Sascha Staat a Kreis Ab podcastben beszélgetett női kézilabda csapatunk nyáron érkező német átlövőjével. A fordítástért nagy köszönet van_Persil fradista társunknak!

– Nem csak egy oka van [az Év Német Kézilabdázónőjévé választották Emily Bölköt] annak, hogy ma beszélünk egymással, hanem az is, hogy nyilvánosságra hoztad a szezonvégi átigazolásodat, két év után elhagyod a Thüringer HC-t és mész – együtt a játékostársaddal, Alicia Stolléval – Magyarországra a Ferencvároshoz – az egyesület sokaknak FTC-ként lehet ismerős – azon egyesülethez, amelyik jelenleg ugyan a Bajnokok Ligájában szerepel, de alakulhatnak úgy a dolgok, hogy jövőre már nem ez lesz a helyzet, mert a magyar liga viszonylag erős és a Győr mellett mindig több csapat harcol a második helyért. Nagyon egyszerű kérdés: miért döntöttél úgy, hogy oda igazolsz?
– Először is azt kell mondjam, szerződésem lejárta okán nagyon-nagyon sok és szuper tárgyalást folytattam nagyon sokféle országból, természetesen a THC-vel magával is, de nagyjából és egészében egyszerűen úgy érzem, hogy most újra kész vagyok új kihívásokra, el szeretnék igazolni, új benyomásokra van szükségem, igen, nagy kedvem van külföldre menni, egy új kultúrát megismerni, természetesen egy olyan ligába, amelyik esetleg erősebb a németnél, ahol új csapatok ellen játszhatok. A nemzetközi szereplés szintén fontos szempont, akkor miért lett végül is az FTC? A magyar liga nagyon-nagyon erős, ahogy az előbb te is mondtad, tényleg bárki legyőzhet bárkit, a Győr természetesen az utóbbi években hogy úgy mondjam utcahosszal volt mindenki előtt első, de a többi csapat mindig jobban jön fel rá. Az FTC az utóbbi években mindig a BL-ben szerepelt, jövőre egy kis balszerencsével esetleg “csak” EHF Kupa lesz belőle, mert a Siófok most tényleg nagyon-nagyon jó teljesítményt nyújt, az egymás elleni párharcot az FTC a múlt héten sajnos elveszítette, de, és ezt élem meg most a THC-vel, az EHF Kupa is mind erősebb lesz, elég sokat követel az embertől, ezért az EHF Kupában is szuperül lehet nemzetközi tapasztalatot szerezni, tovább fejlődni, ezért ha jövőre az EHF Kupa lesz, az is rendben van, akkor a ligában fogunk azért küzdeni, hogy a rákövetkező évben sikerüljön a BL[-szereplést kiharcolni]. Ezen kívül az FTC olyan profi körülményeket kínál, amivel így ebben a formában Németországban még nem találkoztam. Igen, azt hiszem, ez egy jó alap ahhoz, hogy csak a kézilabdára, a további fejlődésemre, a csúcsteljesítmény nyújtására kelljen koncentrálnom. Igen, örömmel várom, nagy izgalommal tölt el, bizonyosan nagy változás lesz azáltal, hogy a fő nyelv az edzéseken és természetesen az országban magában is a magyar lesz, már szorgalmasan tanulom, remélem, hogy gyorsan be tudok illeszkedni. Igen, izgatott vagyok, de egyelőre nagyon jó a megérzésem.

– Ez egy pokoli nyelv, ez a magyar, ezt te is meg tudtad állapítani, ugye?
– Hi-hi. Igen, sajnos kevés hasonlóságot mutat a némettel vagy az angollal, állítólag inkább a finnel rokon, mondjuk azzal se volt eddig tapasztalatom, de ahogy mondtam, próbálom a legjobbamat nyújtani, és ha az ember napi rendszerességgel szembetalálkozik a nyelvvel, akkor viszonylag hamar menni fog.

– Jó. Sok sikert hozzá, jóval nehezebb lesz, mint kézilabdázni, de ez nem probléma, úgy gondolom, sokkal könnyebb, ha az ember a sporton keresztül – mint ahogy te is mondod – a nyelvel napi rendszerességgel kapcsolatba kerül. Ahogy mondtad, sok ajánlatod volt egész Európából. Volt olyan egyesület, amelyiknél azt mondtad, hogy ez a számodra nem jöhet szóba, az ajánlat jó talán anyagilag, de semmi más nem passzol nekem?
– Ténylegesen az a helyzet, hogy minden egyesülethez egy pro és kontra listát készítek, és végiggondolom, hogy a jelenlegi helyzetemben, a pályafutásom jelenlegi szakaszában úgymond mely pontok a legfontosabbak és melyeket lehet egy kicsit elhanyagolni, melyek a döntő szempontok, amelyekről úgy hiszem, hogy jót tesznek nekem, a további fejlődésem szempontjából is. Ilyen, hogy lehetőleg sok magas színvonalú mérkőzést játszhatok, természetesen nemzetközieket is, lehetőleg a legmagasabb szinten játsszak, olyan csapatom, klubom legyen, akik nagyon eltökéltek, magas célokért küzdenek, hogy az edző jól tud bánni a fiatalokkal, illetve tovább tudja őket fejleszteni, 21 éves vagyok, amikor eligazolok 22 leszek, nincs szükségem olyan edzőre, aki a csúcsjátékosok jókedvét próbálja megőrizni, hanem még további lépéseket akarok tenni előre, még fejlődni akarok, Gáborral kapcsolatban jó érzés tölt el, évek óta sok fiatal játékost fejlesztett top-, illetve válogatott játékossá és Bajnokok Ligája résztvevővé. Ez önmagáért beszél, ezen kívül a megérzésnek kell összességében stimmelnie.

