Clubunk gólkirálya a 100%-os bajnokságban egymaga több gólt lőtt, mint egy-egy ellenfelünk összesen.

A labdarúgás történelmében számos kapus beszámolójában hallhattuk már, hogy csak egy véletlen vagy egy különleges edzés, mérkőzés alkalmával álltak be a kapuba, majd ragadtak végül a gólvonalon, fordítva azonban kevés ilyen esetről szólnak a históriák. Mégis az 1904-ben született Takács II József, vagy ahogyan becézték őt, a „kis Taki” kapusként kezdte a pályafutását, csak egy sérülés következtében próbálták ki először a mezőnyben.

Nem túlzás kijelenteni, hogy zseniális húzás volt Takács József posztját megváltoztatni, aki idővel a világfutball legeredményesebb gólszerzői közé lőtte be magát. Páratlan cseleivel megbolondította az ellenfél védőit, ugyanakkor kiválóan játszott össze a szélsőkkel, ráadásul a pálya minden területéről érezte a kaput. Távolról is életerős bombákat eresztett meg, mégis karrierje legtöbb gólját közelről szerezte: mindig tudta, hogy hogyan játszhatja magát helyzetbe, majd miként fejezheti be az akciókat. Szinte csak jobb lábbal terelgette a labdát, a fejjáték sosem tartozott az erősségei közé, épp ezért lenyűgöző, hogy több mint 500 találatot ért el karrierje során.

Már gólkirályként érkezett a Fradiba

Habár testvére, Takács I Géza a Ferencváros labdarúgója volt, Takács II mégis a Vasasban kezdett el játszani 13 éves korában. Már az angyalföldi klub játékosaként gólkirály lett az 1925/26-os évadban, 29 góljával keltette fel először a Fradi figyelmét. Egy évre rá, június 12-én Magyarország–Franciaország válogatott mérkőzést rendeztek az Üllői úton, amelyen 13-1-es győzelmet aratott csapatunk. Takács II 6 gólt vállalt a diadal során – a franciák kapusa, Maurice Cottenet annyira elkeseredett a találkozó után, hogy soha többé nem lépett pályára a francia nemzeti tizenegy szerelésében. Innentől kezdve nem is volt kérdés, hogy Takács II József a következő szezontól a zöld-fehéreket erősíti.

Takács II nagy lendülettel kezdte ferencvárosi korszakát: első idényében 31 találattal ismét gólkirály és magyar bajnok lett, illetve az ő vezetésével klubunk megnyerte az 1928-as Közép-európai kupát is. A Rapid Wien elleni döntő első mérkőzésén 7-1-re nyert az FTC, Takács II ebből három gólt lőtt. A visszavágón ugyan 5-3-ra kikapott a Fradi, mégis csapatunké lett az aranyérem, ráadásul legendás gólvágónk ebben a sorozatban is a legeredményesebbnek bizonyult 10 találatával.

Két gól a világbajnok ellen!

A Fradi ezekben az időkben Európa egyik legnagyobb klubjának számított, mivel ekkor már 11 magyar bajnoki elsőséggel és egy frissen elhódított KK-győzelemmel is büszkélkedhetett. Nem volt meglepő, hogy 1929-ben egy dél-amerikai túrára hívták meg klubunkat, ahol összesen 11 mérkőzést játszottunk Brazília, Argentína és Uruguay legerősebb alakulataival.

Ezek közül kiemelkedett a méltán híres, Uruguay elleni összecsapás. Az „uruk” ekkoriban a világ legjobb válogatottjával rendelkeztek, miután csapatuk megnyerte az 1924-es párizsi, valamint az 1928-as amszterdami olimpiát, majd egy évvel később ők lettek a futballtörténelem első világbajnokai is.

A dél-amerikaiak kissé nagyképűen fogadták a Fradit, kapusuk azt nyilatkozta a mérkőzést megelőzően, hogy mit neki a Ferencváros csatársora, őt úgysem lehet megijeszteni, nem fog neki betalálni senki. A „T-betűs” támadósorból ezúttal Táncos Mihály hiányzott, így a Rázsó, Takács II, Turay, Toldi, Kohut felállásban futottak ki a pályára az FTC labdarúgói. A mieink az első félidőben Rázsó Izidor gyors góljával és Takács II duplájával szinte „leforrázták” Uruguay nemzeti tizenegyét.

– Nekem pályafutásom alatt az uruguay-i csapatnak lőtt első gólom a legkedvesebb. Már idegesek voltak a hazaiak és eljött az én pillanatom: a hozzám került labdát azonnal kapura lőttem és néhány másodperc múlva rezgett a háló. A tömeg az ünneplő magyarokat leszámítva döbbenten bámult, meredt a kapura. Számukra ez szinte lehetetlen volt. Csodakapusuk Montevideóban gólt kapott! Egy vékony magyar fiú követte el ezt a szörnyűséget – emlékezett vissza Takács II József.

