Clubunk háromszoros olimpiai bajnok pólós legendája ma ünnepli 84. születésnapját. Isten éltesse, Gyuri bácsi!

Kárpáti György

Nem voltam egy óriás, míg az ellenfeleink 100 kilósak voltak, én csak 70. Például van rólam egy kép, amin azt hitték gödörben állok, pedig ekkora vagyok a többiekhez képest. Kicsi voltam, de gyors és borzalmasan felerősítettem magam súlyzókkal, hogy tartani tudjam a tempót a jugoszlávokkal. 1952-ben felvonultunk az Andrássy úton. Ott volt Puskás, Kocsis, Bolvári, jómagam pedig eléggé fáradtan ballagtam a sor szélén. Sokat repültünk és a győzelem után még fröccsöt is ittam. Mivel csak 17 éves voltam akkor, ezért külön engedélyt kellett kérnem Puskástól. Miután nyertünk, ő mondta a banketten a beszédet és megengedte, hogy onnantól kezdve tegezzem. Nagy volt a szigor és én addig csókolommal köszöntem neki. Amire nagyon büszke vagyok, hogy 17 évesen olimpiai bajnok lettem, és a mai napig nincs olyan vízilabdázó a világon, aki nálam fiatalabban nyert volna aranyérmet az ötkarikás játékokon. Azóta is uralom ezt a posztot. Nekem az volt a szokásom, hogy egy-egy nagy világeseményen az utolsó meccsek után a sapkákat is elloptam, én voltam a 7-es. Ezen még nem volt fülvédő, szabadon ütötték a dobhártyánkat. Rendesen ment a bunyó a vízben. A helsinki olimpián életre szóló barátságot kötöttem Bud Spencerrel, vagyis Carlo Pedersolival, még a római lakásában is jártam. Engem azért szeretett ennyire, mert majdnem mindenben egyformák voltunk, csak a nagyságunkban nem… én a hónaljáig értem. Többször járt itt Budapesten is, azokat a napokat mindig együtt töltöttük, imádtunk jókat enni, inni, jártuk a várost és együtt vacsoráztunk isteni vendéglőkben. 50-szeres válogatott volt vízilabdában és ha nem megy el színésznek, akkor Rómában ő is tagja lett volna az olaszok olimpiai bajnok csapatának.

MVLSZ nyomán.