Kevesen tudják, de a neves költő nagy elismeréssel viseltetett a Fradi iránt.

Juhász Gyula melankolikus lírája a XX. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő teljesítménye, de szerzője korántsem csak ezen a téren jeleskedett. A Délmagyarország című lap publicistája volt és ebben a minőségben 1913. június 29-én dicshimnuszt zengett a Szegedre látogató Fradiról. Mindehhez érdemes tudni, hogy a Fradi 1911-12 fordulóján egy nagyon sikeres túrát bonyolított le Németországban és Angliában. Sokan vélik úgy, hogy ekkor lett Clubunk a nemzet csapata, hiszen sikerei az egész országban megdobogtatták a nemzeti érzelmű szíveket, a hazatérő csapatot – noha akkor még tévé vagy rádió nem volt – tízezrek és Bárczy István, Budapest polgármestere fogadta.

Ez hatott Juhászra is, aki írásában ki is fejtette, a nemzeti büszkeség megtestesítőjének tartja a Fradit, még jobban, mint az olimpián részt vevő sportolókat, hiszen ahogy fogalmazott: “azt a kiváló csapatot üdvözölhetjük városunk falai között, amely a magyar névnek oly sok dicsőséget szerzett” – és mi tehetjük hozzá, ez a Club azt teszi az azóta eltelt több mint 100 évben is.

A költőnek nem is kellett csalódnia a zöld-fehérekben, hiszen remek játékkal 5:0-ra verték a Szegedi AK-t, Schlosser mesterhármasa mellett Pataky és Tóth-Potya góljának is tapsolhatott Juhász Gyula és a több ezer néző.

Juhász Gyula írása alább olvasható:

Sokat hangoztatták már és sokszor érveltek vele, hogy a sport az egyedüli tér, hol nemzeti önállóságunk méltóképpen kifejezésre jut.

Mondották és mondják is ezt — tévesen — a sportról általánosságban. Bizonyítják ezt az elmúlt évben tartott olimpiai játékok felejthetetlen tanúságai. Atlétáinkban nagyon bizakodtunk, de a bekövetkezett jövő, sajnos nem adott igazat nekünk. Úszóink sorozatos győzelmeket arattak, de a nemzetek klasszikus küzdelmében szóhoz sem jutottak. Birkózóink, bár tagadhatatlanul elsőrangúak, de a szerencsétlen körülmények behatása következtében szintén megtépázott babérokkal tértek haza. Vívóink szereplése teljes sikerrel járt ugyan, de a győzelmünket a külföld nem értékeli kellőképen, a vívást speciális magyar sportnak tekintvén. Így jóformán csak labdarúgóink azok, akik dicsőséggel koszorúzva tértek vissza messze idegenből az értük rajongók sokasága közé. A világbajnokságért folytatott küzdelemben ugyan az angoloktól, kik messze fölötte állanak a többi nemzeteknek, kikaptunk, de azután válogatottjaink reparálták e hibát s összes többi ellenfeleinket fölényesen legyőzték. A franciák, az olaszok, a belgák, svédek, németek és osztrákok Stockholmban meghajoltak előttünk, elismervén a magyar labdarúgó-sport felsőbbségét.

Sikerekben talán még a stockholmi küzdelmeknél is teljesebb volt legjobb csapatunk külföldi túrája. A dicsőségszerzésnek aránytalanul nagy része azonban a Ferencvárosi Torna Club többszörös bajnok-csapatának nevéhez fűződik.

Ferencváros és az egész ország sport-társadalma útnak indította kedvelt csapatát, hogy dicsőséget, hírnevet szerezzen a magyar névnek. S a „Franzstadt” meg is felelt a hozzája fűzött reményeknek. Először is Németországba látogatott el s Berlin, Hamburg és Bréma legjobb csapatait megsemmisítő fölénnyel győzte le. Ezután pedig Angliába, a labdarugó-sport őshazájába látogatott el bajnok-csapatunk s itt egy értékes, szép győzelmet aratott, egyszer pedig vereséget szenvedett. Ez a vereség azonban felért a győzelemmel is, mert a hosszú út fáradalmaitól kimerülve állott ki a FTC az angol válogatottakból álló Englisch Wanderersek ellen. A német és angol lapok a legnagyobb elismerés hangján emlékeztek meg a Ferencvárosi Torna Club teljesítményeiről. Dicsérték azt a nemzetet, melynél a sport ilyen fejlettséget ért el s felkeltették iránta széles körökben a figyelmet, mert a sport nagyrahivatottságát ennyire megértő nemzet, csak kultúr-nemzet lehet.

Ilyen siker után bátran állíthatjuk az azt tagadókkal szemben a sportnak nemzetdicsőítő erejét és valóban csak örülhetünk a fölött, hogy azt a kiváló csapatot üdvözölhetjük városunk falai között, amely a magyar névnek oly sok dicsőséget szerzett.

Délmagyarország – 1913. június 29.