Női labdarúgó csapatunk Svédországba igazoló játékosával beszélgettek.

– Szembetűnő volt a csalódottságod az MTK elleni párharc múlt csütörtöki második mérkőzése után. Akkor még nehezen lehetett érteni, miért, amikor még van egy mindent eldöntő meccs. Most már mindenki értheti, miért is voltál annyira magad alatt a vereséget követően… Ha a búcsú így egy kicsit keserűen is alakult, azért azt gondoljuk, az elmúlt nyolc ferencvárosi évedből a szép emlékek vannak inkább túlsúlyban…
– A meccs előtt már tudtam, hogy akárhogy alakul, ez a búcsúmeccsem a Fradi színeiben, hiszen a hét végén már el is kellett utaznom, a svédországi átigazolási időszak miatt ugyanis szorított az idő. Úgyhogy igen, valóban nagyon csalódott voltam. Főleg emiatt, amit említettél: fantasztikus nyolc évet töltöttem itt, és szerettem volna úgy befejezni a pályafutásom itt töltött részét, hogy kiharcoljuk a BL-selejtezőben való indulást, és ünnepelhetünk még egyet együtt a lányokkal. Ez sajnos nem jött össze, de ennek ellenére abszolút a szép emlékek vannak túlsúlyban, szerencsére nagyon sok sikerben volt részem a Ferencváros mezét viselve.

– Biztosan nehéz a sikerek, trófeák, pillanatok közül választani. A Fradival megnyerted, amit Magyarországon meg lehet, itt lettél felnőtt játékos, innen lettél stabil válogatott. Van mégis kedvenc pillanatod, emléked?
– Tényleg nagyon nehéz választani, de ha ki kellene emelnem mégis egyet, az a tavalyi bajnoki cím. Nekem ez volt az első felnőtt bajnoki aranyérmem a pályafutásom során, egészen biztos, hogy soha nem felejtem el azt a meccset.

– Mit kell tudni az új csapatodról és a bajnokságról, amiben játszani fogsz?
– Rendkívül erős bajnokságról van szó, az európai rangsorban is előkelő helyen áll a svéd élvonal, és van két fix Bajnokok Ligája-főtáblás helyük is. Fizikálisan nagyon erős a mezőny, jellemzően a skandináv országok legjobb válogatott játékosai itt szerepelnek. Ami a csapatomat illeti, mindent elmond az erejéről, hogy második tudott lenni ebben a mezőnyben, ezzel kiharcolta ismét a BL-indulást, amelynek legutóbbi kiírásában a Bayern München is csak idegenben lőtt több góllal tudta búcsúztatni. Több stabil svéd válogatott csapattársam lesz, aki ismeri a női futballt, vagy akár csak látta a magyar válogatott svédek elleni Eb-selejtezőit, az tudja, milyen minőséget képviselnek. De lesz finn, norvég és holland válogatott csapattársam is. Nagyon sokat jelent, hogy egy ilyen keret tagja lehetek.

– Már korábban is kaptál külföldi megkereséseket, „benne volt a levegőben”, hogy kipróbáld magad máshol is, beszéltél az álmaidról többek között a Fradi TV-nek adott korábbi interjúdban is. Mégis, ez azért nagyon nagy váltás lesz az életedben. Mennyire jött hirtelen, hogyan tudtál készülni rá?
– Ahogy az említett korábbi interjúban is elmondtam, gyerekkorom óta az az álmom, hogy külföldi topligában focizhassak. Évek óta folyamatosan készültem erre, ez a cél ott lebegett mindig a szemem előtt. Ez a megkeresés sem jött nagyon hirtelen, hiszen már elég régóta folytak tárgyalások a jövőmmel kapcsolatban. Nagyon boldog vagyok, hogy végül meg tudott állapodni a két klub.

– Ahogy említetted, az elmúlt hét végén már ki is utaztál Svédországba. Milyenek az első benyomásaid az új állomáshelyedről?
– Az első pillanattól kezdve azt érzem a csapaton, a stábon, a csapattársakon, hogy szinte már most ragaszkodnak hozzám. Rendkívül befogadó közösségbe kerültem. Az edzővel is folyamatos kapcsolatban vagyok, úgy érzem, hogy számít rám. Nagyon várom, hogy elkezdhessük a közös munkát!

– Szakmailag nagy előrelépés lesz ez a számodra, de bátran állíthatjuk, a tehetséged, a képességeid ezt igénylik is. Hosszú távra tervezel Svédországban, vagy amolyan ugródeszkaként tekintesz a mostani igazolásra, és megpróbálsz majd még feljebb lépni?
– Egyelőre maradjunk annyiban, hogy nagyon örülök a lehetőségnek, és minél hamarabb szeretném felvenni az itteni ritmust, belerázódni a csapat játékstílusába és az összjátékba, és a lehető legjobbamat nyújtani. Most az a dolgom, hogy a Göteborgért tegyek meg minden tőlem telhetőt, ennél jelenleg nem szeretnék még tovább tekinteni.

– A ferencvárosi csapattársaktól volt időd elköszönni?
– Az MTK elleni második meccs másnapján, pénteken a sporttelepünkön búcsúztam el a csapattól. Igyekeztem nem elérzékenyülni, de ez azért nehéz feladatnak bizonyult, nyolc év alatt elég sok érzés gyülemlett fel bennem. Elmondtam a lányoknak személyesen is, hogy nagyon szurkolok nekik a mindent eldöntő harmadik meccsen, és bízom benne, hogy elérik a céljukat, és kifizetődik a szezon során befektetett rengeteg munka.

– Említetted, hogy nem akarsz nagyon előretekinteni a pályafutásoddal kapcsolatban, de mit súg a szíved: leszel még valaha a Fradi játékosa?
– Korábban is nyilatkoztam már: számomra Magyarországon csak a Ferencváros létezik! Aztán meglátjuk, mit hoz majd a jövő…

Fradi.hu