A nagyváradi származású támadóval beszélgettek labdarúgó pályafutásáról.

Diósgyőrt követte a Ferencváros. Hogyan kerültél oda? Mit gondolsz, közrejátszott az 5-2-es győzelem, hogy a Fradi felfigyelt rád?

Diósgyőrben megtaláltam a helyem. Nagyon jól ment a játék, csak sajnos nem fizettek. 10 forduló elteltével több csapattársammal együtt feljelentést tettünk az MLSZ-nél. Megállapították a szerződésszegést és pár fordulóval az őszi szezon vége előtt szabadon igazolható játékossá váltam. Simon Tibor volt akkor a Fradi pályaedzője, ő keresett meg, hogy igazoljak hozzájuk.

Nem az 5-2 volt az a meccs, amikor a Fradi felfigyelt rám, hanem ha direkt meccset kéne mondjak, akkor azt említeném, amikor az üllői úton 4-3-ra vertük őket, és az első két gólt én rúgtam. De nem ez a Fradi szál története, hanem az még egészen Békéscsabáig nyúlik vissza. A békéscsabai időszakomban sokszor játszottam Simon Tibor ellen. Mindig ő fogott engem, és már akkor kérdezte, hogy miért nem igazolok át hozzájuk. Nem igazán vettem akkor figyelembe, azt hittem, hogy csak ki akar zökkenteni a mérkőzés ritmusából.

Simon Tibi a későbbiekben is ragaszkodott hozzám. A Diósgyőrrel való ügyem másodfokú határozatának kimondása egy pénteki napon volt, előtte egy nappal hívtak a csapattól, hogy kifizetnek mindent. Egyik szemem sírt, a másik nevetett, hiszen már megegyeztem szóban a Fradival, de mivel jól éreztem magam Diósgyőrben és a szerződésem odakötött, így miután kifizettek, a becsület úgy diktálta, hogy nem hagyom el a csapatot az utolsó fordulókban. Lement az őszi forduló, megkezdtük az alapozást februárban, az edzőtáborból hazatérve hallottam a rádióban, hogy a Diósgyőr tulajdonosa bejelentette, elfogyott a pénz, akire van ajánlat, azt elengedik. Felhívtam Simon Tibit, és mondtam neki mi a helyzet, és felvetettem, hogy korábban azt ajánlották, kifizetik amivel a klub tartozik, ha átigazolok, de mivel a klub kifizetett, ezért majdnem ugyanennyiért át tudnának igazolni. Ez volt szombaton, hétfőn már át voltam igazolva, 6,5 millió forint + Áfáért.

Nem féltél, hogy harag lesz, amiért először nem fogadtad el az ajánlatukat, de végül mégis felhívtad őket?

Nem féltem, sőt, inkább úgy gondolom, hogy értékelték, amiért becsületesen jártam el a Diósgyőrrel, hiszen tudták, hogy anyagilag jobban jártam volna, ha rögtön hozzájuk mentem volna.

Hogyan érezted magad, amikor rájöttél, hogy annál a Fradinál folytatod aki nem is olyan rég Európa 16 legjobb csapata közé jutott a BL-ben?

Őszintén szólva, nagyon sokat gondolkoztam a Fradin, hiszen egy olyan csapatba kerültem, ahol 6 csatár volt már, és olyanok, mint a fiatal Szabics, vagy Eszenyei Dénes. 33-34 évesen nagyon nagy kihívás volt a Ferencváros, de ez még jobban motivált. Hetedik csatárnak érkeztem, de olyan önbizalommal, hogy fel sem merült bennem bármilyen félelem.

Hogyan alakult a Ferencvárosnál eltöltött egy éved?

El kell mondanom, hogy nem az volt, amit szerettem volna, főleg a góllövés része. Ennek ellenére kivettem a részem a bajnoki ezüstérem megszerzéséből, hét meccset nyert a csapat az én gólpasszaimmal. A Fradinál sok külföldre vágyó, vagy külföldről épp hazatért, de visszavágyó játékos játszott, akik pont emiatt önzően játszottak, hogy felfigyeljenek rájuk. Nem volt meg az a csapatszellem, mint Békéscsabán vagy Diósgyőrben, és emiatt hiányzott a kombinatív játék.

