De játékosunk most előbb a csütörtöki feladatra koncentrál inkább.

Sigér Dávid

Évekkel ezelőtt már le is mondtam erről, talán el is hagyta egy ilyen mondat a számat. Ez is megerősíti azt, hogy soha ne mond, hogy soha. Persze azóta sok minden megváltozott, főleg, hogy egy évvel ezelőtt idekerültem a Fradiba. Úgy gondoltam, hogy ha esetleg sikerül megvetnem a lábam, és jó teljesítményt nyújtanom, akkor kimondott célom lehet a válogatott meghívó. Az elmúlt időszakban tehát sokat kérdeztek erről, hogy számítok-e rá, emiatt és a kitűzött cél miatt nekem is a fejemben volt ez. De elsősorban végig a Fradi céljai voltak a szemem előtt. Összességében tehát meglepett, az első meghívóra nem számíthatsz, ezt nem várhatja el senki. Nagyon jólesett, nagy megtiszteltetésnek érzem. Főleg azok után, hogy úgy voltam vele, hogy hiába vagyok itt a Fradiban, lehet, hogy soha nem hívnak meg, és ez már nem adatik meg nekem. Óriási szó, hogy a válogatottnál lehetek majd, és persze az lenne a legnagyszerűbb, ha játéklehetőséghez is juthatnék. Felhőtlenül nem tudok most örülni, mert érzem, mekkora feladat előtt állunk. Egy idézőjeles „utolsó lépés” következhet, hiszen ezzel bejuthatnánk a csoportkörbe. Annyira erre vagyok fókuszálva, hogy persze „megdobott a hír”, de nem foglalkoztam vele sokat, és nem is szeretnék még a csütörtöki meccsig.

Teljes interjú: Fradi.hu