Valamint értékelések a tegnapi Bajnokok Ligája mérkőzésről – nem egy csodálatos gól született, Pohl Zoltán például félpályáról lepte meg az olaszok kapusát.

Pohl Zoltán

Kemény összecsapásra számítottunk, elvégre a Recco a világ egyik legjobb csapata, s valóban brusztos, fárasztó és fordulatos mérkőzés volt, amely nagyon sokat kivett belőlünk. Normális esetben félpályáról természetesen nem lövöm kapura a labdát, de lejárt az idő, csak ezért döntöttem így. A lövés megtréfálta a kapust, a labda nem pattant fel a vízről, hanem becsúszott a keze alatt. Végeredményben a döntetlennel is elégedettek lehetünk, hiszen a Recco otthonában pontot sem szoktak szerezni az ellenfelek, de a lefújás pillanatában csalódottságot éreztünk. Mégiscsak háromgólos hátrányból jöttek vissza, azaz volt esélyünk a sikerre. Arról már nem is beszélek, hogy a játékvezetők nem adtak meg nekünk egy jogos ötméterest a végén, ami miatt nagy volt a feszültség a csarnokban.

Varga Dénes

Nagyon jó meccs volt. Állt a Recco is úgy, hogy megnyerhette volna és álltunk mi is úgy, hogy megnyerhettük volna, úgyhogy valahol igazságos a döntetlen, de azért többször állt úgy a meccs, hogy mi nyerhettük volna meg. Ezért sajnálom egy kicsit, de azt szoktam mondani, hogy a Reccót egy szezonban elég egyszer megverni és az a legjobb, ha ez a legvégén történik meg – bízom abban, hogy sikerülni fog. Mindenképpen ad egy tartást nekünk ez a mai meccs. Tudjuk, hogy mennyi tartalékunk van – ha csak arra gondolok, hogy milyen sokan lőttünk ma gólt nekik: nincs könnyű dolguk a tekintetben, hogy mire hegyezzék ki a taktikájukat. Számolniuk kell azzal, hogy fel tudjuk venni velük a kesztyűt még az ő otthonukban is.

Vámos Márton

Megérdemeltük volna a győzelmet. Azt nem mondom, hogy jobbak voltunk, de összeszedettebben játszottunk a legvégéig. Van olyan rutinos csapat, hogy küzdenek az utolsó pillanatig. Egyébként brutál fizikai csata volt és a végére mindkét csapat elfáradt.

Bővebben: NS, VLV