A nyáron távozó világklasszis szerb center klubszinten mindent megnyert zöld-fehérben, amit meglehetett.

Szlobodan Nikics

Fizikailag és mentálisan is megterhelő évünk volt a Fradival. A hátsérülésem miatt kihagytam két hónapot, a poszttárs Mezei Tamás kiesett egy időre, sorozatban játszottam sok meccset, és mindegyik fontos volt – ez már sok nekem. Klassz, hogy mindent megnyertünk. Amikor kikaptunk az OSC-től, azért nem látszott a sikeres vég, de aztán elkezdtünk egymásért játszani, összeálltunk és meglepetésre a Bajnokok Ligájában is győztünk! Nincs értelme tagadni, hogy meglepetés volt, hiszen korábban nem sok fontos meccset nyertünk meg a sorozatban, keményen megdolgoztunk a trófeáért, amely az idény és pályafutásom megkoronázása volt. Azt gondoltam, remek gondolat most eljönni, ráadásul kapcsolatban maradok a Ferencvárossal, a centerekkel és a bekkekkel foglalkozom majd. A szívemben mindig helye lesz a Fradinak, hiszen sok kupát nyertünk, nagy megtiszteltetés volt a karrierem végén ilyen sikereket elérni a klubbal. A Ferencvárosba úgy jöttem, lássuk, hogyan alakul, és minden szuperül sült el, ám nem játszhatok ötvenéves koromig. Muszáj felismerni a pillanatot, amikor azt mondod, elég.

NS nyomán.