Pólósaink válogatott balkezesével beszélgettek.
– Hogy is volt az a páros kiállítás? Mi volt az előzménye?
– Figari 12-11-re alakította az állást, én megpróbáltam blokkolni a lövését, és közben elvileg megütöttem, de szó sem volt szándékosságról. Ő ezt másképp értelmezte, adott egy tockost, mire én nekimentem. Megkaptuk érte a büntetésünket, de azt mondom, most is ugyanúgy cselekednék. Nehogy már megfélemlítsenek bennünket az olaszok!– Én ezt az incidenst úgy fordítottam le magamnak, hogy míg a kvangdzsui világbajnokságon egyértelműen úgy tűnt, a világbajnok olaszok előttünk járnak játékban, 12-10-re legyőztek bennünket az elődöntőben, fél év alatt eltüntettük a különbséget, sőt. És hogy utolértük a világ papíron legjobbjait, azt játékon kívüli aktusokkal is alátámasztottuk.
– Igen, ezt így is lehet értelmezni.– Amúgy elégedett volt azzal, amit mutattak Cuneóban?
– Mindenképpen, sőt még azt is mondanám, kicsit túl jól játszottunk, erre magam sem számítottam. Hiszen az elmúlt héten kemény erőnléti edzéseket végeztünk, sokat úsztunk, alkalmanként 2-3000 métert, és tornatermi kondizás is volt bőven. Hétfőre pihenőt kaptunk, és a jövő kedden kezdődő Európa-bajnokság, a török meccs előtti utolsó héten már jöhet a finomhangolás. Persze lesz benne még egy kis súlyzózás is, hogy fenntartsuk az izomtónust. Beköltözünk egy pesti szállodába, együtt maradunk az Eb végéig.– Az olaszországi tornán elég döcögősen kezdtek az amerikaiak ellen, mi volt ennek az oka?
– Bizony, 3-1-re elhúztak, szétúsztak bennünket. Kicsit még benne volt az izmainkban az a sok kondizás. Szerencsére a mi sportágunk nem csak az úszás, itt van egy labda is a medencében, és amikor elkezdtünk pólózni, már nem volt mese. És azt is tudtuk, azt az intenzitást nem képesek 32 percen át tartani az amerikaiak. A görögök nagyon fáradtak voltak, beszélgettünk Funtulisszal és Vlahopulosszal, akik a magyar bajnokságban játszanak – előbbi klubtársam a Fradiban –, ők mondták, hogy rettenetesen meghajtotta őket Vlahosz, az edzőjük a napokban. Az olasz meccs pörgős volt, igen magas színvonalú, de túlzott következtetést nem vonnék le a 14-14-ből, mert nem játszott a remek balkezesük, Echenique, aki négy gólt dobott nekünk Kvangdzsuban.– Az olasz meccsen úgy tűnt, az ellenfél nem tud mit kezdeni önnel és Vámos Mártonnal, a két balkezesünkkel, összesen hat gólt dobtak. Miért volt általában egyszerre csak egyikük a vízben?
– Ez az alapfelállásunk, rendszerint emberelőnyben vagyunk bent mindketten. Tény, hogy nem sok válogatott van a világon, amelyikben két jó balkezes játszana, talán csak még a szerbeknél Mandics és Filipovics, de például most az olaszoknál túlnyomórészt jobbkezes volt a rosszkéz-oldalon, ami nagyon komoly taktikai hátrány. Igyekszünk kihasználni ezt a versenyelőnyünket.– Mire számít az Eb-n?
– Szeretném, ha megnyernénk a tornát, de minimum kiharcolnánk az olimpiai kvótát, ami úgy jönne össze, hogy csak a szerbek és/vagy az olaszok előznek meg. Persze a legszebb az aranyérem lenne a hazai medencében.– Sokan azt mondják, ma már a klubban való szereplés felülírja a válogatottat, hiszen az egyesületükből kapják a játékosok a nem is alacsony fizetésüket. Emiatt fordult elő, hogy az elmúlt években több kulcsjátékosunk is átmenetileg „hanyagolta” a válogatottságot. Ön is így látja?
– Egyáltalán nem. Annyira zsúfolt a versenynaptár, annyi eseményt iktattak be a nemzetközi szövetség vezetői, hogy szó szerint nincs idő pihenésre, egyre több a sérülés, az idősebb pólósok belefáradnak a taposómalomba. De szó sincs arról, hogy csökkent volna a válogatottság presztízse. Az olimpia közelsége különben is félelmetes mozgósítóerő.
