Sergő Z. Andris, a kiváló filmes portál, a Filmtekercs.hu főszerkesztő-helyettese kilátogatott a BL meccsre, megkértük írja meg élményeit. A Fradi Stadion, amilyen szemmel eddig nem láttad.

2014 augusztusában, első újgenerációs stadionként adták át a közönségnek a Groupama Arénát, ami kerekesszékes sportrajongóként valóságos fellélegzés volt. Legutóbb a Ferencváros – La Valletta mérkőzésre gurultam, hogy megosszam tapasztalataimat az olvasókkal. Vajon mennyire barátja a fogyatékkal élőknek a Fradi stadionja?

Nem vagyok benne biztos, hogy létezik ilyen fogalom, hogy újgenerációs stadion, de az elmúlt évek rekonstrukciós programjának hatására mindenképpen jelentősen javult a meccsre járó kerekesszékesek helyzete. Az előző évtizedben a volt Népstadion, majd Puskás Ferenc Stadion utolsó időszakában kicsit már letettem az élőben szurkolásról. Minden volt az ottani állapot, csak szervezett nem: a karéj tetején rendszerint semmi nem látszott az állva szurkolók takarásától, a pálya szélére pedig vagy beengedték az embert, vagy nem, de ha igen, azért akkor sem az az ideális perspektíva.

Dolgok, amikről jobb, ha nem tudsz

A stadionok helyzete azonban csak az egyik, amiben általában a magyar sportszervezés nem tud jelesre vizsgázni, a másik a jegyértékesítés. Két évvel ezelőtt például a budapesti vizes vb jegyvásárlási mizériáját éltem végig, némi közelharc árán szerezve végül jegyet különböző eseményekre – akit részletesebben érdekel, elolvashatja itt -, de summa summárum: a magyarországi sportesemények nagy részét értékesítő Ticket Express közel sincs felkészülve a speciális esetekre. Példának okáért kerekesszékes jegyet csak személyesen, csak a BOK Csarnoknál vagy a Bálnában lehet venni. Minden más típust interneten, két kattintással. Erre mondja Besenyő Pista bácsi: noooooooormális, Margit?

Ez az első szempont, amiben üdítő kivétel a Groupama Aréna. Amíg a fentebbi példánál többkörös levelezés, telefonok és személyes ismeretségek bevonása is kis híján kevés volt, addig itt elég volt regisztrálni a meccsjegy oldalon, hozzárendelni a szurkolói kártyámat, és választani a szabad kerekesszékes helyek közül. A rendszer még azt az információt is tudja (mert egyszer elkérte), hogy jogosult vagyok a kerekesszékes hely használatára.

Egy dolog tehát bejutni, és egy másik helyet foglalni a stadionban. Emlékszem, 10 évvel ezelőtt még a pálya szélén ünnepeltük a Debrecen Bajnokok Ligája csoportkörbe jutását. És noha megvan az előnye testközelből látni a játékosokat, az igazi mégis az, amikor minden rendben van. Az új stadionokban pedig már nem kérdés a dedikált mozgássérült szektor. Reméljük, az új Puskásban is lesz, ha már egyszer lehetett olyan jegyet igényelni az Eb-re. Ugye lesz, MLSZ?

A családi szektor alatt

Ma már nyugaton nyilván ennél is jobb a helyzet, de máshol sem volt régen kolbászból a kerítés. A FourFourTwo éppen nemrég jelentetett meg egy cikket a témában, ami olyan sztorikat hoz a futball szentélyének számító Angliából, amik csak rémálmaimban fordulnak elő.

Mindenesetre az új Fradi stadionhoz új szektor dukál, mégpedig a C és a D közé, a kanyarba. És mivel Murphy óta tudjuk, hogy ami elromolhat, az el is romlik, a legjobb az egészben, hogy ez a megoldás minden gépészetet nélkülöz. Se lépcsőjáró, se lift, semmi extra, csak egy egyszerű folyosó enyhe emelkedővel a szögletzászlóhoz és környékéhez, szemben a B középpel. 15 hely, helyenként egy kerekesszéknek és egy kísérőnek.

Ez felvet két, egyelőre itthon is megoldásra váró problémát. Az egyik – bár valószínűleg Magyarországon sosem lesznek akkora létesítmények – a választás lehetőségének hiánya. Ha megnézzük egy nagy európai klub stadionját vagy az NBA kosárlabda csarnokokat, kerekesszékesként több típusú és árkategóriájú hely közül lehet választani: kapu mögé le vagy fel, hosszanti oldalon pálya szélére, és így tovább. A másik gond a társasággal való meccsnézés lehetetlensége. A meccsre járók többsége – így én is – társasággal szeret(ne) szurkolni, a kerekesszékes nézővel azonban csak egy ép tud bemenni a szektorba. Tehát ha van két szintén foci szerető barátom, választanom kell közöttük. Ez máshol is gond, erre nem igazán látok megoldást.

Újra BL, 2. menet

De beszéljünk magáról a szerda estéről is! Az elmúlt öt évben a Chelsea elleni nyitómeccs után bajnoki meccsen és kupadöntőkön voltam, válogatott mérkőzésen és Bajnokok Ligája selejtező sosem. Noha egy Újpest-Fradi kupadöntő hangulatát valószínűleg kevés meccs tudná felülmúlni, a közönség teljesítménye kifogástalan volt. A B közép 2. menet molinója, himnusz húszezer torokból, kiszurkolt győzelem – így egy az egyben kitehető az ablakba. Az külön meglepett, hogy majdnem teljes volt a teltház, többen voltunk, mint a Wales elleni Eb-selejtezőn, de valószínűleg ebben vaskosan benne van a Ludogorec elleni jó teljesítmény is. (Vagy az eleddig hiányzó európai siker.)

Ha a 2016-os Újpest-Ferencváros kupadöntő hangulata volt a csillagos 5-ös, akkor ez is megér egy 5-ös alát. Már csak két dolgot kérhetek: gyorsabban fogyó sort a szünetben a büfénél (ha a sör minősége és elkészültének ideje között egyenes arányosság van, akkor ez volt életem legjobb söre), és egy kicsivel jobb játékot. A győzelmet sosem kell megmagyarázni, de élek a gyanúperrel, hogy a Dinamo Zagreb ellen ez a játék már kevés lesz. Bár 18 ezer néző sok mindenen segíthet.

Sergő Z. András
főszerkesztő-helyettes
filmtekercs.hu