Nyíl mellett Bálint László és Mucha József is beszélt a nemzetközi szereplésünkről.

Bálint László

Legyünk őszinték: a kinti döntetlen számunkra volt abszolút hízelgő, de a hazai 0-4-et azért túlzásnak érzem. Ez egy kicsit sok, ennyi talán nincs a két csapat között, mégis összesítésben 1-5-tel esett ki Rebrov Fradija a Bajnokok Ligájából. Azt kell mondanom, hogy az FTC jelenlegi erejének az Európa Liga sokkal inkább megfelel, mint a BL. És rettentően sajnálom, hogy a jelenlegi Ferencvárosnál nem veszik számításba a magyar futballistákat. Szívem szerint – gondolom, vagyunk ezzel így néhány százezren – magyar labdarúgókat látnék szívesen zöld-fehérben, nem pedig zsoldosokat, akik még csak nem is jók, de az a helyzet, hogy jó magyar játékosok sem teremnek ma már minden bokorban, nevelni kellene őket. A drukkerekről az a véleményem, hogy bár a súlyos vereség tény, de most a közönség úgy érezte, a csapat kiadott magából mindent, és tapsolt. Hogy tényleg kiadott-e magából mindent, azt nem tudom… Az akaratot és a hozzáállást értékelték, de nekem kicsit furcsa volt dicshimnuszokat hallani és olvasni egy ilyen vereség után. Azt pedig elhiszem, hogy Rebrov el akarja felejteni ezt a nagy pofont, de akkor hogyan, miből akar tanulni és okulni a csapat? Remélem, hogy ha a nyilvánosságnak nem is árulják el az összeomlás okait, azért az öltözőben kielemezték már a hibákat, mert ha nem, és ott sem ejtenek szót erről a zakóról, akkor nagy a baj… A pofonokból lehet és kell is tanulni, de nem úgy, hogy átlépünk rajta azonnal. Azért az is sokat mondó, hogy egy akkora gazdasággal rendelkező ország, mint Horvátország és mint Zágráb, sokkal erősebb és jobb válogatottjuk, no és klubcsapatuk van, mint nekünk. Ha Zágráb elbír egy ilyen csapatot, akkor Budapestnek is el kellene bírnia. A horribilis fizetések már megvannak hozzá, lásd Rebrov és a játékosok pénzei, de abban nem hiszek, hogy az edző kitermeli azt a pénzösszeget, amiről vele kapcsolatban hallani lehet…

Mucha József

Őszintén megmondom, példamutató, ahogyan a közönség a csapat mellett, mögött állt. Halkan megjegyzem, az is elhangzott a 0-4 lefújása után – ami ugye simán lehetett volna 0-5 az égbe lőtt tizenegyes miatt -, hogy “Szép volt, fiúk!” Na ne! Ez már azért nekem is sok volt, bármennyire szeretem a Ferencvárost. Ez egy kicsit disszonáns volt, önbecsapás a javából. Miként az is, hogy a vezérigazgató szerint a négy félidőből háromban helytálltak. Szerintem csak kettőben, és hogy ez a szám miért csak kettő, vagy esetleg három, arra már Szerhij Rebrovnak kell magyarázatot adnia. Nyilván nem fog, mert a kudarcot minél gyorsabban el akarja felejteni, de ne akarja! A tanulságokat érdemes lenne levonni, különben máskor is simán beleszaladhatnak ilyen vereségbe. Én annyit láttam, hogy Zágrábban a Dinamo nagyon visszavett a tempóból, meglepődtek az egyenlítésen és hagytak minket játszani. Nem voltak élesek, agresszívek, ami elvárható lett volna, és amitől egyébként tartottunk. A Groupama Arénában aztán minden megváltozott, a Dinamo a másik arcát mutatta, a Fraditól pedig roppant kevés volt, amit nyújtott. Szembesültünk azzal, hogy a Bajnokok Ligája-főtábla nagyon messze van. Az pedig különösen fájó, hogy a Fradi a légiósokkal sem erősebb. Annak idején, 1995-ben volt szerencsénk saját nevelésű és többségében magyar futballistákkal bejutni a főtáblára, most meg ezt kapjuk a külföldiektől. Nem vagyok elégedett, és nem hinném, hogy akik Rebrovot fizetik, azok elégedettek lennének.

Nyilasi Tibor

Nyilván a jobb csapat jutott tovább, a Dinamo egységesebb is volt, viszont sosem tudjuk, mi lett volna, ha a mérkőzés elején Tokmac belövi a nagy helyzetét. A futballban viszont a “ha” nem játszik… A zágrábiak példáján keresztül láthattuk, hogy egy profi klub miként működik, és kritikus helyzetben miként old meg egy nehéz szituációt. Ez a BL-menetelés a Fradi számára a tanulási folyamat egy része volt. Az Európa Liga kapcsán teljesen egyértelmű, hogy a Fradi jobb csapat, függetlenül attól, hogy az ellenfél több meglepetés eredményt is elért a közelmúltban. De az összeállításukat böngészve tapasztalhatjuk: kimagasló klasszisaik nincsenek, jó csapatjátékra képesek és a szerencsével sem álltak hadilábon.

SportPlusz nyomán.