Legendánk azt is elmondta, mivel tölti a szabadidejét ezekben a napokban.

– Hogyan bírja a bezártságot? Mennyiben változott az élete az elmúlt bő két hétben?
– Először is: voltam katona a „hadihajón”, ráadásul Újpesten, a Flottillánál, tehát megtanultam: ha szükség van rá, rend és fegyelem mindenek felett. Ugyanakkor álságos lennék, ha azt mondanám: nem használom ki azokat a lehetőségeket, amelyet a kijárási korlátozás megenged. Rendkívül szerencsés vagyok, ugyanis a családdal – amelyhez szorosan hozzátartozik a németjuhász kutyánk is – egész nap a kertben tobzódunk. De mivel természetesen egyéni sétára is van lehetőség, már korán reggel kimegyek a Normafához futni, hogy minél kevesebb emberrel találkozzam, délután pedig ugyanitt egy nagyot sétálunk a kutyával. Muszáj tehát betartani a rendet, a lényeg, hogy ússzuk meg erőben, egészségben, és ne törjünk meg lelkileg, s így próbáljuk kiizzadni a győzelmet a vírus ellen.

– Már elnézést, hogy a korával kérkedem, de miként fogadta, hogy a korlátozás miatt csupán 9-12 óra között tud vásárolni?
– Elárulom: nem tudnak velem mit kezdeni a közértben! Ugyanis éppen 65 éves vagyok – na, jó, nemrég múltam… -, így bármikor megyek, a biztonsági őr csak széttárja a kezét és mosolyogva beenged… De a viccet félretéve: nagyon aranyosak a Fogaskerekűnél lévő boltban, ugyanis ha bármit elfelejtek, nyilván ez a korral már együtt jár, és délután megyek, a demarkációs vonal átlépése nélkül kiadnak nekem, mondjuk, akár egy doboz tejfölt is. De eszembe sem jut elviccelni a dolgot: betartom a „Maradj otthon!” felszólítást, és én is erre kérek mindenkit. Bízzunk abban, hogy akár már májusban vége lesz ennek a szörnyűségnek…

– A Magyar Labdarúgó Szövetségben egyébként hogy folyik a munka?
– Egy héten egyszer megyek be, de egyébként kőkeményen, home office-ban: e-mailen tartjuk egymással a kapcsolatot. Van feladat bőven, többek között a tisztújító közgyűlés előkészítése és egyéb adminisztratív feladatok, de most nálunk fordul a kocka: az otthoni tanulás azt jelenti, hogy a gyerekek próbálnak bevezetni engem a számítógép és a digitális technika rejtelmeibe. Nagy a restanciám: az elmúlt negyven év hiányosságait nehéz bepótolni!

– Egy kicsit beszéljünk a futballról is, hiszen természetesen az első számú sportágunkra is nagy hatással van a koronavírus: előbb a Bulgária – Magyarország Eb-pótselejtezőt halasztották el, majd a részben hazai rendezésű kontinensviadalt is eltolták egy évvel. Jól jártunk ezzel vagy csak mi lehetünk ilyen balszerencsések?
– Ez már soha nem derül ki, de egy dolog biztos: sem a szurkolóknak, sem a játékosoknak, sem a vezetőknek nem tett jót, hogy így megbolondult a világ. Senki, így mi sem éltünk át hasonlót: drága, jó szüleim mesélték, hogy az 56-os forradalom idején volt kijárási tilalom Magyarországon, tehát ez a fajta megkötöttség még nekem is új, pláne a gyerekeknek. Előbb próbáltam kicsit elviccelni a dolgot, de azért mindannyian nagyon nehezen viseljük ezt a helyzetet. Egyértelmű, hogy az egészség most a legfontosabb, és a futball – érthetően – kicsit a háttérbe szorult, de azt is megtanultuk a sportpályákon: nincs legyőzhetetlen ellenfél!

– Ma még nem tudhatjuk, mikor indulhat be a labdarúgóélet, de ön melyik modellre szavazna a bajnokság folytatását illetően? Szóba jöhet akár a létszámbővítés is?
– Azért nem tudok ezzel kapcsolatban bármilyen A-, B-, C-, vagy D-variációról beszélni, hiszen most mindenki feszült és várakozó állásponton van, mindannyian kicsit kivárunk, és természetesen a FIFA, az UEFA, de még a Nemzetközi Olimpiai Bizottság állásfoglalására is kíváncsiak vagyunk. Annyi bizonyos: bármelyik változattal folytatjuk, fájdalmas lesz… Abban bízom, hogy viszonylag rövid időn belül lezárul ez a borzalom, és utána könnyebb lesz dönteni. De amíg arról olvasunk, hogy Spanyolországban 800-an, Olaszországban pedig 660-an halnak meg egy nap alatt, addig valóban nincs értelme a folytatásról beszélni…

– Ebben a zord időszakban történt egy örömteli esemény is az MLSZ berkein belül: közvetlen munkatársai közül Gellei Imre vasárnap ünnepelte 70. születésnapját. Milyen közös élményeik vannak a korábbi szövetségi kapitánnyal?
– Imrével nagyon szoros a barátságunk. Annak idején sokat is meccseltünk egymás ellen, de már ekkor is nagyon szimpatikus volt, higgadt, rendkívül felkészült pedagógust ismerhettem meg a személyében, ráadásul „klubtársak” is vagyunk, hiszen ő is volt a Fradi vezetőedzője. Amióta együtt dolgozunk, még jobban tisztelem, bölcs meglátásait pedig igyekszem magamévá tenni. A szakmai bizottságban közösen dolgozunk együtt a jövő generációjával, Dárdai Palival, Gera Zolival, Szabics Imrével, Lőw Zsolttal, akik a maximális tiszteletet megadják nekünk. Mi pedig az összes tapasztalatunkat és támogatásunkat adjuk nekik, hiszen ők jelentik a magyar futball jövőjét – szakmai szinten…

– Egyébként mivel pótolja a futball nélküliséget? Mármint a meccsre járást, a szakkommentátorkodást?
– Éppen most jöttem fel lógó orral a kertből…

– Nocsak…?
– Szűk családi körben teqballoztunk a kertben és elég csúnyán kikaptam. Nincs mit szépíteni: nagyon megvertek…

SportPlusz