Clubunk kézis legendája, Kökény Bea az 1996-os nyári játékok alatt ismerte meg Imre Gézát, akivel később összeházasodott – gyermekeik a Fradiban sportolnak.

Sok szép emléket idézett fel 245-szörös válogatott kézilabdázónkban, Kökény Beatrixben és férjében, az olimpiai ezüstérmes vívóban, Imre Gézában az, hogy visszanézhették az M4 Sporton az atlantai olimpia magyar sikereit. A kézilabdacsapat és Imre Géza is bronzérmet nyert 24 évvel ezelőtt, emellett pedig, akkor kezdődött kettejük közös története is. Habár megismerkedésüket már számtalanszor elmesélték, ezúttal sem tettek kivételt.

„Gézu nyerte az első magyar érmet Atlantában és kitették a képét a faluban a szokásos dicsőségfalra – mesélte Kökény Bea – Nézegettük, hogy Imre Géza, ‘de az kicsoda?’, még nem hallottunk róla. Kocsis Böbe volt a csapatkapitány és egyszer találkoztunk Gézuval és igaz, az akkreditációját nem láttuk, mert fordítva hordta, de beazonosítottuk és gratuláltunk neki. Így indult a megismerkedés, ez volt a legelső kontakt.”

Az 51 éves kézilabdázó elárulta, visszanézve az olimpia történéseit, sok mindenre nem emlékezett, de a felvételek láttán előjöttek benne régi emlékek, például mikor a büntetésből kiszabott csendespihenő alatt a pólósoknak énekelték a teraszról, hogy „a börtön ablakába soha nem süt be a nap„.

„Nagyon sok emlék visszajött – vette át a szót Imre Géza – hiszen olyan szerencsés voltam, hogy az első nap vívtam és mivel érmet nyertem, maradhattam az olimpia végéig. Nagyon sok versenyen, eseményen kint voltam, Beáék meccsein, kajak-kenun, úszáson, vízilabdán, Kokó döntőjén.”

A házaspár gyerekeikkel, Bencével és Szofival nézi vissza az olimpiákat, elárulták, mivel mindketten kézilabdáznak, kritikus, szakmai szemmel figyelik édesanyjuk 24 évvel ezelőtti játékát. „Kicsit más dimenzióban játszottunk, mint most. Nem akartam mondani nekik, hogy szerintem kombinatív játékban sokkal jobbak voltunk, de fizikálisan más most a kézilabda, de engem kritizálnak kicsit.”

Az elkövetkezendő napokban is lesz, mit visszanézniük, hiszen Sydneyben a női válogatott ezüstérmet szerzett, Imre Géza pedig egészen a riói játékokig részt vett az olimpiákon. Az olimpiai aranyérem egyiküknek sem jött össze pályafutásuk során, ez mindkettejük számára egy tüske marad, ráadásul mindketten szinte nyert helyzetből estek el az aranytól. „Sokáig egy fájó pont volt, de mondhatom azt, hogy már megszépült. Ráadásul így, hogy legutóbb 2008-ban volt kint a válogatott nyári játékokon, fel is értékelődött. De valahol mindig egy rossz érzés lesz, hogy ez csak egy ezüst lett, pedig közel volt az arany.”

Hasonlóan vélekedik férje is, de azt vallja, „félig tele a pohár, én legalább ott voltam„.

„Nem változtatott volna az életünkön, ha aranyat nyerünk az sem – jegyezte meg Kökény – Akkor elmondhatnánk, hogy olimpiai bajnokok vagyunk, de elégedettek vagyunk az életünkkel, azzal, hogy megismerkedtünk Atlantában, családot alapítottunk, és ez sokkal fontosabb, mint az, hogy ezüstérmet szereztünk.”

Imre Géza azért megjegyezte, ha neki Atlantában vagy Sydneyben összejött volna egy arany, akkor elképzelhető, hogy korábban abbahagyja, London, Peking és Rio kimaradt volna az életéből, így azonban volt plusz motivációja.

Aktív pályafutásuk után mindketten közel maradtak sportágukhoz. Imre Géza edzőként, Kökény Bea pedig az utánpótlásban sportvezetőként tevékenykedik. A koronavírus-járvány alatt is aktívan dolgoznak, sokakhoz hasonlóan interneten keresztül végzik munkájukat.

A beszélgetés közben csatlakozott a a szülőkhöz Bence és Szofi is. Elárulták furcsa volt megnézni az atlantai játékokat, hiszen még sosem látták, de azt is érdekes volt megfigyelni, mennyit változott a kézilabda az eltelt 24 év alatt, sokszor együtt nevettek szüleikkel az akkori önmagukon.