Magyarország legsikeresebb képzőművésze nyilatkozatában betekintést enged az alkotás folyamatába is.

– Sokfelé járt a nagyvilágban, de gyakran emlegeti a szülővárosához, Budapesthez való szoros kötődését. Mondhatjuk, hogy igazi lokálpatrióta?
– Budapest a kedvenc városom. Elfogultság nélkül: a legszebb. Rengeteget utazom. Lenyűgöző, gyönyörű, hatalmas metropoliszokat látok, de Budapest verhetetlen. Nagyon ki lett találva. Erre időközben egyre többen rájöttek. Kezdi visszanyerni a száz évvel ezelőtti ismertségét, méltóságát, színességét. Úgy érzem, most kezdődik az igazi reneszánsza. Külföldi vendégeim, ügyfeleim mind ezt igazolják vissza. Budapest rengeteget fejlődött, megújultak az ikonikus pontjai. Imádok itthon dolgozni. Azért is alakítottam ki így ezt a bázist, mert itt akarok alkotni. Bármit készítek külföldre, mindent innen szállítanak el Nyugatra, Keletre is. Már az atlantai sólyom is itt született. Miatta építettük be a híddarut.

– Emblematikus alkotása a Groupama Aréna előtti óriási Fradi-sas. Az atlantai sólyom ennek a „következménye” lett?
– E két madárszobor valóban mérföldkő az életemben, a hatásuk a mai napig meghatározó. Minden munka szép és fontos, de tény, hogy ez a kettő lépték és maradandóság szempontjából egyaránt kitűnik a többi közül. A Fradi-sas ötéves múlt, az Atlanta Falcons jelképe 2018-ban került az akkorra felépült szuperstadion elé. A sasra vonatkozó megbízáskor új szobrászati technológiát kellett kigondolnom, hiszen addig főleg fával dolgoztam. Gyerekkoromtól inspirált a tatabányai turulmadár. Gyönyörű, hatalmas szobor. Többször felmentem megnézni, méregettem a léptékét. De persze nem azt akartam lemásolni.

A modellezés és a gondolati anyagkísérletezések közben jutottam el a rozsdamentes acélhoz. Az épített környezethez, a stadionhoz nem is illett volna a bronz. Egy külön világ tárult fel számomra, különböző fémműves szakmákkal, mérnökökkel, alvállalkozókkal. Mély víz. Komoly csapatmunkát kezdtem menedzselni. Ki kellett találni a vázat, a figura statikáját. Egy 80-szor 80-as (betonlabda) pont tartja meg a tizenhat méteres szárnyfesztávú, több mint tizenhat tonnás madárszobrot. Tényleg ikonikus mű született, ez alapján ismertek meg igazán itthon. Az amerikaiak érdekes módon nem ezt a munkámat látták először, hanem a maszlenyica ünnepre, a moszkvai Gorkij parkba készített medvémet. Egy performansz keretében a telet jelképező faburkot leégettük, és ebből „szabadult ki” ez a bizonyos acélmedve. Sokfelé írtak erről az eseményről a világban, a The Wall Street Journal, a China Daily és a Die Welt is a nap híreként hozta.

Az amerikaiak ezután kerestek rám a neten, és a Fradi-sast látva vették fel velünk a kapcsolatot. Atlantában akkor épült az Egyesült Államok egyik legkomolyabb stadionja, amelyet a 2019-es Super Bowlra nyitottak meg. A főbejárat elé szerettek volna egy szobrot, és megkérdeztek: volna-e hozzá kedvem? Először nem is hittem a fülemnek. Eljöttek Budapestre, megmutattuk a stadiont és a sast, körbevittük őket a városban. Még a hatalmas somorjai lószobromat is megnézték, amelyet Leonardo Kolosszusa inspirált. Több opciójuk volt, de akkor eldőlt, hogy engem választanak az atlantai sólyom elkészítőjének. Kétéves munkafolyamat volt. Egy évig tartott a szellemi rész: előkészítés, tervezés, a jogi procedúra lebonyolítása, a logisztika megszervezése. Aztán hét hónap itthoni alkotói munka, majd öt hónap kint az összeszereléssel. Jóformán csak magyarokkal dolgoztunk; ötven szakembert vittünk ki magunkkal több turnusban, akik a szoborállítás folyamatának különböző fázisait végezték el.

Atlanta egyik legforgalmasabb helyére, a Mercedes-Benz Stadion, a CNN és a Coca-Cola Company központjának háromszögébe került a sólyom. A madár előtt egy méretes tábla „kulturális nagykövetként” hirdeti, hogy a szobor Magyarországról érkezett, Budapesten készítette Gábor Miklós Szőke… Idén sikerült kijutnunk a Super Bowlra, így most láttuk teljes pompájában. Alatta embertömegek, a közvetítésekben szerepel, minden szünetben megjelent a világ jelenlegi legnagyobb kivetítőpaneljén. Hatalmas élmény és büszkeség, de szerintem nemcsak nekem, hanem egész Magyarországnak.

– Nemrég a Plácido Domingo koncertjével augusztusban felavatott szegedi stadion és sportkomplexum, a Szent Gellért Fórum elé került egy alkotása: a fekete párduc. Itt elsősorban nem lécekből, lamellákból, hanem háromszögekből építkezett. Ez most stílusváltás, kísérletezés?
– A szegedi az első köztéri szobrom, amely ilyen háromszög alakú idomokból épült fel. A fekete párduc természetesen Grosics Gyulára utal. A fiatalkori fotóit nézve szikár az arca; beugrott, hogy geometrikus, háromszögformák illenek hozzá. A párduc fejét próbáltam úgy „megfogalmazni”, hogy Grosics karaktere, erős, szikár, „geometrikus” arcberendezése is benne legyen. És ezt vittem tovább a párduc alakjába. Most ez a háromszögekből való építkezés foglalkoztat. Ebben a szellemben készült az az oroszlán is, amelyet egy kazincbarcikai körfogalomban helyeztünk el. Igazából minden szobrom más, de valahogy következnek is egymásból. Ha jobban megnézzük, az Atlanta Falcon teljesen más, mint a Fradi-sas. Az utóbbi vékony, párhuzamos „vonalakból” áll. Rajzszerű. A sólyom nagy, geometrikus foltokból. Messziről olyan, mintha festmény lenne. A megtörő napsugarakkal, az árnyékokkal játszottam. A MOM-nál lévő méhrajszobrom előzménye az örvényben forgó halak voltak. Itt a spirál, a tölcsérforma jelenik meg visszatérően, de más-más módon. Szóval megvan a műveim evolúciója.

forrás és teljes interjú: Magyar Kurír