Nézzük mit kell tudni a horvát Dózsáról. A Dinamót 1945-ben alapították, az 1911-ben alakult Gradjinski (Polgár) de facto, de nem de jure jogutódjaként (az egyetemisták által “gründolt” HAŠK és a Concordia is beolvadt ekkor), miután azt Titóék nacionalistának és fasisztának tartva betiltották. A Gradjinskinek ekkor 1 horvát és 5 jugoszláv bajnoki címe volt.

Bukovi Márton

A Gradjinski utolsó és a Dinamo első edzője a volt fradista Bukovi Márton volt. A Dinamo vetélytársa volt a korabeli legjobb jugoszláv csapatoknak, 1945 és 1991 közt 4 bajnoki címet és 7 kupagyőzelmet gyűjtöttek be, legnagyobb nemzetközi sikerük pedig az 1966-67-es VVK (ma EL)-győzelem volt.

A balkáni háború után függetlenné váló Horvátország legsikeresebb csapata is ők lettek, a 28 bajnoki szezonból 20-at nyertek meg, emellett 15 kupagyőzelmet is begyűjtöttek. Az első időszakban ezt egy évig HASK Gradanski néven tették, majd Croatia Zagreb néven futott az alakulat, de szurkolói nyomásra 2000-ben visszatértek a Dinamo névhez.

Ebben az időszakban a klubot négyszer is vezette volt edzőnk, Marijan Vlak, aki jelenleg is a klubnál dolgozik, az utánpótlás egyik vezetőjeként. A Dinamo vezérigazgatója 2003-ban Zdravko Mamic lett, akit a média és a szurkolók azzal vádoltak, hogy a nonprofit egyesületként működő klubot kvázi privatizálta, s eurómilliókat (tízmilliókat) sikkasztott el. 2016-ban ezért le is kellett mondania, bármennyire is sikeres volt klubja a pályán és a játékoseladásokban. A klubvezetőt el is ítélték, megszökött azonban a börtönbüntetés elől, s mivel bosnyák állampolgár is, így Bosznia nem adja ki őt Horvátországnak.

Mamic ténykedése vezetett oda, hogy addig az egyik legnépszerűbb horvát klub a 2000-es években rohamosan kezdte elveszíteni közönségét, a mélypontot a 2014-15-ös átlagosan 2800 néző jelentette, de a 2018-19-es bajnoki átlag sem mondható kiemelkedőnek a maga 3132 nézőjével. Igaz azonban, hogy nemzetközi meccseken rendre megtelik a Makszimir-stadion.

A klub rengeteg kiemelkedő játékost nevelt ki és/vagy adott el, a legismertebb ezek közül Luka Modric, de Mandzukicot, Bobant, Eduardot, Kovacicot, Corlukát, Simicet, Eduardot, Pjacát vagy Lovrent sem kell bemutatni külön senkinek. A Dinamo komoly összegekért adja el értékeit, de a vásárlás sem idegen tőlük, Marko Rogot 5 millió euróért vették meg pl. a Goricától.

A klub rendszeresen odaér a Bajnokok Ligája vagy az Európa Liga csoportkörébe, az elmúlt években csak egyszer nem sikerült ez nekik, 2017 nyarán a Skenderbeu verte ki őket az EL-playoffban. A tavalyi szezonban remekül szerepeltek az EL-csoportkörben, miután a Young Boys kiverte őket a BL-playoffban. Az Anderlecht, a Fenerbahce és a Spartak Trnava előtt veretlenül lettek csoportelsők, majd a Plzent is kiverték, hogy a legjobb tizenhat közt a Benfica állja útjukat. Ez volt az első alkalom az elmúlt negyven évben, hogy megélték az európai kupatavaszt.

A csapat edzője az eszéki Nenad Bjelica, a hétszeres horvát válogatott középpályás megfordult az Austria Wien és a Lech Poznan csapatánál. Érdekesség, hogy az Austriával 2013 nyarán Emir Dilaverrel a keretben kiütötték a Dinamót a Bajnokok Ligája csoportköréért vívott párharcban (februárban végül kirúgták), azóta korábbi védekező játékosunk a Lech Poznannál és a Dinamónál is játszott/játszik a tréner kezei alatt. A tavalyi bajnokságot magabiztos, 89%-os teljesítménnyel nyerték meg – elsősorban a remek védelmének, valamint a Gavranovic, Petkovic, Olmo triónak köszönhetően. Ezzel a bajnoki címmel egyébként a horvátok is a 30. elsőségüket szerezték meg, a 9 jugoszláv mellett 21 horvát aranyérmet gyűjtöttek be történelmük során. A Dinamo keretét, játékát külön cikkben mutatjuk majd be részletesebben.

A Gradjanskival és Dinamóval (Croatiával) 1930 és 2000 közt 17-szer mértük össze az erőnket, sajnos csak 4 győzelmet sikerült ezeken begyűjtenünk, a legnagyobb sikerünk 1940-ből egy 6-0-ás győzelem, amelyet néhány hónappal előzött meg a legnagyobb arányú vereségünk (1-5, ugyanezt lett az eredmény 1962-ben is). A nemzetközi kupákban is rendre elvéreztünk zágrábi vetélytársunk ellen. Így volt ez 1962-ben a KK-ban (0-2, 1-5), majd egy évre rá a VVK-elődöntőben (0-1, 1-2) is, a harmadik párharcot nagyon szép lenne hozni.

A két csapat utolsó, történetünk keserű fejezetét illusztráló összecsapása 2000 augusztusában volt, mikor az egy évet késő centenáriumi mérkőzésünkön, 1000 néző előtt kikaptunk 2-1-re.

Otthonuk a Makszimir-stadion, amely bő 35.000 szurkoló befogadására alkalmas, 1912-ben nyitották meg, 1997-ben pedig ki is bővítették, az azóta eltelt években is folyamatosan karban tartják, kisebb/nagyobb felújításokat végeznek el az épületen, a bő két évtized alatt jelentős eurómilliókat költöttek el ilyen munkálatokra. A hangulatról a Bad Blue Boys gondoskodik, amely Európa szerte híres szurkolói csoport, a Jugoszlávia szétesését övező háborúban – amelynek sokak által az egyik közvetlen kiváltó eseményének tartják az egyik Dinamo Zágráb – Crvena Zvezda mérkőzést – is aktívak voltak az 1986-ban alakult brigád tagjai, a stadion bejárata előtt emlékhelyet is kialakítottak a harcokban elesett szurkolók emlékére. A Discovery Channel sorozata is egy teljes epizódot szentelt a kék-két horvát és szerb nagycsapatnak, ebben a részben a BBB képviselője is a kamerák elé állt – a horvátok szurkolóinak hivatalos weboldalát ide kattintva találjátok.