A fradista-dózsás párharcot még a magyar irodalom is megörökítette.

– Ki volt itthon a legnehezebb ellenfele?
– Egyértelműen Varga Zoltán! Ő volt a mumusom. Ha úgy éreztem, hogy nekem kell fognom, azt mondtam Barótinak, hogy „Lajos bácsi, én inkább nem játszom”. Albert Flórián, Farkas János meg Tichy Lajos előretoltan játszottak, Varga Zoltán pedig elkalandozott, elvitt a posztomról, és lendületből hozta rám a labdát.

– Esterházy Péter írta is az 1967-es, három nullás FTC–Ú. Dózsa meccsen történtekről: „amikor Varga Zoli oda-vissza felbőrözte a Noskó nevűt”. Ez mennyire bántja?
– Semennyire! Noha nyilván Varga Zoli ennek a mondatnak a főszereplője, de azt mondom, azzal foglalkoznak, akit szeretnek. És ebben benne vagyok én is.

– Igaz, hogy Tichy Lajos egyszer kimondottan biztatta?
– A Svábhegyen készültünk, de le-lejártunk néha a Margitszigetre. Egyszer a Honvéd-klubház előtt találkoztunk a kispestiekkel, és Tichy Lajos odaszólt nekem: „Öcsi, aztán ha a Fradi ellen játszotok, Albertet ugyanúgy fogd, mint engem!” Kemény voltam, de sosem durva.

Teljes interjú: NSO