A rendkívül fontos gólt szerző Dávid értékelt a Dinamo elleni BL-selejtezős meccs lefújása után.
Sigér Dávid
Nem láttam pontosan, de ha megadták, akkor hála istennek úgy néz ki, hogy bent volt a fejesem. Pedig azt hittem, hogy lesen álltam, meglepődtem, hogy mégsem, de természetesen nagyon örültem neki. Az már a meccs elején érződött, hogy a zágrábiak más szintet képviselnek a korábbi ellenfeleknél, váratlan megoldásokat húztak meg, főleg előrefelé. A vezetés után viszont talán túlságosan is megnyugodtak, azt hitték, hogy majd jön a többi gól is magától, de szerencsére mi is egyre jobban játszottunk és a második félidőben megérdemeltük az egyenlítést. Az eredmény azonban nem altathat el minket, biztos, hogy a Dinamo rendkívül felszívja magát a visszavágóra, úgyhogy egy hét múlva is maximális koncentrációra lesz szükségünk.
Kivonat: Origo
Dávid87 kikockázta nekünk a gólt, köszönjük:
Eddig mind a négy meccs után arról beszélgettünk, hogy csereként beállva egyre több szerepet kap, most pedig már a kezdőben találta magát. Mekkora visszajelzés ez abból a szempontból, hogy megéri keményen dolgozni?
Nagyon jó visszajelzés, én is annak érzem. Keményen dolgoztam és nem szomorkodtam, hogy nem kerülök be a kezdőbe. Próbáltam úgy dolgozni, ahogy szoktam, ahogy mindenki várja tőlem, és ahogy én várom magamtól. Bíztam benne, hogy egyre többet fogok tudni segíteni. Örülök, hogy végre megint kezdtem, a gólnak is, de azt emelném ki, hogy nagyon sokat dolgoztam, hogy újra kezdő legyek, ez pedig az előző szezon végi sérülésem óta tartott.A meccs elején gyorsan kapott egy sárga lapot. A Valletta elleni meccsen Ihnatenko került ilyen helyzetbe, őt le is cserélte Rebrov még az első félidőben, nem gondot arra, hogy ez most fordítva is megtörténhet?
Megfordult a fejemben, de arra gondoltam, hogy ha jól játszom, akkor nem fog lecserélni. A labdakihozatalban tudtam segíteni a csapatnak, az ellenfél megállítása már nehezebb volt. Nagyon féltem, hogy a lengyel játékvezető ad még egy sárgát, ha bármi apróságot csinálok, esélyt sem akartam adni, hogy kiállítson. Párszor talán úgy tűnt, túl könnyen engedem el az ellenfelet, de ez a csapat érdeke volt, hogy ne legyünk kevesebben, ráadásul Igor Haratin és Skvarka is hamar lapot kapott. Bőkezű volt a játékvezető, talán nem is volt egyenlő az elbírálás, de ezt ne firtassuk.Mit mondott a mester a lefújás után?
Gratulált, de megjegyezte, hogy nem nyertem sok párharcot, de ő is tudja, hogy ez a sárga miatt volt. Éreztem én is, hogy nem volt az igazi a védekezésem.A gólnál mikor hitte el, hogy bement a labda?
Először biztos voltam benne, hogy lesen voltam, amikor fejeltem. Intett a partjelző is, azt hittem, nem adják meg. Indultam hátra, aztán láttam, hogy a középre mutat a játékvezető, mondom, akkor csak gól, de ki lőtte? Nem is tudtam hirtelen, mi történt abban a kavarodásban. Aztán jöttek oda hozzám a többiek, gondoltam, akkor csak engem ünnepelnek. Gyorsan túl kellett ezen lenni, nem lehetett nagyon ünnepelni. 1-1-nél fokozódott is a nyomás, fáradtunk, ők jöttek előre. Nem rossz az eredmény, talán jónak is mondanám, de nem altathat el minket. Sokan térden jártak már a végén, a csapatmunkát emelném ki, szívünket, lelkünket kitettük. Többször volt olyan periódus, amikor kiegyenlített volt a játék, építettünk pár támadást, de a kapuig nehezen jutottunk el. Ebben kell egy kicsit még tovább fejlődnünk A párharcnak nincs vége, nem volt nagy ünneplés az öltözőben, inkább annak örültünk, hogy végre leülhetünk. Idegenben, rendszeresen csoportkörös ellenfél ellen rá voltunk kényszerítve a nagyobb munkára, de ezzel nincs gond. Az is külön jó érzés, hogy utolsó magyar kupacsapatként mindenki szorít értünk.
