Azt is megtudhatod, hogy hol él, mivel foglalkozik a cselkirály „Csávó”.
– Máig emlékszem arra, amikor otthon játszottunk 1100 néző előtt a Kaposvári Vörös Lobogóval, nyertünk 3-0-ra és két gólt szereztem – idézi a múltat az egykori csatár, aki kétszer magára ölthette a válogatott címeres mezét. – Nem csak a győzelem miatt marad emlékezetes, hanem azért is, mert ez volt a búcsúmérkőzésem Csokonyavisontán. Már gyerekfejjel nagy Fradi szurkoló voltam, tinédzserként a haverokkal elmentünk Kaposvárra, amikor első osztályú volt a Rákóczi, hogy lássam a budapesti zöld fehérek vendégszereplését. Leginkább Ebedli Zoli játékát, cseleit csodáltam… S arra vágytam, hogy milyen jó lenne köztetek játszani! Akkor még nem gondolhattam, hogy az álom néhány év múlva, rövid sellyei kitérő után megvalósul. Hiszen 1981-ben az ország legnépszerűbb klubjához kerültem. Alig húsz évesen, csereként beállva, a ZTE elleni 4-0-s győztes találkozón debütáltam az NB I-ben. A Banik Ostrava elleni BEK meccs után fokozatosan kezdtem beépülni a csapatba…
Szabadi László 1986-ban szerződött Angyalföldre, s nem felejti el soha a Fradi elleni teltházas rangadót 1987 őszén, amikor a Vasas játékosaként lábbal és fejjel is eredményes volt, ennek köszönhetően jött össze az Üllői úti pontszerzés. A csokonyavisontai származású labdarúgó többször is szerzett fontos gólokat. – A legfontosabbat, a Szeged elleni osztályozón 1989-ben, amikor a büntetőmmel harcolta ki a Vasas a bentmaradást az élvonalban – mondja. – Még ferencvárosi játékosként külföldi edzőtáborban felkészülési meccset vívtunk a Giresse, Tigana, Trésor fémjelezte Bordeaux együttesével. Mondanom sem kell, nem minket tartottak az esélyesnek, de az én találatom jelentette a győzelmet. 1989-ben léptem belga földre, előbb a Beerschot, majd az Aalst gárdájában profiskodtam. Utóbbi csapattal Fazekas László edzősködésével 29 év után jutottunk fel az első osztályba a sikeresen megvívott osztályozó után. Hamar állandó csapattag lettem, pedig minden egyes posztért komoly harc folyt. 29 meccset játszottam a lehetséges 34-ből, azokat is sérülés miatt hagytam ki; 17-szer „köszöntem be” az ellenfelek hálójába. Fantasztikus ünneplés volt a kisvárosban a nem várt diadalt követően. De az Üllői úti pálya frenetikus hangulata mindig megfogott, a Népstadionban lejátszott kettős rangadók igazi fociünnepnek számítottak.
1991-ben szerződött Regensburgba, itt mondott búcsút az aktív játéknak is, méghozzá az 5. osztályban futballozva 45 évesen. – A régi csapattársaim közül Ebedli Zolival és Teodoru Vaszilisszel tartom a kapcsolatot – árulja el Szabadi László, aki a regensburgi BMW gyárban dolgozik 22 éve. – Helyben eljárok mérkőzésekre, meg a fiam, Milán és a vejem (egy csapatban játszanak) találkozóira is az amatőr bajnokságban. Évente egyszer Bayern meccsre is eljutunk. Jómagam utoljára Magyarországon, a Groupama Aréna megnyitója előtt léptem pályára, a Fradi-Újpest öregfiúk mérkőzésen, de csak tíz percre… Természetesen kíváncsi vagyok arra, hogy szerepelnek volt csapataim, a Fradi és a Vasas. De a magyar pontvadászat igazából nem tud lekötni, hiányolom a csapatokból a magyar játékosokat. Az én időmben minden szurkoló fejből fújta kedvenc együttese összeállítását. A Bundesliga, Premier Liga és a spanyol bajnokság meccseit viszont szívesen nézem.
forrás: sonline.hu
