Női labdarúgó csapatunk játékosával beszélgettek pályafutásáról, valamint a szakág helyzetéről.

A többszörös magyar bajnok és kupagyőztes, válogatott futballista nyolc éve költözött a fővárosba, ahol a Ferencvárosban megtalálta számítását. Tanul, edz és a BL-szereplésért küzd Kocsán Petra. Hogy idáig jutott, azt nem felejti el megköszönni családjának, akik végig támogatták – olyan lelkesen, hogy édesanyja különdíjat is nyert egy tornán!

Nagyon régen kezdtem el űzni ezt a sportot, még olyan korban, amelyből sokat felejt az ember. Arra emlékszem, hogy négy vagy öt éves voltam, amikor a futballal találkoztam, és ahol minden elkezdődött, az egy pici salakos terület volt az óvoda melletti parkban – kezdi Kocsán Petra, a Ferencváros NB I-es labdarúgója – Virovec Pali bácsi volt az első edzőbácsim Mátészalkán. Ő az, aki bejött az óvodába és megkérdezte a csoportot, hogy ki szeretne focizni. A sok fiú között egyedüli lányként én is feltettem a kezem. A focinak mindig is központi szerepe volt a családunk életében. A férfiak egytől-egyig űzték ezt a sportágat, az édesapám, a nagypapám, a bátyám is játszott, sőt még édesanyám is kisegített minket egy külföldi tornán, ami olyannyira jól sikerült neki, hogy egy különdíjat is bezsebelt kapusként!

Mátészalkán fiúk között játszott 6-7 éven keresztül, amely csapatból aztán kiöregedett. Ez után következett egy nagy váltás, 11 éves volt, amikor először női csapatba kerülhetett, ami az MVFC (Mezei Vill Fc) futsal csapata volt Berettyóújfalun.

Itt ismerkedtem meg Mosdóczi Evelinnel, akivel máig csapattársak vagyunk. Ő hamarabb felkerült Budapestre a Ferencvároshoz, én ekkor még nagyon fiatal voltam, tehát a szüleim nem érezték helyesnek, hogy elengedjenek a fővárosba. Két évig hordtak minden héten Mátészalkáról Berettyóújfaluba, hogy focizhassak, amiért nagyon hálás vagyok. Rengeteget köszönhetek nekik, mindenhova elutaztak velem, bárhova is kellett menni az országban, ők vittek.

Mielőtt mégis a főváros lett az állomása, Petrára egy év kényszerszünet várt, amikor nem volt lehetősége komolyan futballozni. A fiúkhoz túl idős, a közeli női csapatokhoz túl fiatal volt. Az iskolájában viszont volt egy lelkes amatőr lány együttes, akikkel mindig részt vett a különféle rendezvényeken, diákolimpiákon.

Ez után következett életem egyik nagy fordulópontja. 2012 nyarán volt egy toborzó a Ferencvárosnál, amelyre szintén a szüleim kísértek el. Félve érkeztem, mivel előtte nem tudtam komolyabban a focival foglalkozni. Hála az égnek sikeresen zárult a fővárosi látogatásunk. Bár még mindig nagyon fiatal voltam, mindössze 14 éves, úgy gondolták a szüleim, hogy eljött az idő mikor el kell engedniük ahhoz, hogy az álmaimat megélhessem és elinduljak az utamon. Így kerültem Budapestre és kezdtem el a még azóta is tartó pályafutásomat a Ferencvárosban.

A sport tehát tinédzser kora óta kitölti Kocsán Petra napjait, aki sok más női labdarúgóhoz hasonlóan, nem elégedett meg az érettségivel és egyetemre ment, műszaki menedzsernek készül.

Áldozatokkal jár az élsport, ez csak természetes, de úgy gondolom, hogy az évek során ezek kifizetődnek. Számomra a legnehezebb az volt, amikor elhagytam az otthonom. Nagyon családcentrikus vagyok és nagyon nehezen éltem meg gyerekként, és még most is megvisel, ha több héten keresztül nem tudok hazautazni a szüleimhez. De hiszem, hogy a sok áldozat és munka mind meghozza gyümölcsét, úgyis kárpótol az élet és a labdarúgás, ahogy ezt eddig is tette.

A költözésnek pedig már nyolc éve, azóta a Fradival számtalan siker érte a 22 éves középpályást, a bajnokságot kétszer, a magyar Kupát négyszer nyerte meg a csapattal, de ő inkább az embereket emeli ki az elmúlt évekből:

Sokukat bátran hívhatom barátaimnak. És ez a legjobb az egészben, hogy nem csak a pályán számíthatunk egymásra, hanem a pályán kívül is. Itt nincs olyan, hogy egyedül vagy, lehetsz te éppen a legboldogabb ember vagy akár lehetnek rossz napjaid is, de egy biztos, hogy mindig számíthatsz a többiekre. Szerintem nekünk a pályán is a legnagyobb erősségünk a csapategység. Képesek vagyunk egymásért küzdeni és ha valakinek nem úgy megy a játék, ahogy szeretné, akkor számíthat a csapattársaira, akik kihúzzák a gödörből és ez szerintem így is van rendjén, hiszen nem véletlenül csapatsport a labdarúgás. Gyakran ez többet jelent minden taktikánál.

A Ferencváros mellett 2015 óta a válogatottban is szereplő Kocsán Petra eddigi tapasztalatai alapján úgy látja, felfelé ívelő pályára állt a hazai női labdarúgás, elég csak arra gondolni, hogy egyre több női mérkőzést közvetít a televízió, már nem csak döntőket, hanem „egyszerű” bajnoki meccseket is láthatunk a képernyőkön.

Az is hatalmas dolog számunkra a Ferencvárosban, hogy ilyen körülmények között tudunk készülni és női csapatként is elmondhatjuk, hogy saját edzőközpontunk van. Azt gondolom, hogy az idő előrehaladtával egyre nagyobb szerepet, tiszteletet kap a női labdarúgás is. Emlékszem régebben kaptam olyan kérdéseket, hogy ti is akkora labdával vagy ugyanakkora pályán játszotok, ugyanúgy 90 percet?! Szerencsére ezekből már egyre kevesebb van és kezd bekerülni a köztudatba, hogy a lányok is képesek jól művelni ezt a sportágat. Egyre több elismerést is kapunk, melyekre egy játékosnak nagyon nagy szüksége van és ez segíthet a további fejlődésben.

A profi sport mellett nem sok idő jut a szórakozásra, főleg olyas valaki számára, mint Kocsán Petra, aki saját bevallása szerint, ha valamibe belekezd, abból ki akarja hozni a maximumot. Egy kemény hét és egy hétvégi mérkőzés után pedig semmi sem tölti fel jobban, mint hogy hazautazhat a szüleihez.

Szabadidőmben sem vagyok az az otthonülő típus, tehát már-már lehet megszokásból is, de ilyenkor is igyekszem kimozdulni. Két edzés közötti szabadidőben általában a csapattársaimmal vagyok. Mikor szép idő van, szeretünk kicsit csavarogni, sétálni, közösen ebédelni és megbeszélni a történteket. És otthon is az aktív pihenőé a főszerep. Nemrégen költöztünk a szüleimmel a Balatonfelvidékre, tehát gyakori programunk felfedezni új helyeket. Azt hiszem, gyakran semmi másra nincs szüksége az embernek csak arra, hogy olyanok vegyék körül, akiket szeret, akik fontosak a számára.

MLSZ