– Aki a jelenlegi edződet, Herbert Müllert ismeri, az tudja, hogy ő is nagyon jól tud érvelni, és nagyon meggyőző a kijelentéseiben. Tulajdonképpen hogy történt, amikor közölted vele, hogy az egyesületet el fogod hagyni, hogyan reagált, nehéz volt a számodra?
– Valóban az a helyzet, hogy érzelmileg nehezebb volt, amikor Buxtehudéból eligazoltam, de úgy gondolom, ez teljességgel érthető, ott születtem, éveken át ott játszottam, érzelmileg teljesen más kötődés, mint most az utóbbi két év Erfurtban, de ennek ellenére a ez s lépés, mivel jól érzem magam a THC-nél, mindenféleképpen a helyes döntés volt, tovább tudtam fejlődni, megvannak a lehetőségeim, azt hiszem, elég jól ki is használom őket, Herbert és Heli azért számítottak rá, hogy szemezgetek a következő lépéssel, a külföldre igazolás gondolatával, szívesen megtartottak volna, de azt kell mondjam, az érzéseim afelé vonzottak, hogy Németországot elhagyjam, ez számomra elég hamar világossá vált. Igen, összességében mindketten úgy gondolják, olyan erős karakter vagyok, hogy mindenhol megállom a helyem, főleg, ha az ember egy topcsapathoz igazol, akkor hogy is mondjam, a játékidejét nem kapja ajándékba, de itt nem is erről van szó, hanem noha nehezebb is az integráció a nyelv miatt, azért, mert új országba érkezik, ennek ellenére az embernek meg kell harcolnia a játékidejéért, a teljesítményével meggyőzőnek kell lennie, de készen állok rá, ki is nézik belőlem, sok sikert kívánnak, nagyon kedvesen azt mondták, hogy ha valami balul sülne el, akkor a THC kapui a számomra mindig nyitva állnak, ezt természetesen nagyon jó tudni.

– Mennyire játszott szerepet, hogy Alicia Stolle személyében egy csapattársad, akivel nagyon jó barátságban is vagy, szintén ugyanahhoz az egyesülethez igazol? Ez volt a döntő faktor?
– Valójában egyáltalán nem, mert ez egy szerencsés véletlen, szeretném megjegyezni, miszerint ugyanazon egyesülettől van ajánlatunk és végül ugyanazon egyesületet választottuk, de én a magam részéről a döntést már előbb meghoztam, mint Alice, teljesen más volt a motiváció. Ha Alice azt mondta volna, hogy marad a THC-nél, vagy akárhová máshova megy, az sem ingatta volna meg a döntésemet. Úgy gondolom, mindenkinek magának kell tudnia, hogy merre a legjobb továbblépni, saját magának mi a legjobb. Az, hogy ezt a következő fejezetet együtt léphetjük meg, természetesen egy szép mellékhatás.

– Úgy van, hogy a ti posztotokon a magyar kézilabda két abszolút top utánpótlás tehetsége, Háfra Noémi a tiedén és Klujber Katrin Alicia Stolléén, játszanak. Rendes konkurenciaharc fog ott rátok várni, de feltételezem, hogy ez a számodra nem jelent problémát, talán inkább ösztönözni fog?
– Az, mindenféleképpen. És ahogy mondtam, a top egyesületeknél nincs az, hogy egy erős kezdő hetes van, hanem optimális esetben tizenhat egyformán erős játékos, minden pozícióban két-három játékos, akik nem egymás elől veszik el a helyet, hanem kiegészítik egymást. Ahogy már mondtam, a magyar liga összességében nagyon-nagyon erős, ehhez jönnek még a kupameccsek, a nemzetközi mérkőzések, mindig szerda-szombat ritmusban, mérkőzések folyton a legmagasabb szinten, jó, ha van kit becserélni, hogy ne legyen visszaesés a teljesítményben. Úgy gondolom, minden olyan csapatnál, ahol a cél a Bajnokok Ligája Final4, nincsen jó és rossz, hanem csak a pillanatnyi teljesítmény dönt, hogy ki játszik. Azzal számolok, illetve remélem, hogy Gábor ki is használja ezt, hogy elosztja a játékidőt, hogy nehogy az egyes játékosokat kikészítse, hanem a terhelést egy kicsit szétosztja, hogy évekig top teljesítményt lehessen produkálni. Ezért ez így lett eltervezve, de tiszta sor, hogy nem azért megyünk oda, hogy a padon üljünk, hanem hogy továbbfejlődjünk, csúcsteljesítményt mutassunk, ez az elvárásom is magammal szemben.

– Ahogy az előbb helyesen mondtad, 21 éves vagy, amikor eligazolsz, 22 éves leszel. Ez azt is jelenthetné, hogy ha már külföldre mész, és Dánia, ahol már játszottál, és ami az otthonodhoz, Buxtehudéhoz jóval közelebb van, mint Magyarország, hogy valamelyest tartasz ettől a lépéstől?
– Lehet, hogy később majd tartok tőle, de egyelőre örömmel várom, abszolút pozitív érzésem van, de tisztában vagyok vele, hogy nem lesz egy egyszerű lépés, mindenekelőtt, ha a nyelvet nézzük, a dán jóval könnyebben tanulható, ezért az elején a beilleszkedés is valamivel könnyebb, mint most a magyar nyelvvel, de azt hiszem, időközben annyira szilárd lett a személyiségem, nyitott ember is vagyok, hogy jól be tudok majd illeszkedni, ami pedig a távolságot illeti, nem egészen másfél óra repülővel, ezért összességében nem számít.