Labdarúgó csapatunk korábbi védőjét az NBII-es időszakról is kérdezték.

A Honvédból a Fradiba igazolásról: “1998-ban kezdett rossz irányba menni a Kispest szekere, s bár jó szerződést kaphattam volna a Bozsik-stadionban, én már a Ferencvárosban akartam játszani. Ahogy már mondtam, gyerekfejjel nagy szurkolója voltam a Fradinak, s amikor megkerestek, azonnal igent mondtam. Rázós is lehetett volna a váltás, mert a két tábor finoman szólva sem evett a másik tenyeréből. Csakhogy a Fradiban mindjárt az első meccsemen, a Haladás ellen gólt fejeltem, ezzel győztünk 1-0-ra, s a zöld-fehér tábor azonnal elfogadott. A kispestiek eleinte nehezteltek rám, talán még árulónak is kikiáltottak, de azóta már rengetegszer elmondtam: számomra két klub létezik, a Ferencváros és a Honvéd. Így nálam megosztott első hely létezik e téren.

Az NBII-es “retró” Fradi időszakról: “Hívott a Fradi, örömmel tértem vissza, de fájó pont, hogy feljutni nem sikerült. Szerencsétlen volt a generációk találkozása, hiszen Vincze Ottó, Lipcsei Peti, s jómagam mellett szerepelt egy csomó 18-19 éves fiatal, így nem volt átmenet, el is maradt a siker.

Korábbi edzőiről: “Nyilasi Tibortól nem lehetett tanulni… Ő, ahogyan megjelent, bejött és elkezdett kommunikálni, szóval, ezt nem lehet sem tanulni, sem tanítani. Szeretném, ha bennem is látható, érezhető lenne valami abból a kisugárzásból, ami Nyilasi Tiborból árad. Simon Tibor — szegény, ő sincs már közöttünk milyen régóta — pedig a fanatizmus megtestesítője, tőle ezt láttam, ezt tapasztaltam.

SportPlusz nyomán