Zalánki Gergőt kérdezték Varga Zsolt “terminátorképzőjéről” és az első zöld-fehérben eltöltött heteiről.

– Hogy bírja a Varga Zsolt-féle terminátorképzőt?
– Vannak nehéz napok… Azért durva főleg, mert a korai idénykezdés miatt igazából nem volt idő rendesen elvégezni az erőgyűjtést, szóval, most a meccsek mellett végezzük a munkát. Sokszor izomlázam van, de minden tetszik, és motivált vagyok. Alig két hét alatt két kiló izom jött rám.

– Ez nem kevés, hiszen mégsem a nulláról indult.
– Majdnem, hiszen a nyári pihenő alatt szinte semmit sem csináltam, egynapos strandvízilabdázáson vettem részt, de az is inkább mókázásnak számított. Most viszont haladok, hogy visszajöjjön a rendes versenysúly.

– Több edzővel dolgozott már, milyen a munka Varga Zsolttal?
– Benedek Tiborra hasonlít, gondolom, ugyanazt az iskolát járták ki. Komoly, nem valami sokat kommunikál velünk, miközben azért odajön hozzám és megkérdezi, hogy vagyok. A Szeged elleni első meccs előtt nyugtatott, ne idegeskedjek, ha véletlenül nem menne úgy a játék, ahogy szeretném, mert erősen dolgozunk, és ennek meglesz az eredménye. A munkából ugyanakkor nem enged: ha mondjuk is, hogy fáradtak vagyunk, végighallgat, viszont az adott adagot akkor is el kell végezni. És ez szimpatikus, tényleg így van értelme.

– A Szegednek végül négy gólt lőtt…
– Azért belül éreztem, hogy álmosan alakult az első félidő, ami annak tudható be, hogy a meccsnapon még konditeremben edzettünk. Három vagy négy lövésemből sem született gól, de Zsolt érezte, hogy több idő kell, így játszottam még, kimostam magamból a savasságot. Elkezdtem élvezni a játékot, a többiekkel poénkodtunk a vízben – már amennyire meccs közben lehet… –, hogy „ez már egész vízilabdás megoldásnak tűnt”. A Szeged egyébként jól helytállt, volt, hogy csak két góllal vezettünk.

– Beilleszkedett már?
– Ezzel nem volt gond, gyorsan otthon éreztem magam. A csapattársak nagy részével már játszottam együtt a válogatottban, ráadásul a létesítmény, a stáb nagyon profi, klasszak a körülmények – a jót nem nehéz megszokni.

– Korábban azt mondta, úgy érzi, az FTC-re van szüksége a fejlődéshez.
– Jobb akarok lenni, és a Ferencváros a legerősebb együttes, itt szerepel a legtöbb válogatott játékos. Varga Dénessel és Vámos Mártonnal klubszinten még nem játszottam együtt, fontos, hogy ez változzon, ki akartam próbálni magam velük. A korábbi csapataimban többnyire egyedül voltam balkezes, ezt hiányosságnak éreztem, így most fejlődhetek, és a válogatottban is még nagyobb lehet az összhang Marcival. Huszonnégy éves vagyok, ez a negyedik klubom – sokan mondhatják, hogy nem vagyok hűséges, de inkább azt látom, hogy mindig próbálok fejlődni, és a váltások is kellenek ehhez.

– Viszont Varga vagy Vámos mellett más lesz a helye a hierarchiában.
– Nem tartok ettől, hiszen a fiatal korom ellenére is bizonyítottam, talán kivívtam már a tiszteletet, és azon leszek, hogy a teljesítményemmel ez így legyen később is.

– Eddig a személyes fejlődéséről beszélgettünk, de a minden sorozatban címvédő Fradiban az eredmények sem mellékesek. Mivel lenne elégedett nagyjából kilenc hónap múlva?
– Tavaly nem voltam részese a csapat sikereinek, ezért szeretném, ha most újra mindent megnyerne a Fradi. Zsolt elmondta, nem megvédeni kell a címeket, hanem ismét megszerezni őket – az én fejemben ez jár, és a többiekében is. Az biztos, hogy nem lesznek motivációs gondok.

NSO