Dávid is az elmaradt gól miatt volt dühös.

Sigér Dávid

Nagyon mély volt a pálya talaja, sokszor olyan érzése volt az embernek, mintha iszapon próbálna focizni, rendesen emelni kellett a lábunkat. Figyelnünk kellett, hogy egy-egy irányváltoztatásnál ne forduljon ki alólunk a gyep, ezért is volt mindig egy ember, aki maradt hátul biztosítani. Természetesen van bennem hiányérzet a meccs után, ha csak 1-0-ra nyertünk volna, akkor sokkal jobban érezném magam, de nem dolgoztunk hiába, sikerült nullán tartani az ellenfelet. Igaz, nem tartottak nyomás alatt minket, de volt pár veszélyes megmozdulásuk, de így is találhattak volna egy gólt, hogy alig jártak a térfelünkön. Ha lőttünk volna két vagy három gólt és kapunk egyet, akkor nem lett volna semmi gond, de ha így kaptunk volna egyet, akkor ennél is csalódottabban mehetnénk haza. A visszavágó sem lesz könnyebb, de valahogy szét kell rombolnunk a védelmüket, és az első félidőben gólt szerezni, a másodikban pedig még rá kell rúgni egy gólt vagy gólokat. Ezt nem azért mondom, mert lenézném az ellenfelet, mert nem véletlenül jutottak el ide, a védekezés nagyon jól megy nekik, de ha sikerülne gólt szereznünk, onnantól váltaniuk kell, és akkor már egy egészen másmilyen meccs jönne ki ebből. Ha kinyílnának, akkor meg kell próbálnunk újabb gólt szerezni, mert nem hagyhatjuk, hogy úgy menjünk bele a végjátékba, hogy egy rúgott góllal ők mehetnek tovább. Megmondom őszintén, nem nagyon szoktam görcsöt kapni, de március óta ez volt az első alkalom, hogy zsinórban három meccsen végig a pályán voltam. Jó erőben vagyok, de rengeteget mentem, ha nem lett volna ilyen mély a pálya, akkor nem is kaptam volna görcsöt, de kinyújtottam, és nem is lett ebből végül semmi gond.

Origo