Kiss “Mini Menotti” Lászlót kérdezték Varga Zoltánról.

A magyar futball egyik visszatérő témája, hogy az 1968-as mexikói olimpia előtt valóban klubtársa, Albert Flórián miatt hagyta-e el Magyarországot Varga Zoltán. Kiss, a Fradi egykori pályaedzője most elárulja, mi az igazság.

Ön jóban volt az FTC 8-as számú klasszisával, a 2010-ben szívinfarktusban elhunyt Vargával, mi az igazság a két klasszis játékos ellentétéről?

Amikor Zoli 1981-ben hazatért Németországból, én szereztem neki szállodát, és természetesen beszélt arról, hogy 1968-ban miért ment el. Ennek a közhiedelemmel ellentétben nem az aranylabdás Albert volt az oka – mondja Kiss.

Akkor mégis mi?

Flórival semmi baja nem volt, mert Albert nem az a típus volt, aki bárkit is „égetett”. Zolit az zavarta, hogy míg ő idényenként átlag 15 gólt lőtt, Albert tízzel többet, ráadásul Varga átadásaiból jól megélt a többi fradista is. Nyomta Zoli bögyét, hogy őt nem igazán ismerik el, de emiatt nem Albertre haragudott. Rájött arra is, hogy a szocializmus nem az ő közege, nyugaton több a lehetőség. Ráadásul sejtette, hogy van a Fradiban egy III/III-as besúgó, akinek a kiléte ugyan nem érdekelte, de az zavarta, hogy minden lépését figyelik.

Ki volt kettejük közül a jobb: Albert vagy Varga?

Elismerve Albert kétségkívüli klasszisát, szerintem Varga számított a 60-as, 70-es évek Lionel Messijének!

Viszont a Hertha BSC-féle bundabotrány megtörte Varga karrierjét…

Dehogy törte meg, hiszen csak fél évre tiltották el, majd távozhatott a skót Aberdeenhez. A berlini bundához egyébként nem volt köze, egy brassói magyar játékostársa vallott ellene – igaztalanul.

A 70-es években még Sopronba is elutazott azért, hogy nyugati tévéadón láthasson Varga-meccseket. Ennyire elismerte?

Fantasztikus dolgokat művelt a labdával. Az Ajax játékosaként két gólt lőtt a Real Madridnak, és a hollandok 3-2-re nyertek. Miután Zoli hazatért, több magyar klubnál próbálkozott edzőként. A Fradi volt a mindene, de onnan az 1995–96-os idény után távoznia kellett. Hívott maga mellé pályaedzőnek, de akkoriban a Maldív-szigeteken volt szerződésem, és azt nem adtam fel. Zoli öntörvényű, magába zárkózó, befelé forduló ember volt, de futballistának fenomenális. Nem futotta ki magát igazán, összességében sajnálatosan keveset, csak 65 évet élt – többet érdemelt volna az égiektől.

Bors