Sigér Dávid azt is elmondta, milyen volt szerinte a műfüves pályán játszani.

Sigér Dávid

Szinte meglepődni sem volt időm, Ignatenko sárga lapja után szóltak, hogy menjek el melegíteni, de igazából néhány térdemelést csináltam, s már mentem is be a pályára. Nem volt nehéz felvenni a ritmust, hiszen kívülről is annyira együtt élek a játékkal, mintha ott lennék a gyepen. Tíz percre szálltam be az első félidőben, utána jött a szünet, tudtam rendezni a sorokat. A szünetben az öltözőben azt erősítettük egymásban, hogy igenis mutassuk meg, jobbak vagyunk a Vallettánál, legyünk dühösek, mérgesek, és ne engedjük ki a kezünkből ezt a nagy lehetőséget. Én nem remegtem, remélem, a többiek sem. Szerintem volt önbizalmunk, voltak szép megmozdulásaink, sokat volt nálunk a labda. Nem éreztem úgy, hogy remegés van, de a sok kihagyott helyzet megbosszulhatta volna magát, szerencsére nem így történt. Sok helyzetünk volt, kapufák, meg nem adott gólok, biztos voltam benne, hogy betalálunk, annyi helyzetünk volt. Nagyon örülök, hogy sikerült, de a bekapott gól megint fáj, jó lenne végre nullára hozni egy meccset, az nagy előrelépés lenne. Egész jól lehetett a műfüvön futballozni. Ha jól láttam, a kezdés előtt alaposan fellocsolták, egészen gyorsan ment rajta a labda. Szóval a pályával nem volt semmi gond.

Bővebben: Origo, NSO