Dénes mellett a győztes gólt szerző Boli értékelt – a DigiSport, a FradiMédia és az NSOTV videói a győztes derbi utánról.

– Milyen a derbi hősének lenni?
– Nem gondolom, hogy hős lettem volna, minden játékosunk kivette a részét a győzelemből. Persze nem unatkoztam, az Újpest sok helyzetet alakított ki, lövésekkel és fejesekkel is veszélyeztetett, de többnyire sikerült hárítani. Amikor mégsem, akkor akadt társ, aki kisegített. Mindenki hozzátett a győzelemhez, az eredménnyel nincs is probléma, de a játékunkra nem lehetünk büszkék.

– Simon Krisztián háromszor is közelről próbálkozott, ám valamennyi lövését hárította. A közelről, egyből meglőtt labdáknál csak a reflexeire támaszkodhat a kapus?
– Többnyire igen, olyankor már nincs idő tankönyvbe illő mozdulattal reagálni. Akkor már csak az számít, hogy valahogy védjünk. Szerencsére legalább a kipattanónál éberek voltunk, olykor nekem sikerült elcsípni a labdát, máskor a társak tisztáztak.

– Mit érez a kapus, amikor kiabál a védőkkel, próbálja felrázni a társait, mégis folyamatosan érkeznek a kapuja elé a labdák?
– Ez ilyen mérkőzés volt. A vezető gólunk után az Újpest végigtámadta a találkozót, sokszor nyomás alatt tartotta a kapunkat. Nem tehettem mást, próbáltam irányítani a többieket, feltüzelni őket, és még nagyobb koncentrációra sarkallni a csapatot. Ám be kell vallanunk, hogy szombat este a szerencse is kellett a sikerhez.

– Hogyan összegezné a kilencven percet?
– Ismét nem játszottunk jól, de ismét nyertünk – a szombati derbivel kapcsolatban ez a két legfontosabb tény. Nem lepett meg az Újpest, tudtuk, mire számíthatunk, agresszív letámadásra és sok beadásra készültünk, mégsem találtuk az ellenszert. Pontatlanul futballoztunk, és többnyire képtelenek voltunk kipasszolni a letámadó játékosaikat, így nem tudtunk létszámfölényes helyzetet kialakítani. A győzelemnek örülhetünk, de ezt a találkozót, sőt az elmúlt hetek játékát is reálisan kell értékelni.

– A létszámfölény kialakítása lett volna a támadójáték alapja?
– Mivel az Újpest olykor hat játékossal indított letámadást a mi térfelünkön, kézenfekvőnek tűnt, hogy a mögöttük nyíló területet kell kihasználnunk. Sajnos csak elvétve találtuk meg ezeket a réseket. Ezen a téren azért is kell sürgősen javulnunk, mert lesznek még olyan meccseink az idényben, amelyeken az ellenfél ugyanilyen agresszívan próbálja elszívni előlünk a levegőt. A terv megvolt, ám a kivitelezésbe szinte mindig hiba csúszott.

– A szurkolók egy része akkor is fütyült, amikor a Fradi vezetett. Ezt hogyan élte meg?
– A pályán ebből keveset érzékeltem, de tudjuk, hogy a Fradi-drukkerek igényesek. Mi is azok vagyunk a saját teljesítményünket illetően, éreztük, hogy a produkciónk közepesnek is csak jóindulattal nevezhető. De ha már a támadójátékunk döcögött, mindent megtettünk, hogy legalább az előnyt megtartsuk. Ebből mindenki kivette a részét, megtörtént, hogy a gólvonalról mentettünk, s kapott gól nélkül játszottuk le a mérkőzést. Ennek örülhetünk, de ahogy mondtam, valamit ki kell találnunk, hogy visszataláljunk arra az útra, amelyen a nyáron jártunk.

– Ön szerint mi az oka az utóbbi hetek gyengébb játékának?
– Ha tudnám a választ, jobban futballoznánk. Az biztos, hogy pontatlanul játszunk, a passzokat sokszor egyszerű helyzetben is elrontjuk, akkor is, amikor nem támad le az ellenfél. Pedig akadtak olyan szituációk, amikor egyetlen pontos átadás kellett volna, hogy az újpesti védelem mögé kerüljünk, mégsem sikerült a társhoz továbbítani a labdát. Elsősorban ezen kell változtatni, mert enélkül esélyünk sincs a szép futballra.

Franck Boli

Szó sincs arról, hogy tartalékoltunk volna a csütörtöki Európa Liga-meccsre. A társaim egész héten felvételeket mutogattak a korábbi Fradi–Újpest meccsekről, láttam, milyen hangulat vár ránk, és mivel a legnagyobb hazai rivális ellen léptünk pályára, eszembe sem jutott, hogy ne nyújtsak száz százalékot. A szurkolókban nem is csalódtunk, öröm volt ilyen körítés mellett futballozni, és végre az első bajnoki gólomat is megszereztem. Eldar Civic beadása után csak arra figyeltem, hogy ha a hátvédek nem tudják kirúgni a labdát, ne maradjak le róla, elvégre a csatártól ezt várják a társak. Sajnos a vezetés megszerzése után sem nyugodtunk meg, nagyon nehéz mérkőzés volt, belülről inkább háborúra hasonlított, mintsem futballmérkőzésre. Egyik ütközés követte a másikat, az előnyünk megőrzésén kívül másra nem is futotta az erőnkből. Az első félidőt követően Szerhij Rebrov is a támadójátékunk miatt volt csalódott, nem értette, miért kapkodunk, miért nem vagyunk képesek megtartani a labdát. Sajnos a fordulás után sem találtuk a ritmust, de így is megszereztük a három pontot.

NSO