A csapat év végi eredménye mindenképp nagyon jónak számított, főleg annak tükrében, hogy úgy lettünk az MTK mögött másodikok, hogy télen, amikor odakerültem az akkor harmadik helyezett Diósgyőrtől, akkor a Fradi a 7. helyen állt. Ehhez képest mondhatnám helycsere történt, hisz a bajnokság végére a Diósgyőr lecsúszott a 11/12 helyre, a Fradi pedig ezüstérmes lett.

Csapatárs voltál Szabics Imrével? Hogyan értettétek meg egymást?

Szabics Imre 18 éves volt, nagyon fiatal, de mar akkor látszott rajta, hogy rendkívüli tehetség. Nagyon jó adottságai voltak. Az elején kicsit sajnáltam is, hogy sokszor miattam került a kispadra. Nagyon jól megértettük egymást a pályán, már az első közös szereplésünkön gólpasszt adtam neki.

Melyik az a történet, amelyikre szívesen emlékezel vissza?

A legjobb sztori, talán amikor a Diósgyőrrel mentünk az Üllői útra játszani, és a mérkőzés előtt nagyon komolyan összementem Mátyus Jánossal, aki a mérkőzés előtt meg akart félemlíteni és megfenyegetett. A 18. percig lőttem két gólt, igaz egyet szabadrúgásból, de a másikat róla. Végül 4-3-ra nyertük a meccset, és igazi elégtétel volt számomra, mert a meccs előtt Kiss László a Fradi edzője azt nyilatkozta, hogy “nem fordult még annyit a világ, hogy a Diósgyőr nyerni járjon az Üllői útra”. Tornyi akkor úgy feltüzelt minket az öltözőben ezzel a hírrel, hogy apait-anyait beleadtunk. A csapattársak a meccs végén nagy betűkkel felírták egy filctollal az öltöző falára, hogy “kapd be Jani, üzeni Kuli”. Másnap még az újságokban is megjelent. Nem sokkal azután, amikor a Fradihoz igazoltam, Mátyus Jani volt az első az öltözőben, aki odajött hozzám, kezet nyújtott és sok szerencsét kívánt. Azóta is jó barátok vagyunk.

Az első félévedben bajnoki ezüstöt nyertél a Fradival, majd a második szezon felénél távoztál. Mi volt ennek az oka?

A Fradi más világ volt, mint a többi csapat. A bajnokság végeztével edzőváltás történt, Muha József jött a csapathoz. Voltak ajánlataim, de leültünk és elbeszélgettünk, nem ígérte meg, hogy kezdő leszek, hiszen akkor igazolták a Tóth Misi-Horváth Péter csatárpárost, akik végül kezdők is lettek, de szerette volna, ha maradok. Végül maradtam is, a harmadik fordulóban kezdő is voltam és gólt is fejeltem, de hirtelen ismét edzőt cseréltünk, egy horvát edző, Poklepovics vette át a csapatot, aki már az első nap kijelentette, hogy csak a fiatalokra számít, mert nekik meg tudja tanítani a játékfilozófiáját. Ez olyan jól sikerült, hogy ezt követően nagyon ritkán nyertünk, de ha nyertünk is kínkeservesen sikerült. Gyengén ment a csapat, én pedig csak akkor kaptam lehetőséget, ha már sokkal vezetett az ellenfél vagy pedig döntetlennél nagyon kellett a gól.

Egy csatár játékához nagyon fontos, hogy milyen csapat játszik mögötte. Ha beszorítanak és a saját térfeleden játszol, nem tudsz gólt rúgni. Ez volt Békéscsabán, mielőtt eljöttem onnan. Ezután jött Diósgyőr, ahol a karrierem legjobb periódusát éltem át. Nagyon feküdt nekem a csapat játéka. A Fradi már nem volt az, amit szerettem volna. Mindenki önzőzött, kapura akartak rúgni és el akarták adni magukat, sőt emellett a padra is kerültem. A horvát edző pedig végig olyan gyakorlatokat végeztetett velünk az edzéseken, hogy mire elmondta és a végére ért, elfelejtettük az elejét. Nem volt életszerű egy 18 passzos begyakorolt séma, a pályán az ilyen soha nem jön ki.

34 éves voltam már, és még szerettem volna játszani, ezért úgy döntöttem az őszi szezon végén továbbállok. Kértem a váltást, és a Fradi megígérte, hogy elenged.

A Kulcsár Sándor pályafutásáról készült teljes, háromrészes interjúsorozatot a Sport határok nélkül oldalán olvashatjátok.