Fiatal beállónkat kérdezték a felkészülésről és a csapatról.

Pásztor Noémi

Nagyon vártam a törökországi túrát, mert ez volt az első “igazi” teljes edzőtáborom a felnőtt válogatottal. Nagyon meleg volt, de jól teltek a napok, kemények voltak az edzések, a labdás gyakorlások mellett sok volt a futóedzés is, szabadban és teremben egyaránt. Az elmúlt hat évben a nyarak egy jó részét az utánpótlás válogatottak edzőtáborában és világversenyeken töltöttem, szóval az idei az első, hogy gyakorlatilag a klubcsapatomban készülhetek a felkészülés elejétől a végéig.

A balatonboglári edzőtáborban együtt edzettünk a debreceni csapattal, majdnem negyvenen voltunk, de jól beosztva, pörgősen dolgoztunk. Jó, hogy azokat az elemeket, amelyeket egyébként csapaton belül, egymás között szoktunk gyakorolni, most másokkal szemben is kipróbálhattuk. A DVSC elleni két felkészülési meccsen azt a célt tűztem ki magam elé, hogy javítsak a védekezésemen, mert abban a játékelemben fejlődnöm kell, például sokszor még mindig nem megfelelően lépek ki a falból, de úgy érzem, a múlt heti két edzőmeccsen sikerült megoldanom a feladatomat. A következő idényben majd meglátjuk, hogy mennyi szerephez jutok — mindenki annyi lehetőséget kap, amennyit megérdemel.

A Fradi BL-szereplő csapat, itthon meg az első két helyért küzd. Nagyok a célok és az elvárások, ezeknek kell megfelelni. Jó, hogy nincs sok új játékos a keretünkben, nem kell új csapatot építeni, az előző idényben érkezett Klujber Katrin és én is már beletanultunk az itteni szokásokba. A védekezést is jobban és könnyebben csiszolhatjuk így, hogy nincs nagy változás: fontos, hogy összeálljon a védelmünk, mert abból lehet gyors támadásokat vezetni, arra épül a hatékony támadójáték.

NS