Clubunk olimpiai bajnok legendájának edzőjét, Babella Lászlót kérdezték “Misáról”.

Csak akkor mozdul ki Vácról, ha nagyon muszáj. Természetes volt, hogy a sportágnak sok klasszist adó városban a kajak-kenut választotta?
A Duna közelsége ellenére először az ökölvívás kerített hatalmába. Szerencsés és szorgalmas is voltam, így fél év alatt a legtöbb havert már “lerendeztem”. Nagy élményt jelentett, amikor 1964 tavaszán, a végül elmaradt profi világbajnoki döntőre készülő Papp Lacit a Sportkórházban közelről láthattam edzeni.

De ez is kevés volt ahhoz, hogy megmaradjon a bunyósoknál…
Műszerész szakmát tanultam, onnan emelt ki Vári Gábor testnevelőm, és vitt el az evezősökhöz, akiknél nem volt elég nekem a terhelés. Így az edzések után elmentem kajakozni. Mindig jött utánam néhány fiatalabb srác, akik közül csak egy tartott ki, akinek a legrosszabb volt a szerelése. Na, mondtam neki, öregem, holnaptól velem fogsz edzeni. Ez a szorgalmas legényke volt Hesz Misa. Én 18 éves lehettem, ő pedig négy évvel fiatalabb. Végtelenül szorgalmas volt, bízott bennem és végig kitartott mellettem.

Mikor látta meg, hogy tehetséges is?
Huszonegy évesen az 1960-as római olimpiára készülő bő válogatott keretnek én is tagja voltam. Egy alkalommal elvittem magammal Misát az Újpesti-öbölbe, a kötelező időre menésre. Megkértem Granek István szövetségi kapitányt, hogy indulhasson el a gyerek is. Misa olyan kitűnő időt ment, amit Granek egyszerűen nem tudott elfogadni. Azt mondta, pihenjünk egy órát, és ismételjük meg a futamot. Összesen két percet vert rám, Granek pedig ott, a helyszínen meghívta őt a válogatott keretbe.

Valóban ekkora szerepe van az eredményességben a szorgalomnak?
Nagyon jó a kérdés. Az én kezem alatt legalább öt, Misánál tehetségesebb fiatal fordult meg, de nem volt meg bennük a szükséges szorgalom. Vagy fejben nem voltak elég élesek, vagy jöttek a lányok, a “tütüke”, a haverok hívása, és máris ugrott a nagy esély. Misa viszont egy hajszálnyi lehetőséget sem hagyott ki, többet is megtett annál, amennyit kértem tőle. Többször is kajakkal jöttünk haza, Vácra az Újpesti-öbölből, de ő még megkerülte a Szentendrei-szigetet is a ráadás ráadásaként. Misa tényleg mindenkinél szorgalmasabb volt.

Találkozott még hasonlóan megszállott versenyzőkkel?
Még hasonlót sem tudok megnevezni. Már 1964-ben Tokióban ezüstérmes lett K-1 1000 méteren, 1968-ban Mexikóvárosban pedig félelmetes hajrájával utasított maga mögé mindenkit. Ő volt az első induló a magyar küldöttségből, győzelmével megadta az alaphangot. Amikor este lement pluszedzést végezni, a többiek mind mögötte araszoltak.

Hosszabbítás – NS nyomán.