Nem mindennapi meccset játszott a magyar válogatott Belgrádban.

Férfi vízilabda, Világliga, szuperdöntő, A-csoport, 2. mérkőzés
Magyarország 11-11 (bü.: 4-1) Spanyolország
Negyedek: 2-3, 3-3, 3-3, 3-2
Fradista gólok: Kállay 1

Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ, VLV

Kállay Márk

A tegnapi mérkőzés után összeültünk, játékosok is egymás között, kicsit beszélgettünk, hogy miért is vagyunk itt és mit szeretnénk elérni. Tudtuk, hogy a spanyol csapat a következő komoly ellenfél és be akartuk bizonyítani, hogy nem véletlenül van itt Magyarország a Világliga szuperdöntőjében. Úgy jöttünk ma le ide az uszodába, hogy meg akarjuk verni a spanyolokat, mert úgy éreztük, hogy egy ilyen eredménnyel meg lehet érkezni a Világligába és lehet kompenzálni a tegnapi, Kanada elleni gyengébb játékot. Ez sikerült. Volt ugye egy közel 40 perces szünet, amiből úgy érzem, hogy mi jöttünk ki jobban az időjárási körülmények miatt. Az a véleményem, hogy jobban fel tudtunk pörögni a végjátékban,és mindenki hozzátette a magáét. Voltak nagyon jó teljesítmények elöl, és nagyon stabilak voltunk hátul. A spanyol csapat nagy iramot diktált, de bírtuk, és úgy érzem, hogy ez nagy dicsőség Magyarországnak. Ezt a spanyol csapatot megverni ötméterespárbaj után nagy dolog – bár rendes játékidőben is nyertünk volna, mert az utolsó gól – az gól volt. Örülök, hogy megvan az első győzelmem nekem is a válogatott színeiben, úgyhogy ez nagyon nagy boldogság, nagyon nagy öröm, és hogy egy spanyol csapatot sikerült megverni, az csak tetézi ezt.

Märcz Tamás

Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan szomorkodtak, és még többen temették a csapatot, miután tegnap borzasztó játékkal alulmaradtunk Kanadával szemben. Rettentően csalódott volt a gárda, mindenkit nagyon bosszantott a vereség, talán ennek is volt köszönhető, hogy ma valamennyien a legjobb énjüket húzták elő. Sikerült rendeznünk a sorokat, rendet tenni a fejekben és videózással felkészülni a spanyol meccsre. Jól játszó és kiváló játékerőt képviselő riválist győztünk le – ahhoz, hogy nyerjünk, nagyon komoly csapatmunkára, extra egyéni, és jó kapusteljesítményre volt szükség. Két teljesen más mérkőzés után talán joggal merül fel a kérdés, hogy vajon melyik a csapat igazi arca? Úgy gondolom, hogy a tegnapi vereség egy óriási kisiklás volt, még én sem igazán értettem, hiszen láttam a játékosaimat az elmúlt két hétben, és láttam azt is, hogy mire képesek, míg a mai egy extra jó teljesítmény volt. Nem lesz könnyű ezt a szintet tartani, de remélem, hogy ez a bravúr elhiteti a játékosokkal, hogy bárki ellen lehet keresnivalójuk, és képesek lehetnek hasonló teljesítményre. Ami a holnapot illeti, nagyon nehéz mérkőzésre számítok a japánok ellen, akik a tegnapi meccsükhöz képest ma még jobban játszottak, az elmúlt évekhez viszonyítva pedig ez hatványozottan igaz. Csapatként kell működnünk ellenük, mert minden hibát, amit elkövetünk, képesek azonnal kihasználni.