Elekkel beszélgettek a Bajnokok Ligája szereplésről, valamint az NBII-es Tiszakécske is szóba került.
A Ferencváros az Anderlechttel került össze az 1995/1996-os Bajnokok Ligája-szezon selejtezőjében. Az előzetesen esélytelenebbnek tartott zöld-fehérek Brüsszelben Zoran Kuntic góljával 1–0-ra verték a belga bajnokot, míg a hazai visszavágón Goran Kopunovic vezetést szerzett a magyar csapatnak, végül 1–1-es döntetlen született, így 2–1-es összesítéssel a Fradi jutott főtáblára.
A selejtezőről és a csoportkörről Nyilas Elekkel beszélgettünk, az egyetlen mezőnyjátékossal a csapatból, aki végigjátszotta a selejtező két felvonását és a hat csoportmérkőzést.
Az egykori középpályás emlékeztetett rá, hogy akkoriban még nehezebb volt főtáblára kerülni a BL-ben, hiszen csak 16 csapat szerepelt a csoportkörben, ráadásul nyolc klubot kiemeltek, így Európa többi bajnokcsapata számára csak nyolc kiadó hely volt. „Az Anderlecht amúgy a kilencedik kiemelt volt” – tette hozzá.
Nyilas szerint a sztárklubok és a magyar csapatok közötti „szakadék” akkor talán még nagyobb volt, mint most, nekik azonban a „legendás Fradi-szívnek és alázatnak”, valamint egy kis szerencsének köszönhetően sikerült a bravúr, amelyhez az is hozzájárult, hogy ugyan Ferencvárosként szerepeltek, de egy egész országot képviseltek.
„Az Anderlecht elleni visszavágó frenetikus volt. Többször megkérdezik tőlem, hogy ebből a nyolc mérkőzésből mi volt a kedvenc emlékem. Az, amikor az Anderlecht elleni mérkőzést lefújták. Akkor tudatosult bennünk, hogy megvan. Azt a hangrobbanást a stadionban sose felejtem el” – mondta a korábbi válogatott labdarúgó, aki a csapat küzdőszellemével kapcsolatban azt a momentumot emelte ki a selejtezős párharcból, amikor Simon Tibor a gólvonalról vágta ki a labdát.
A Ferencváros BL-szereplését végigkísérte, hogy sárga lapok és sérülések miatt szinte cserelehetőség nélkül kellett játszani. „Sok mérkőzésen olyan játékosok ültek a padon, akiknek még NB I-es mérkőzésük sem volt” – emlékezett vissza Nyilas. Hozzátette, az európai elitfutballt már akkor is a kemény fizikai nyomásgyakorlás jellemezte, ebben a Ferencváros gyengébb volt, ugyanakkor „technikával, finesszel és rafináltsággal” megpróbálták ezt a hátrányt áthidalni. „Sokszor sikerült, de még mindig van nyoma” – utalt arra, hogy ezeken a mérkőzéseken rendesen „faragták” őt a középpályán.
A Ferencváros a címvédő Ajaxot, a Real Madridot és a Grasshopperst kapta a csoportkörben, amelyet öt ponttal zárt: a svájciak ellen idegenben 3–0-ra nyert, itthon 3–3-as döntetlent játszott, a későbbi döntős Ajaxtól hazai pályán 5–1-re, Amszterdamban 4–0-ra kapott ki, míg a Real Madriddal szemben idegenben 6–1-es vereséget szenvedett, az Üllői úton 1–1-es döntetlent ért el.
Nyilas úgy véli, hogy a nagyarányú vereségek ellenére a Fradi nem sokszor játszott alárendelt szerepet. „Nagyon jó kis meccseket játszottunk, a madridi vereség kivételével az összes mérkőzésen voltak nagyon jó periódusaink, még az Ajax elleni 0-4-nél is rengeteg helyzetünk volt. Két mérkőzésen hat gólt rúgtunk a Grasshoppersnek, a 67. percig 1–1-re álltunk itthon az Ajax ellen, a 75. percig 1–0-ra vezettünk a Real Madrid ellen az Üllői úton. Lehet azt mondani, hogy kaptunk nagy zacskókat, de rengeteg jó periódusunk volt.”
Abban, hogy az akkori mércével hatalmasnak számító bevétel ellenére a Ferencváros nem tudott a következő szezonban is BL-főtáblára kerülni, Nyilas Elek szerint több tényező is közrejátszott: nem sikerült megtartani Kunticot és Kopunovicot, a jelentősen átalakult keretnek nem volt elég ideje összeszokni, illetve az előző évi szerencse is elpártolt a Fradi mellől az egyébként kitűnő csapatnak számító, de az Anderlechtnél gyengébb Göteborg elleni selejtezőben.
A jelenleg a Tiszakécske szakmai igazgatójaként dolgozó Nyilas Elek az interjúban arról is beszélt, balszerencsésnek tartja csapatát, amiért az NB II. lezárása miatt minden bizonnyal a harmadosztályban kell folytatnia szereplését.
„Nem voltunk kieső helyen 26 fordulón keresztül, a tavaszi szezon elején játszottunk az első öttel, a vonal alá estünk, erre bezárták a bajnokságot. Nagyon nehéz erre mit mondani, én azt vártam volna, hogy nem lesz kieső, de ez másik kérdés. Sportolóként felemeljük a fejünket és megyünk tovább, ha kell, az NB III-ba. Szerencsés esetben maradhatunk is, ha valamelyik csapat nem tudja vállalni a másodosztályú szereplést, de ha kell, akkor természetesen nekimegyünk az NB III-nak, és a tervek szerint rögtön megnyerve visszakerülünk a másodosztályba. Azt gondolom, hogy amit itt három-négy év alatt felépítettünk, az példaértékű, ennek a csapatnak ott van a helye legalább az NB II-ben” – vélekedett Nyilas Elek.
