Női kézilabda csapatunk kapusa gesztenyés táskát és kakaós kalácsot is készített.

− Váratlanul sportos apropót kapott a beszélgetés – számított az EHF elismerésére?
– Nem, hiszen akárhogyan nézzük, mostanság nem a kézilabdáról szól az élet. Persze tudom, minden klub, szervezet igyekszik tartalmakkal szolgálni, de ezt leszámítva a koronavírushírek érkeznek, így nem számítottam rá.

− Van ennek olyan üzenete, hogy noha a Ferencváros nem jutott tovább, önnek egyénileg jól ment?
– Nem mondanám, mert sosem szeretem az egyéni érdekeket a csapat elé helyezni. Értek minket nagy csalódások az idényben, így a szünet első két hetében jólesett kézilabda nélkül lenni. A Siófoktól a bajnokságban elszenvedett vereség megpecsételte a sorsunkat, és Bajnokok Ligája-negyeddöntőbe sem jutottunk be – gondolkodás nélkül elcserélném az elismerést azért, hogy második helyen álljunk az NB I-ben, vagy versenyben legyünk a BL-ben.

− Azért van, amelyik meccsre különösen szívesen emlékszik?
– A hazai Bucuresti elleni tízgólos siker kiemelkedik, hiszen a magyar-román összecsapásoknak mindig külön pikantériája van, ráadásul a siker az egész csapatnak nagyon fontos volt.

− A kézilabdamentes időszakban nosztalgiázik?
– A minap láttam a televízióban két Magyar Kupa-döntőnket is, a legutóbbi debrecenit és a 2017-est, amikor nyertünk. Az utolsó öt percet, a heteseket nézve megjelent a gyomromban az érzés, hogy milyen jó lenne pályára futni.

Az élesztő nem mehetett kárba

Átpakolom az összes szekrényt, kiselejtezem a gardróbot, lemosom az ablakokat, és kicsit már izgulok, mihez kezdek, ha a végére értem mindennek. Ami a sütést illeti, volt itthon élesztőm, és úgy éreztem, nem mehet kárba. Egyébként nagyon figyelek az étkezésre, hogy a lehető legkevesebb cukrot egyek. Ugyanakkor a futófeladatokkal sok minden ledolgozható, ráadásul ebben az emberpróbáló időben muszáj, hogy ennyi bűnözés beleférjen.

− Ön hogy látja, játszhatnak mostanság?
– Jó volna erre pontos választ adni… Nem tudom, és a legrosszabb a bizonytalanság, hogy mikor kezdődik újra – persze ez nemcsak a sportra, az élet minden területére igaz. Próbálom előrehozott nyári szünetként felfogni, hiszen nyaranta az öt-hat hét pihenőből egyet leszámítva mindig egyéni edzésprogrammal készülünk. Most a felénél járunk.

− Miközben azért ez nem nyaralás…
– No igen, a test, vagy még inkább a fej ugyan pihen, de közel sem lehet a normál kerékvágásban megszokott módon kikapcsolódni, feltöltődni, elutazni nyaralni.

− Visszatérve a nosztalgiára: erre az idényre szívesen emlékszik majd, netán jobb lesz elfelejteni?
– Mondhatnánk, hogy fátylat az egészre, és jöjjön a következő, mert a ferencvárosi éveim közül ez volt az egyik legnehezebb, ha nem a legnehezebb. Az előző idényekben nagyon ritkán veszítettünk meccseket, most többször kaptunk ki. Tisztelem az ellenfelet, de azért eddig az MTK-t például egyértelműen le kellett győzni, most pedig döntetlen lett a vége idegenben, és említhetném a Debrecen elleni hazai ikszet is. Sok olyan végjátékunk volt, amelyből rosszul jöttünk ki, vezettünk a Siófok ellen hattal, aztán az is döntetlen lett. Sokat beszélgettünk arról, le kell ahhoz, hogy átbillenjen a mérleg, és mi nyerjük meg az egygólos meccseket. A hazai, Esbjerg elleni összecsapás előtt talán csak ősszel, a Podravka ellen sikerült hasonló mérkőzésen győzni. Viszont sokat tanulhatunk az idényből, a vereségekből is. Egyénileg a következő szezonban szeretnék stabilabban jó teljesítményt nyújtani.

− A korábbi években többször nyertek a kiélezett csatákban. Mi változott mostanra?
– Nagyon fiatal a csapat, a két lövőpozícióban is fiatalok játszanak. Eddig Nerea Pena személyében rutinos, higgadt játékos volt a pályán, ám jövőre mindenki tapasztaltabb lesz.

− Lehetséges, hogy az elmúlt évek legjobb kerete kézilabdázik – remélhetőleg ősztől – a Népligetben?
– Nem szeretek ilyesmit előre mondani. Alicia Stolle és Emily Bölk eddig a hazájukban játszottak, először próbálják ki magukat új országban. Fiatalok, igaz, a Bundesligában stabilan teljesíteni nagy tapasztalatot jelent. Aztán Janurik Kinga és Kisfaludy Anett tíz év után vált klubot. Tapasztalatból tudom, az első fél év nehéz egy új helyen, meglátjuk, hogyan kezelik a helyzetet. Az biztos, az igazolásokkal sokat erősödtünk, bennünk van a lehetőség, de nyugtával dicsérjük a napot.

NSO