Vízilabda csapatunk vezetőedzőjét, Varga Zsoltot kérdezték a fiatal pólósok nagycsapatba építéséről.

Klubszinten aligha van nagyobb álma utánpótláskorú vízilabdázónak, minthogy bajnok legyen majdani felnőttcsapatával és megnyerje a Bajnokok Ligáját. Az FTC-Telekom férfi együttese a tavalyi évben minden serleget elhódított, amit lehetett, így a legrangosabb európai kupasorozatnak is címvédője. Nem csak Magyarországon, de ha a világ többi országában pólózó gyerekeket kérdeznénk arról, hol szeretnének játszani a későbbiekben, akkor valószínű, hogy nagyrészük a Ferencvárost vágná rá egyből. Hiszen, ki ne vágyna a világ legjobb csapatába? De hogyan lehet bekerülni a világsztárokkal tűzdelt keretbe?

A klub utánpótlás-játékosai természetesen hatalmas előnyt élveznek, hiszen ha olykor percekre, de tétmeccsen is együtt védekezhetnek, támadhatnak, lendíthetik magasba öklüket a gól után Varga Dénessel, vagy éppen Vámos Mártonnal – hogy csak két húzónevet említsünk a szuperalakulatból.

A csapatba, amely csoportjában hibátlanul végzett az OB I alapszakaszának élén, több fiatal is lehetőséget kapott a bajnokságban. Persze, epizódszerepek ezek és általában a könnyebbnek ígérkező összecsapásokon kerülnek medencébe az ifik, mégsem kis feladat az övék. A budapesti Európa-bajnokságot követően az FTC-nek a BL-ben is egyre fontosabb meccsei jöttek. Hogy az alapemberek valamennyit pihenjek, a jövő generációjának kellett beugrania a mélyvízbe. A bajnokságban már hét 2002-es vagy fiatalabb születésű pólós szerepelt. A kapus Gyapjas Brendon mellett, Szabó II. Bence, Spitz Márk, Vass Benedek, Várkonyi Ádám, Varga Bence Bendegúz és Nyíri Balázs is lehetőséghez jutott, utóbbi játszott a legtöbb találkozón, tízen.

Ők természetesen alapemberei az ifibajnokságban a felnőttcsapat másodedzője, Nyéki Balázs és Varga Dániel bajnoki címért küzdő gárdájának. A két szakember áldozatos munkája alappillére a ferencvárosi fiatalok fejlődésének. A koronavírus-járvány miatti szünet előtt a középszakasz első meccsét játszotta a felnőttegyüttes, és nyert a Népligetben 17–7-re a Szentes ellen. Négy utánpótlás-játékos újra keretben volt. Gyapjas, Varga, Spitz és Nyíri is bizonyíthatott. Spitz második gólját lőtte az első osztályban, Nyíri kétszer volt eredményes, ő már kilencnél tart.

Az FTC-Telekomot irányító, a világ legjobb edzőjének is megválasztott Varga Zsolt tehát megadja a lehetőséget az ifjaknak, azonban kihangsúlyozza, a felnőttek közé kerülés nem egyik napról a másikra megy.

Fontosnak tartom, hogy a fiataljainkat játszassuk az OB I-ben, hiszen ez teljesen más szint, mint az ifibajnokság – mondja a vezetőedző. – A velük foglalkozó edzőknek is látni kell, hol tartanak a játékosok – ez kiváló visszajelzés számukra. A beépülés mindazonáltal nagyon lassú folyamat. Az utánpótláskorúak és a felnőttek között óriási erőnléti különbségek vannak. Ezt a szakadékot nem lehet áthidalni napi egy edzéssel. A profik napi kettőt edzenek és úgy pihennek, úgy csinálják a dolgaikat, ahogyan elő van írva. A korosztályos ígéreteket fokozatosan kell építenünk, ez évekbe telik. Ha generációként egy-egy játékos ténylegesen stabil kerettaggá válik, ketten-hárman OB I-esek lesznek, netán valaki a válogatott szintjére is eljut, akkor már sikeres utánpótlás-nevelésről beszélhetünk.

Varga Zsolt úgy gondolja, a lehetőség elsősorban a munkára van meg. Hogy a tinédzserek kapnak-e szerepet a felnőttek között, nyolcvan százalékban azon múlik, mennyi energiát fektetnek az edzésekbe. Az, hogy mikor jön el egy-egy újonc ideje, az a genetikán és a sajátos fejlődési ritmuson egyaránt múlik. Kiemeli, a 18 éven aluli pólósokat egyébként sem lehet úgy terhelni, mint az idősebbeket. A kulcsszó a türelem.

A Fradiba nyilván nagyon nehéz bekerülni. Itt lépcsőket kell megugrani. Az OB I-ben lehet, hogy játszatom a fiatalokat, de a BL-ben még túl nagy kockázatot jelentenének. Az is megoldás lehet számukra, ha egy-két évre elmennek kisebb első osztályú csapatokba játszani, és megerősödve, sok meccsrutint szerezve visszajönnek. A felnőttegyüttes tagjai nyitottak. Örülnek, ha vannak olyan srácok, akik olykor át tudják venni a terheiket. Nekem az első szint az, hogy ha valaki lehetőséghez jut, ne tűnjön ki. Ha beolvad és nem hibázik, az kezdeti lépésnek tökéletes. Aztán, ha védekezésben vagy támadásban még pluszt is tud hozzátenni, az külön öröm.

Ha az FTC-ben valaki nem tudja megugrani ezt a lépcsőfokot, annak sem ér véget a karrierje. Varga Zsolt, Nyéki Balázs és Varga Dániel olyan tanácsokkal látja el a játékost, amelyekkel a korosztályos bajnokságban vagy az OB I/B-ben célirányosan fejlődhet tovább. Aztán később újra megkapja a lehetőséget.

A lényeg, hogy nem kell nagyokat alakítani a felnőttcsapatban – összegez a vezetőedző. – Engem egy utánpótlás-játékosnak arról kell meggyőznie, hogy tud kis fogaskerék lenni egy nagy szerkezetben. Először is ezt kell megérteniük a fiataloknak.

Utánpótlássport