A Debrecen ellen duplázó Dáviddal beszélgettek – szóba került a szerdai derbi is.

Sigér Dávid a Góóól!2 online különkiadásában már az Újpest elleni szerdai mérkőzésről is nyilatkozott.

Nem hiszem, hogy az Újpest, vagy éppen a többi együttes nagy stílusváltáson ment volna keresztül a szünetben, nem történt edzőváltás sem – kezdte a Ferencváros magyar válogatott játékosa. – Hasonló szituációban lesz az Újpest, mint a Loki, számukra is egy pluszmérkőzés ez, amikor a többi csapat nem játszik, és most lehetne valamit csiszolgatni a tabellán elfoglalt helyezésen. De ugyanez a helyzet nálunk is, nekünk is lehetne növelni az előnyt, mindenkinek megvannak a saját céljai. Biztos vagyok benne, hogy oda fogják rakni magukat. Tudjuk, hogy az Újpest nagyon jól szokott presszingelni, nagyon szeretnek labdát birtokolni és nagyon jó labdakihozatalokat mutatnak be.

Sigért emlékeztették, hogy az Újpest nem várja könnyű helyzetben ezt a találkozót, hiszen Nebojsa Vignjevics vezetőedző csapata a kilencedik helyen áll, egy pontra a kiesőzónától.

Másabb az, amikor a 4.-5. helyen áll egy csapat és bevállal extra passzokat is hátul, nem mindegy, milyen hidegvérrel játszol, de nem tudom, mennyire nyomhatja rá a bélyegét az Újpest játékára a jelenlegi pozíciójuk. Nagyszerű sportemberek játszanak ott is, a helyén fogják tudni kezelni és tudják biztosan azt, hogy ha emiatt megváltozik a játékuk, akkor az még nagyobb veszélyt rejthet rájuk nézve. Arra számítok, hogy játékban ugyanazt az Újpestet fogjuk kapni, amit szoktunk, esetleg amiben változhatnak, hogy talán az eddigieknél is agresszívabbak lehetnek a játékosok. Voltam már én is ilyen helyzetben, ez egy olyan szituáció, amikor átmegy az egész egy olyan érzésbe, mintha már a félelem hajtana előre, mindent megteszel és minden erődet mozgósítod, hogy ez a rossz ne történjen meg. Nem feltétlenül okoz ez görcsösséget, plusz erőt is adhat. Nagyon oda kell figyelnünk, hogy ha eredményt akarunk elérni. Nem akarok még azon gondolkodni, hogy mi lesz, ha ott is begyűjtjük a három pontot, ez az én fejemben még nagyon távoli. Most még csak azon gondolkodom, hogy miben kell előre lépnünk, hogy az edzésen a hibákat kielemezzük, és nagyon alázatosan kell hozzáállnunk a meccshez – zárta az interjút a Fradi játékosa.

M4 Sport, kivonat: Csakfoci

Hogy is volt ez a két “bombagól”?
Az elsőnél kockáztatnom kellett, de bíztam magamban. Az első találatom előtt már Franck Boli fejese is gólt érdemelt volna, ám amikor láttam, hogy elém hull a labda, gyorsan kellett döntenem. Tudtam, ha megpróbálom levenni, a védők odaérnek… Kapásból, teli rüszttel meglőttem, és bement.

Ennyire egyszerű ez?
Előfordulhatott volna, hogy a kapu fölé bikázom a labdát, de ha nem próbálom meg, sosem születik ilyen gól.

És a második? A labda különös ívben vágódott a léc alá.
Valóban. Némileg meglepve láttam én is, milyen ívet ír le, gondoltam is, ez így bizony beakad. A lövés előtt volt időm egyet tolni a labdán a jobb lábam felé, így még kedvezőbb helyzetbe hoztam magam. Jó lett volna a többiekkel egymás nyakába ugrani, de két okom is volt a visszafogott gólörömre. Egyfelől Debrecenben nőttem fel, és a klub utánpótlásában több olyan játékossal is együtt fociztam az évek alatt, akik közül néhányan szombaton is pályára léptek ellenünk. Másfelől itt ez a vírushelyzet, ezért sem ölelgethettük egymást.

Igen, különös volt látni, a gólörömnél kínosan ügyelnek rá, hogy ne ugráljanak egymás nyakába, látszott, ezeket a szituációkat még szokniuk kell.
A mérkőzés előtt megbeszéltük a többiekkel, sőt a szakmai stáb külön kérése volt, hogy tartsuk be a szabályokat, és a gólörömnél se ugráljunk nyolcan-tízen egymás nyakába. Pokolian nehéz volt betartani az előírást. A gólöröm most annyiból állt, hogy az alkarunkat vagy az öklünket összeütöttük néhányan, magam pedig a hangom kieresztésével engedtem ki a gőzt.

Belegondolt, milyen érzés lett volna, ha ezt a két nagy gólt telt ház előtt rúgja?
Alighanem feledhetetlen ünneplésben lett volna részem, de az élet most ezt hozta. Cserébe este lefekvés előtt nem győztem a telefonomra érkező szöveges üzenetekre válaszolni. Sokan hívtak is, úgyhogy nem unatkoztam. A sportban, a labdarúgásban az érzelmek is rendkívül fontosak, szóval a góljaimat követően tényleg hihetetlenül nehéz volt visszafognom magam.

A lefújást követően remek képsorozatot készítettek önről, ahogy felmászott és beült a lelátón lévő szurkolói bábuk közé. Látta már a felvételeket?
Igen, megnéztem őket. Jól sikerült a sorozat, jó felvételek lettek. Jópofának tűnt, felpattantam a lelátóra, és beültem a ferencvárosi szurkolók közé. Most ugye volt rá lehetőségem, hiszen sajnos csak a fényképeikkel ellátott bábuk voltak ott. Nagyon hiányoztak a lelátókról, még ha mentálisan készültünk is erre a szituációra. Szokatlan élmény volt úgy játszani, hogy a hangfalakból folyamatosan hallatszott drukkereink éneklése, biztatása, a széksorok mégis üresek voltak. Remek ötlet volt ez a klub munkatársai részéről, a hangzavar, a morajlás sokkal jobb volt, mint síri csendben futballozni. Egymás kiáltásait mégis hallottuk a pályán, így több információhoz jutottunk, mint máskor. A bábuk kihelyezése nagyszerű gesztus volt, de a szurkolókat helyettesíteni nem lehet.

Ha már a szurkolók: szerdán máris következik az Újpest elleni derbi.
Na, onnan hiányoznak majd a legjobban! Nem is tudom, mikor volt legutóbb olyan derbi, amelyen ne lett volna telt ház, legalábbis nálunk. Hát most nemhogy telt ház nem lesz, egyetlen drukker sem lehet a lelátókon. A mostani mérkőzés biztosan nem a hangulatról, a körítésről marad emlékezetes. Inkább a játék maga kerül előtérbe, biztos vagyok benne, hogy nehéz kilencven perc vár ránk.

Halkan jegyzem meg, ha azt az elmaradt mérkőzést is hozzák, kilencpontos előnnyel vágnak neki a bajnoki hajrának. Elég lehet az újabb aranyhoz?
Addig felesleges erről beszélni, amíg nem játszottuk le az újpesti találkozót. Másfelől úgy vagyok vele, az ördög nem alszik, nem beszélek arról, mi lenne, ha… Egyelőre versenyfutás van a bajnoki aranyéremért, jó pozícióból várjuk a folytatást, a hajrát, ennyi. Az a típus vagyok, aki úgy kel fel reggelente, hogy nemcsak a sportban, hanem az életben is bármi megtörténhet.

NS