Támadónk arról is beszélt, hogyan telnek napjai.

Azt mondják, labdával született. Gyerekkorában csak akkor volt hajlandó megenni az elé tett ételt, ha közben a labdáját szorongathatta. Franck Boli Elefántcsontparton nőtt fel, később az afrikai ország fővárosának utcáin rugdosta a labdát reggeltől estig.

Arra már nem emlékszem, mikor kaptam az első labdámat, ami biztos, egyetlen más sportágat sem próbáltam ki. Mindennap labdával keltem és feküdtem, és bizony az is igaz, hogy ebédnél csak labdával voltam hajlandó asztalhoz ülni.

A labdaéhség azóta sem múlik. A légiós legutóbbi tíz NBI-es mérkőzésén hat gólt szerzett, az eddigi utolsó, Kaposvár elleni — zárt kapuk mögött megrendezett — 5-0-s találkozón ő talált be először a Rákóczi hálójába. A csatár Magyarországra kerülése után nehezen kapta el a fonalat, ám idővel remek formában kezdett el futballozni, hétről hétre bizonyította, megérte őt az Üllői útra hozni. Vajon a bajnoki kényszerszünet előtt mennyire közelítette meg élete legjobb formáját?

Amióta Magyarországon vagyok, mostanság játszottam a legjobban, de még a közelében sem voltam a valódi tudásomnak… Remélem, hamarosan eljön az idő, hogy újra formába lendülhessek, és gólokat rúghassak.

Franck Boli Kínában is megfordult. Huszonegy éves múlt, amikor az élvonalban szereplő Liaoning FC szerződtette, más kérdés, hogy a kaland meglehetősen rövidre sikerült, hiszen húsz bajnoki mérkőzésen lépett pályára, és inkább vissza-ért Európába.

Túl fiatal voltam a kínai kihíváshoz. Utólag be kellett látnom, nem volt jó döntés oda igazolnom. Két-három hónapig sérült voltam, egyedül éreztem magam, hiányzott Európa, a szeretteim, a barátaim. A helyiek nagyon kedvesek voltak, a város is szép volt, de nem tudtam megszokni az ottani kultúrát. Három évre írtam alá, de az első idény után eljöttem vakációra, és nem mentem vissza… A menedzserem szerencsére el tudta intézni, hogy Norvégiában maradhassak, és idővel a kínai klub vezetői is belátták, mindenkinek a legjobb, ha maradok, ahol vagyok.

A játékos babonás, elképzelhető, hogy a mezszám okozta a balszerencséjét. Kínában ugyanis a 10-es dresszt kapta, ám miután 1993. december 7-én látta meg a napvilágot, neki a hetes a szerencseszáma. Korábbi klubjainál, Norvégiában 7-esben futballozott, míg a Ferencvárosnál a 70-es mez az övé.

Amikor Magyarországra szerződtem, Danilo Ihnatenkóé volt a hetes mez, így a hetvenest választottam — fontos nekem, hogy a hetes szerepeljen a dresszemen. Legutóbb Norvégiában is a hetes volt az enyém. Ami pedig a folytatást illeti, remélem, szerencsét hoz ez a szám, hiszen most éppen hét gólnál járok a Ferencvárosban.

Azt még senki sem tudja, hogy a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt bajnokság mikor folytatódhat, s hogy Franck Boli mikor szerez újabb gólt, egy biztos, a labdarúgó fitten tartja magát a személyre szóló edzésprogramnak köszönhetően.

A legtöbb időt egyedül töltöm a lakásban, de nem unatkozom. A világháló segítségével sokat beszélek a családtagjaimmal, erősítem a felsőtestem, elvégzem a napi edzésgyakorlatokat. Sokat olvasok, s most éppen ‘A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek’ című könyvet olvasom, ami nagyon tetszik. Az élet most ilyen helyzetbe hozott mindannyiunkat, otthon kell maradnunk, és én addig is próbálom hasznosan eltölteni az időmet.

NS