, akkor mindig eszembe jutnak a szavai és ez segít, hogy kilábaljak a gödörből. Köszönöm Neked! Nyugodj békében, Tibi!

Zalánki Gergő

Sosem feledünk, Tibi bácsi! Az olimpia felkészülésen megkérdezte, hogy én miért nem tegezem őt. Azt feleltem: még nem érdemeltem ki. Brazíliában egy reggelinél úgy mentem oda hozzá, Jó reggelt Tibi! Nagy mosollyal fogadta és kérdezte a miértjét, annyit mondtam, úgy érzem, most már elég nagy vagyok és kiérdemeltem. Rájöttem, sose leszek elég jó hozzá, nekem örökre Tibi bácsi marad és sosem fogom elfelejteni Őt.

Bors, Fradi.hu