Bár sokat is hibáztunk a pályán, finoman szólva is érdekes körülmények között nyert ellenünk az eddig pontot sem szerző vendégcsapat.

Férfi kézilabda, NBI, 7. forduló
Ferencváros 26–27 (8-9) Budakalász FKC
Gólok: Bujdosó 8, Andjelic 6, Schäffer 4, Debreczeni 3, Nagy 2, Bohács 1, Ivanovic 1, Pordán 1

Ellentétes félidőket láthattak a kilátogatók az Elek Gyula Arénában. Az első játékrész rendkívül gólszegény volt, mondhatnánk azt, hogy a remek védekezések miatt, de hazudnánk. Rendkívül pontatlanul támadt mindkét fél, sok lövés a kaput sem találta el, amelyik meg igen, azt védték a hálóőrök. Emellett egyik legjobbunkat elveszítettük, Kovacsics Pétert ugyanis azonnali piros lappal kiállították, miután egy védekezésnél kézzel eltalálta a budakalászi játékos fejét. A második félidőben aztán kinyílt a gólzsák, a mieink és ellenfelünk is majd 20-20 gólt termeltek. A Budakalász hozzáállása minden dicséretet megérdemel és talán azt is mondhatjuk, hogy egy pontra még rá is szolgáltak, de a győzelemre? Persze lehet azt mondani, hogy ne hibázzunk annyit, amennyit, de rendkívül kirívó játékvezetői tévedések tarkították a második félidőt, csak hogy a legnyilvánvalóbbakat említsük: Debreczeni Dávidot gyorsindulás közben hátulról faultolják, nincs kiállítás, ugyanőt lövés közben a kezénél rántják vissza, nincs kiállítás, Bohács Sándort a levegőben lökik meg lövés közben, csoda, hogy nem sérült meg, nincs kiállítás, Pordán Bálint orrát betörik, ők jönnek szabaddobással. Felháborító volt a helyszínen átélni, és annak ismeretében, hogy az MKSZ több játékvezetőinek milyen múltbéli esetei voltak, nem lennénk meglepődve, ha ez a két sípos is később hirtelen “eltűnne” a színről, úgy, mint már korábban többen…

Bujdosó Bendegúz

Óriási meccset játszottunk, de nagyon fáj. Felépítettünk valamit hat meccs alatt, egész héten jól készültünk, videóztunk, mindent megbeszéltünk, ezzel keltünk, ezzel feküdtünk. Tudtuk, hogy az életükért játszanak, mindent tudtunk. De görcsölt a csapat, az olyan pillanatokban, amik korábban bejöttek, most beleremegtünk, nem tudom, hogy miért. Fiatal a csapat, tanulási folyamatban vagyunk, talán jókor is jött ez a pofon, bármennyire is fáj. Most van másfél-két hetünk a Gyöngyös elleni felkészülésre, kiszellőzik a fejünk, mindenki rendbe teszi magát és a vereségek után még jobban össze fogunk állni, mert ez egy ilyen csapat, nagy szívünk van, ki fogjuk tolni a gödörből a szekeret.

Horváth Attila

Elsőként gratulálok a Budakalásznak, tudtuk, hogy nehéz mérkőzés lesz. Több meccsüket láttam, kicsin múlott mindig, jól küzdöttek, a végjátékokat bukták el. Most ez megfordult, sajnos mi maradtunk alul. Nem tudtunk alkalmazkodni az érdekes játékvezetői felfogáshoz, ennek mi láttuk a kárát. De nem is voltunk annyira élesek, nem vállaltunk rizikót, főleg azok, akiknek igazán kellett volna. Helyette a fiataloktól vártuk a megváltást. Vissza kell térnünk ahhoz a játékhoz, amit az első öt mérkőzésen hoztunk. Lehet a tét is kicsit megnyomott minket, itthon voltunk, jó sorozatban, ezt is meg kell tanulnunk. Dolgozunk ezen is. A védekezés egész jó volt, a végén elhibáztuk azt, amit megbeszéltünk. Emiatt kaptunk ki.