Minden idők egyik legjobb magyar bajnokija a szépirodalomba is bekerült, hiszen ekkor történt 80 ezer ember előtt az – ahogy Eszterházy Péter megfogalmazta -, hogy “Varga Zoli oda-vissza felbőrözte a Noskó nevűt. A meccs összefoglalóját is megnézheted.

Csak azért nem adott a Népsport 6 csillagot az 1967. április 16-án a Népstadionban lejátszott Ferencváros-Újpesti Dózsa NB I-es mérkőzés után, mert a maximum 5 csillag volt. A szaklap látványos játékról, Varga Zoltán bombasztikus cseleiről írt. 80 ezer néző látta a nagy meccset, a fradisták joggal tomboltak. “Élre kerül-e az Újpesti Dózsa, vagy veretlen marad-e a Ferencváros?” – ezzel a kérdéssel vezette fel a Népsport a nagy rangadót. 1967-ben még tavaszi-őszi rendszerben zajlott az NB I küzdelemsorozata, éppen ezért április 16-án még csak a 7. fordulót játszották a csapatok. A bajnoki tabellán a Fradi 6 mérkőzésből 6 győzelemmel, 12 ponttal állt az élen. Az Újpest 6 forduló alatt 5 alkalommal nyert, egyszer kikapott. Viszont a Dózsa a 6 meccs alatt 19 gólt rúgott, ami elképesztő teljesítmény volt.

A lapok már az összecsapás előtt arról cikkeztek, hogy nőzőcsúcs születhet az 1967-es idényben – nem is tévedtek. A 16.30-kor kezdődő összecsapáson 80 ezer szurkoló ült a Népstadion lelátóin.
Érdekesség, hogy a kettős rangadó műsorában a Fradi-Dózsa volt az első meccs, a Vasas-Budapesti Honvéd összecsapás csak utána következett. (A tévé este a Vasas meccset adta egyenesben, pedig, ha tudták volna…) A meccset osztrák bíró, Marschall vezette. Ő beugróként érkezett, mert az osztrák szövetség eredetileg Mayert jelölte, de aztán bírócsere történt. Ekkoriban rendszeres volt, hogy osztrák játékvezetők magyar NB I-es meccseket fújjanak.

A két csapat a következő összeállításban kezdett:

Ferencváros: Géczi – Novák, Mátrai, Páncsics, Juhász, Szűcs – Szőke, Varga, Albert – Rákosi, Katona

Újpesti Dózsa: Szentmihályi – Káposzta, Csordás, Nyírő – Solymosi, Noskó – Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai, Kuharszki

Legendás játékosok a pályán és két edzőlegenda a kispadon: Lakat Károly a Fradi, míg Baróti Lajos az Újpest mestere volt ekkor. Ők mindketten ennek az idénynek az elején kerültek a csapatokhoz.

A meccs előtt tömegjelentek zajlottak a Népstadion előtt. A jegyüzérek rengeteg belépőt megszereztek és természetesen jóval drágábban akarták azokat értékesíteni. Az óriási érdeklődésre jellemző volt, hogy a rendőrségnek kellett közbeavatkoznia. Az egykori jelentések szerint a hatóságok elvitték az üzéreket, a jegyeket elkobozták, majd azokat a pénztárba visszavitték. Így újra normális áron lehetett azokat árulni.

A meccsen az Újpestnek az első félidőben több esélye is volt a Varga Zoltán által vezetett Fradi ellen, de Géczi István elképesztően védett. Az első Fradi-gól elég nagy kapushibából esett. Az 5. percben Katona lövésszerű beadását Szentmihályi éppen Rákosi Gyula elé ütötte. Rákosi 16 méterről hatalmas gólt lőtt. A 22. percben Varga Zoltán pompás labdával szöktette Szőke Istvánt, aki megszerezte a Fradi második gólját. A 75. percben Varga beadását Albert Flórián olyan erővel lőtte a kapuba, hogy Szentmihályi Antal moccanni sem tudott. 3-0, kiütés.

A Népsport értékelésében hatalmas iramról, fölényes labdakezelésről és óriási hangulatról írt. A játékosok közül a Fradiból a kapus, Géczi István, Rákosi Gyula és Varga Zoltán kapott 5-ös osztályzatot (ekkor még ez volt a maximum), Albertnek viszont csak 3-ast adtak. A Dózsában senki sem érdemelt 3-asnál jobb osztályzatot. A szaklap szerint Lakat Károly abszolút váratlant húzott azzal, hogy Albert Flóriánt hátravonta a félpálya közelébe, Varga Zoltánt viszont előretolta a söprögető szerepkörében játszó Csordás mellé. Baróti Lajos erre azt taláta ki, hogy Solymosit leszedte Albertről – a népszerű Pixinek csak fél szemmel kellett követnie Albertet, Noskó Ernő viszont külön feladatot kapott Varga őrzésével. Ebből az lett, hogy Solymosi megzavarodott, mert nem tudta, mit csináljon, Noskó viszont megsemmisült Varga Zoltán mellett.

Eddig a meccsről, de érdemes még egy kicsit elidőzni 1967-nél. Egy évvel voltunk a 66-os angliai labdarúgó vb után, amelyen a magyar válogatott a brazilokat is legyőzte, de a szovjetekkel nem bírt. 1967-ben kapta meg Albert Flórián az Aranylabdát – máig egyedüli magyar futballistaként. Sokan azt mondták, hogy Albertnak ez az elismerés 1966-ban járt volna (Anglia ekkor nyert vb-t, az Aranylabdás Bobby Charlton lett), még többen úgy vélekedtek, hogy a 67-es díjazás amolyan pótcselekvés volt a France Football részéről. Közel sem. Ma már hihetetlen, de akkoriban a magyar NB I-ben nyújtott produkció is elég volt ahhoz, hogy valaki az Aranylabda közelébe kerüljön. Márpedig Albert az 1967-es szezonban egészen kiemelkedően játszott a bajnok Ferencvárosban.

A válogatott is majdnem veretlen maradt ebben az évben. Csak az 1967. október 29-én lejátszott, amúgy teljesen tét nélküli NDK-Magyarország (1-0) rondított bele a képbe, de ez aztán alaposan. Az MLSZ illetékeseit például annyira megrázta a lipcsei vereség, hogy innentől kezdve elkezdték piszkálni Illovszky Rudolf szövetségi kapitányt. A Csanádi Árpád vezette akció olyan jól sikerült, hogy Illovszky lemondott, a helyére az NDK kispadjáról hozott Sós Károllyal meg egészen a 69-es marseille-i vereségig jutottunk. Pedig kézenfekvő lett volna, hogy a bajnoki aranyérmet nyerő Fradi edzője, Lakat Károly kapja meg a tisztséget. De nem. Nekik politikai okokból Sós felelt meg. De 1967. április 16-án még senki sem tudta ezt. Akkor csak úgy ment haza 80 ezer ember a Népstadionból, hogy minden idők egyik legjobb NB I-es meccsét látta. A bajnokságot a Ferencváros 52 ponttal nyerte meg, az ezüstérmes a Dózsa lett 44, a bronzérmet a Győr (39 pont) vehette át.

forrás: origo.hu

A meccsről természetesen a Fradi internetes történelemkönyve, a Tempó Fradi is megemlékezett. Ezt ide kattintva olvashatod.

A meccs összefoglalóját is megnézheted: