Clubunk nem csak játékosként számít a hazatérő támadóra.

– Búcsúzni csak szépen szabad, ennek Te maradéktalanul eleget tettél. A bajnoki cím mellett a kupagyőzelem is összejött utolsó osztrák meccseden. Érzelmileg nehezebb volt felépíteni magad erre a találkozóra?
– Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy így tudtam búcsúzni. A bajnoki cím és a kupagyőzelem mellett a gólkirálynői címet is sikerült ismét megszereznem, ennél szebb búcsút elképzelni se tudtam volna. Az is külön pozitívum, hogy a klub vezetőségével olyan viszonyt alakítottam ki, hogy ha úgy alakulna, bármikor szívesen visszavárnak. Négy és fél év elég sok idő egy csapatnál, de szerencsére nem volt nehezebb fejben készülnöm erre a találkozóra. Egy kupadöntőben mindig nagy a tét, ennek ellenére ugyanúgy készültem, mint minden meccsemre. A lefújás után viszont tudatosult bennem, hogy ez volt az utolsó mérkőzésem és egy kis rossz érzés azért támadt bennem. Szerettem ugyanis a Sankt Pöltenben játszani.

– 105 mérkőzésen 117 gólt szereztél Ausztriában, ami pazar teljesítmény. Egyértelmű, hogy a magyar női labdarúgók elismertségét te alapoztad meg a sógorainknál. Mit gondolsz, a góljaidon kívül mivel tudtad kivívni a megbecsülést?
– Tényleg szép a statisztika, de azt ne felejtsük el, hogy ehhez a többi csapattársam gólpasszai és önzetlensége is kellett. Úgy gondolom, minden egyes edzésen és mérkőzésen a maximumra törekedtem és légiósként igazából ez az ami számít. A góljaim mellett sok gólpasszt is kiosztottam, s mivel csapatjátékosnak tartom magam, így ezeket gondolnám a legfontosabb tényezőnek abban, hogy így megbecsültek és elfogadtak. A pályán kívül is sok játékossal sikerült szorosabb kapcsolatot kialakítanom, ami biztosan segített még ebben.

– Nem túlzás kijelenteni, hogy azon játékosok körébe tartozol, akik tudatosan építik karrierjüket és gondolnak a játékos-pályafutásuk utáni időszakra is. Az „A” licenc megszerzése után a Pro-licenc is terveid között szerepel?
– Igen, tudatosan építem magam és próbálok fejlődni edzőként is, az aktív pályafutás mellett. Mindenképpen szeretném majd megszerezni a pro-licencet is. Az a csúcs, és szeretnék oda elérni. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy több országban, több edzővel is sikerült együtt dolgoznom és mindenhonnan valamit elraktároztam. Biztos vagyok benne, hogy előnyömre válik majd ez a sok tapasztalat, amiért nagyon hálás vagyok a sorsnak.

– A Ferencváros vezetői nem csak játékosként, hanem edzőként is számítanak rád. Pontosan mi lesz a feladatod?
– Így van, edzőként is dolgozni fogok a Ferencvárosban, az egyeztetések még folynak, hogy pontosan melyik korosztálynál és milyen szerepben kapok feladatot. Ezt csak a szezon zárása, a válogatott mérkőzés után tisztázzuk majd.

– Nem mindennapos dolog, hogy valaki elhagyja az osztrák bajnokcsapatot a magyar aranyérmes kedvéért. Számodra mi volt a klubváltásban a legnagyobb motiváció?
– Magyarország legnagyobb klubjához tartozni óriási dolog és hatalmas megtiszteltetés, s azt is megemlíteném, hogy mennyire le akartak igazolni. Többször megkerestek a Fradi részéről, és éreztették, hogy rám van szükségük. Ez egy labdarúgónak nagyon sokat jelent. Úgy voltam vele, hogy most jött el az idő arra, hogy bebizonyítsam megérte várni. Mint említettem szeretném majd elvégezni a Pro-licencet tanfolyamot is. Ez is nyomos ok volt a váltásra, hiszen ezt Ausztriából lehetetlen lenne megoldanom. A magyar női labdarúgás pedig olyan fejlődésen ment át és olyan profi körülmények vannak már, hogy úgy gondoltam, ami az osztrák csapattal a céljaim között volt a BL-szereplést illetően, az elérhető távolságba van a Fradival is. Nagyon jó csapata van a Ferencvárosnak, tele fiatal tehetségekkel. Nagyon közel áll a szívemhez az a fajta foci, amit ők játszanak. Egy labdarúgónak nagyon fontos hogy élvezze a játékot, s mindig legyen motivációja. Úgy érzem, hogy most nekem arra van szükségem, hogy új közegbe kerüljek, új kihívások legyenek a labdarúgásban, és az edzői pályámon is. Az is nagyon fontos számomra, hogy így egy picit több időt tölthetek majd a családommal.

– Kimondott cél számodra a bajnoki arany mellett a gólkirálynői cím is?
– Az első és legfontosabb a Bajnokok Ligája selejtezőcsoportból való továbbjutás, s csak utána koncentrálunk a bajnokságra és a Magyar Kupa megnyerésére. Mindenképpen szeretném két arannyal zárni majd a szezont, de mindig csak a következő meccsre szeretnék koncentrálni. Nagyszerű lenne, ha az 5. klubommal is sikerülne a csúcsra jutni a bajnokságban és a kupában is. Számomra a gólkirálynői cím csak egy plusz lenne, de nem cél. Szeretném sok találattal segíteni majd a csapatot, de nekem a gólpasszok is legalább annyit jelentenek, így nem leszek szomorú, ha nem sikerülne az élen végezni ebben a rangsorban. Nyilván van a fejemben egy szám, amit kitűztem magamnak és jó is lenne ezt elérni, de nem úgy, hogy az ne a csapat érdekét segítené.

– Végezetül szeretném megkérdezni: mit üzensz a Ferencváros szurkolóinak?
– A bajnoki döntőn is érezhető volt, hogy mit jelent az, hogy ha ilyen fanatikus tábor áll a csapat mellett. Éppen ezért arra kérném őket, hogy a következő bajnokságban is legalább ekkora létszámban biztassanak minket. A magam részéről igyekszem maradandót alkotni, és biztos vagyok benne, hogy ha mellettünk állnak, akkor sok szép győzelmet ünnepelhetünk majd együtt.

A teljes interjú a Női foci közösségi oldalán: