Támadónkat már kitért a Mezőkövesd elleni bajnokira is.

A világhálót bejárta egy kép, ahogy a csapat a meccs után az öltözőben ünnepel. Meddig tartott a fieszta?
Részemről nem túl sokáig. A srácokkal ünnepeltünk egy kicsit, énekeltünk, tapsoltunk néhány percig, de a tusolást követően mentem is ki a főbejárat elé, hiszen a feleségem ott várt.

Össze tudná számolni, hány gratuláló üzenetet kapott?
Nem lenne könnyű. Mire beértem az öltözőbe, már számtalan SMS várt a telefonomban: családtagok, barátok, szurkolók írtak. Az internet segítségével odahaza, Ukrajnában is látták a gólomat, így otthonról is sokan gratuláltak.

Instagramra feltöltött videóján láttam, hogy az este többször is visszanézte laptopon a gólját.
Igen, miután hazaértem, többször megnéztem. Nem mindennap rúg az ember ilyen fontos gólt. Jó érzés volt nézni, ráadásul nem is emlékeztem, hogyan ünnepeltem, azt is jó volt látni.

A gólja előtt Juhász Roland lábán megpattant a labda. Akkor is önhöz került volna, ha a fehérvári védő nem ér hozzá?
Nehéz ezt megmondani. El kell ismerni, némileg szerencsém volt, de tudjuk, a futballhoz olykor az is kell. A gólom előtt arra figyeltem, hogy a lehető legjobb helyzetben várjam a labdát, próbáltam úgy helyezkedni, ha mégis eljut hozzám, ne hibázzak. Ha Juhász Roland nem ér hozzá, talán Franck Bolinál kötött volna ki, és szerintem akkor is gól lett volna a támadás vége. A lényeg, hogy bement!

Sokaknak meglepő volt, hogy ennyivel jobbak voltak legfőbb riválisuknál. Önöket meglepte?
Bennünket egyáltalán nem. Nagyon jól rákészültünk a szombati rangadóra, taktikailag és mentálisan a lehető legjobb állapotban vártuk az összecsapást. Szerhij Rebrov a mérkőzés előtti napokban hangsúlyozta, ne feledjük, mi vagyunk az elsők, mi játszunk hazai pályán, mi vagyunk az esélyesek. Bátran kell játszanunk, biztos volt benne, az ellenfél a kontrákra épít. Minden úgy történt, ahogy a szakmai stáb felvázolta. Úgy is mondhatnám, működött a “koreográfia”! Ha labdát veszítettünk, gyorsan visszatámadtunk, nem engedtük ellenfelünket kibontakozni. A meccs döntő részében nálunk volt a labda, ez nem ízlett a vendégeknek. Rászolgáltunk a győzelemre, csak azt bánhatjuk, hogy nem rúgtunk több gólt.

Mennyi lett volna a realitás?
Két-három gól különbség biztosan volt a két csapat között.

A szombati volt idénybeli nyolcadik gólja. Elégedett a teljesítményével? Hányat szeretne szerezni?
Jaj, csak konkrét számot ne kelljen mondanom! Január utolsó napjaiban, miután dupláztam a Paks elleni mérkőzésen, ukrán újságírók kerestek, hány gólt szeretnék lőni, és mennyivel lennék elégedett. Akkor nagy nehezen tizenötöt mondtam. Bár ne tettem volna! Amint megjelent az újságban ez a szám, a következő két mérkőzésünkön — a Kisvárda és a Honvéd ellen — naná, hogy nem szereztem gólt. Helyzetem is kevesebb volt, mint korábban. Úgyhogy ha lehet, most hadd ne kelljen mondanom semmit. Maradjunk annyiban, a nyolc gólom nem hangzik rosszul, de szeretnék még néhányat hozzátenni.

Eldőlt a bajnoki cím?
Meglátjuk. Reméljük.

Mintha csak Szerhij Rebrovot hallanánk…
Szerintem ez így természetes. Fő a szerénység. A két elmaradt mérkőzéssel együtt ránk nem kevesebb mint tizennégy találkozó vár. Kétségtelen, jó helyzetben vagyunk, de… Majd kiderül.

A hétvégén a Mezőkövesd sem ígérkezik könnyű falatnak, hiszen nagyon jó formában vannak Kuttor Attila játékosai.
Ez rendben is van, de mi nem?! Szerintem mi még jobb formában vagyunk! Maradjunk annyiban, szombaton a legjobb formában lévő két együttes csap össze. Fontos lesz, hogy mi irányítsuk a játékot, és ráerőltessük az akaratunkat az ellenfélre.

NS