A mérkőzés hosszúra elnyúlt hosszabbításában ugyan 3-2-re feljöttek a hazaiak, azonban mégis elmondhattuk, hogy legyőztük a világ legjobbjait! Világraszóló diadal volt, melyet gyors reváns követett, a turné következő meccsén ugyanis már Uruguay nyert 3-0-ra.

A tökéletes bajnoki siker

Ezután is jöttek történelmi sikerek csatárunk karrierjében, az egyik ilyen páratlan dicsőséget az 1931/1932-es szezon hozta el. Ugyanis ebben a kiírásban a Ferencváros „letarolta” a magyar bajnokságot, melyet tökéletes mérleggel – 22 mérkőzésen 22 győzelmet ért el -, 105 gólt lőve és mindösszesen 18 találatot kapva fejezett be. Takács II József természetesen gólkirály lett, 42 találatával egymaga többször volt eredményes a bajnokságban, mint a legtöbb elsőosztályú csapat.

– A 100 százalékos bajnokság 100. góljára ma is emlékszem, jóllehet ezt én csak előkészítettem. Egy jó labdával kiugrottam, kicseleztem a halfot, majd a bekket is leráztam, de közben nagyon kisodródtam a szélre és kikerültem a biztos lövőszögemből. Ekkor felnéztem. Láttam, hogy Toldi követi a támadásomat. Alányúltam a labdának, amely a befutó Toldi fejéről védhetetlenül vágódott a hálóba. Nagyon örültünk az együtt szerzett 100. gólnak, majd később a mai napig is egyetlen 100 százalékos magyar bajnokságnak. Pedig micsoda ellenfelek, micsoda csapatok küzdöttek akkor a bajnokságban. És micsoda lelkes közönségünk volt! – mondta Takács II a felejthetetlen szezonról.

Öt gólkirályi cím tulajdonosa, de fejjel sosem neki ment igazán

– Négyszer is gólkirály lett a Fradival, háromszor ráadásul negyven fölötti gólterméssel, ezek a számok önmagukért beszélnek. Bár más korban játszottam, ezért soha nem láthattam őt a pályán, az eredményei miatt minden elismerést megérdemel. Nagy bombázó volt – eképpen emlékezett meg Takács II Józsefről a VVK-győztes Rákosi Gyula.

A Nemzetközi Labdarúgás-történeti és -statisztikai Szövetség (angolul International Federation of Football History & Statistics, azaz IFFHS) összesített góllövőlistája több mint 500 találattal a 20. helyen jegyzi Takács II Józsefet. Olyan neveket előz meg, mint Di Stéfano, vagy Zico, és csak olyan legendák férkőztek be elé, mint például a brazil csillag Pelé, vagy korunk legjobbjai, Cristiano Ronaldo és Lionel Messi, valamint a magyar labdarúgás történelmének egyik legkiemelkedőbb alakja, Puskás Ferenc.

Nyolc alkalommal szerzett zöld-fehér színekben öt gólt egy meccsen, kétszer hatot, egyszer pedig hétszer köszönt be. Ez máig klubrekord! Szintén klubcsúcs a Magyar Kupában elért 30 gólja is, amit 18 mérkőzésen ért el, továbbá az 1933 májusában szerzett négy gólja az Újpest elleni 11-1-re végződő kupadöntőben. Takács II nevéhez köthető az FTC történetének első KK-gólja is a BSK elleni mérkőzés első percében. Takács II József lábbal mindig kiválóan dolgozott, de valahogy fejjáték sosem volt az erőssége.

– Azt maga Takács II József is elismerte, hogy a fejelés nem tartozott az erősségei közé. Egy alkalommal éppen emiatt került érdekes helyzetbe – kezdte Tobak Csaba, a Fradi Múzeum vezetője. – A mindig sportszerű játékost egy barátságos mérkőzésen kiállították, miután eleget tett a közönség követelésének. A nézők azt kérték Takács II-től, hogy fejeljen gólt, ő pedig meg is tette ezt: mivel nem kapott megfelelő beadást, ezért miután kicselezte a védőket és mattolta a kapust is, a gólvonalon megállította a labdát, letérdelt és befejelte azt. Bár a közönség díjazta tettét, a játékvezető nem, komolytalan játék miatt kiállította Takács II-t.

A kitűnő csatár óriási népszerűségét nemcsak képességeinek és góljainak, hanem példás emberi magatartásának, szerénységének is köszönhette.

– Nem vágytam soha többre, mint amit elértem. Van egy derék, szép feleségem, kacagó gyermekeim. És egy közös házam a Gézával… Én sohasem használtam ki a sajtó áldásos hatalmát. Azon a címen sohasem kopogtattam egy ajtón sem, hogy én vagyok Takács II, a gólkirály – mondta visszafogottan a kis Taki.

Takács József, az FTC örökös bajnoka 1983. szeptember 3-án, 79 éves korában hunyt el. Emlékét örökké megőrizzük!

forrás: fradi.hu