Női kézilabda csapatunk vezetőedzőjével, Elek Gáborral beszélgettek.
– Egyik meghatározó játékosa, Háfra Noémi a minap egy interjúban egyetértett azzal a felvetéssel, hogy minden idők egyik legerősebb Fradija várható a következő idényben. Osztja a véleményét?
– A „minden idők” kitétel azért erős túlzás, de az elmúlt időszakot és éveket tekintve ez mindenképpen igaz.– Miért?
– Lövőerőben mindenképp nagyot lépünk előre, mert ez az előző évek Fradijából nagyon hiányzott. Az új keret emellett jó elegye lesz a rutinnak és a fiatalságnak, ráadásul minden poszton két kiválóan használható játékosunk lesz, sőt, beállóban például három is. Ez nagy előny lehet.– Ahhoz, hogy ebből valóban előnyt tudjanak kovácsolni, hatékony felkészülésre lesz szükség a nyáron, ez azonban a jelenlegi bizonytalan helyzetben egyelőre távolinak tűnik. A héten viszont újraindulhattak a közös edzések. Az FTC mikor kezdi el újra a munkát?
– Amilyen gyorsan csak lehet. De mivel Budapest és Pest megye továbbra is a kiemelten veszélyeztetett kategóriába tartozik, mi sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mint egy Pest megyén és a fővároson kívüli egyesület. Azon dolgozunk, hogy minél előbb elkezdhessük a munkát, az ehhez szükséges engedélyek beszerzése folyamatban van.– Mennyire lehetnek „lerongyolódva” a nyolcadik hete csak egyéni programot végző játékosai?
– Ez jó kérdés. Nyilván nem abban az állapotban van a csapat, mint egy évvel ezelőtt ugyanebben az időszakban. Becsületesen elvégzik a házimunkát a kerettagok – természetesen nem a söprögetésre vagy a mosogatásra gondolok, hanem a kiadott gyakorlatokra. De amit most csinálunk, illetve az előző hetekben csináltunk, nem kézilabdaedzés – ez az összes csapatra igaz. Az ütközések, az irányváltások, a kitámasztások, és ami a legfontosabb, a kapura lövés és a váll terhelése várhatóan sokkal rosszabb lesz, mint előtte bármikor. Ez alól talán csak egy hosszú sérülés után visszatérő kézilabdázó képezne kivételt.– Az alapmozdulatokat újra át kell venni?
– Főleg azt kell szem előtt tartani, hogy ne legyenek sérülések, ezt a helyzetet kell nagyon jól és hatékonyan megoldanunk. Rengeteget beszélgetünk a kollégákkal, hogy milyen módon találhatunk erre megoldást a munka újrakezdésekor, és zömében oda lyukadunk ki, hogy erre a szituációra nincs tapasztalat. Vannak elképzeléseink, sejtéseink, de konkrét tapasztalatunk nincs ahhoz, hogy jól oldjuk meg a helyzetet. Ugyanakkor reméljük, azt a fajta rutint, amelyet most kénytelenek leszünk megszerezni, a jövőben többet nem kell felhasználnunk.– Lehet tudni, hány hétre lesz szükségük ahhoz, hogy a nyáron aztán a tervek szerint kezdődhessen el a rendes alapozás?
– Amíg nem látom, pontosan milyen állapotban vannak a játékosaink, ezt nem tudom megmondani. Nyilván nagyon óvatosan vágunk neki a munkának. A nyári felkészülési időszakot is megnyújtjuk, terveim szerint július hatodikán kezdenénk a kilenchetes alapozást. Ilyen hosszú gyakorlásra az elmúlt években megközelítőleg sem volt lehetőségünk. Aztán amikor már elérünk oda, látni fogjuk, hogy ez sok vagy kevés, de ennyi időnk lesz, nem több.– Ezek szerint úgy számol, hogy a tervek szerint szeptembertől elindul a következő idény?
– Nem foglalkozom ezzel. Azt nézem, hogy annak alapján készüljünk és kezdjük az alapozást, ami a versenykiírás alapján szükséges. Ha menet közben bármelyik versenyrendszer csorbát szenved, ahhoz a helyzethez kell majd alkalmazkodnunk. Most úgy kell megcsinálnunk a terveket, mintha július elejével véget érne a járvány. Ha szeptemberben nem lehet elkezdeni a bajnokságot, semmit sem veszítünk azzal, ha júliusban elkezdjük az alapozást. Ha viszont később rajtolna a felkészülés, de idejében indulna az NB I, nagyon sokat veszíthetnénk.– A koronavírus miatt még hónapokig bizonytalan lehet a helyzet…
– Pontosan. Általában úgy élem az életem és úgy vezetem a csapataimat, hogy a tényezőkkel, amelyekre nincs hatásunk, a lehető legkevesebbet foglalkozzunk. Sok váratlan fejlemény lehet még az évben, de betartjuk az egészségügyi szabályokat, és úgy készülünk, hogy minden megy a maga útján.
