Gerzson ma tíz éve lőtte a Fulhamet az Európa Liga döntőjébe – a válogatott korábbi szövetségi edzője beszélt gyermekkora magyarországi nyarairól is.

– Egy Bundesliga-csapatnál a vezetőedzői poszt nem az én utam – bocsátja előre. És ha mondjuk Bernd Storck hívná? – kérdezzük. Möller újabb csellel játssza tisztára magát, és megajándékoz minket a „futballban bármi előfordulhat” alapigazsággal. De mond mást is, az egekig magasztalja a korábbi magyar kapitányt, akivel sikeresen dolgozott két és fél évig a magyar válogatott élén. – Elképesztő ez az ember! Tavaly a Mouscronnal, idén a Cercle Bruges-zsel csinált csodát. Közelről ismerem, futballfüggő, azt hiszem, ez a legjobb szó rá, mindamellett remek motivátor – dicséri korábbi főnökét.

A közös sikerükről, a 2016-os Eb-kvalifikációról még mindig olyan hévvel beszél, mintha csak tegnap történt volna. Gera Zoltán személyében a karizmatikus vezért fedezte fel, a kellemes meglepetés kategóriája nála Nagy Ádám, aki azóta – még – nem tudta azt a pályát befutni, amelyet a szakemberek jósoltak neki.

2017-es távozása óta nem járt nálunk, de a barátaival, például a válogatott csapatmenedzserével, Tömő Attilával olykor vált egy-két üzenetet, angolul. Pedig ha gyerekként jobban figyel, akár magyarul is folyhatna a társalgás. – Az anyai nagyanyám Pécsről származik, az Osztrák–Magyar Monarchia idején költöztek a magyar oldalra. Három- és tízéves korom között szinte mindig náluk töltöttem egy-két hetet a nyárból. De sajnálom, nem ragadt rám sok minden a magyarból; amilyen szép az önök nyelve, éppen olyan nehéz is. Ahhoz, hogy valaki jól megtanulja, tartósan az országban kell élnie. Mint például Michael Boris, az utánpótlás-válogatott korábbi, az MTK jelenlegi edzője. Úgy hallom, ő már kezd megbirkózni a magyarral – bizonyítja Möller, hogy valóban nem szakadt el teljesen a magyar futballközegtől.

forrás: nso.hu