Hiába pontozták ki gyakorlatilag a teljes védősorunkat, két komoly hiányzó mellett vettük sikerrel a finálé első felvonását.
Férfi vízilabda, OBI, rájátszás, döntő, 1. mérkőzés
Ferencváros 8-6 OSC
Negyedek: 1-1, 3-2, 2-2, 2-1
Gólok: Vámos 3, Sedlmayer 2, Jaksic 1, Kállay 1, Younger 1
Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc állása: 1-0 az FTC javára.
Nem volt mentes az előzöngéktől a döntő, mint kiderült, a játékvezető küldésben is voltak egyeztetések, mindkét fél „leiratkozhatott” egy-egy sporiról. Úgy tudjuk, hogy ennél tovább is mentek volna a csapatok és felvetették a külföldi játékvezetők szerepvállalását is, amit azonban a szövetség emberei – köztük olyanok, akik korábban külföldi bírók által vezetett döntőt nyertek meg… – lesöpörtak az asztalról. És akkor még ott voltak a legutóbbi találkozón tapasztalt brutalitások is, amely után csak Varga Dénest büntették meg, Lukas Seman esetét nem is vizsgálták – persze egy ilyen szűk közegben mindig csicseregnek a madarak, állítólag az volt utóbbira a magyarázat, hogy mivel nem kapott nagyobb eltiltást csapatkapitányunk, így ezt inkább nem szankcionálják…
Ennek ellenére Varga Dénes ott volt a medencében ma este, a bemelegítésnél kapusainkat segítette lövéseivel formába lendülni. Majd amikor ez megtörtént, átöltözve foglalta el helyét a lelátón. Ahol ott volt rutinos centerünk, Slobodan Nikic is, aki ujjsérülés miatt nem állhatott Varga Zsolt rendelkezésére. A szurkolók is szállingóztak, egyre többen, ám ezúttal nem telt meg az uszoda, ami kicsit csalódás, de a hangulatra így sem lehetett panasz. Indulhatott is a döntő, amely az első negyedben leginkább a kapufákról szólt, de azért gól is akadt egy-egy, a vezetést a vendégek szerezték meg Hárai révén, amelyre Kállay tudott egy szép balkezes bombával válaszolni. A második játékrészben jó helyzetfelismerésből sarokdobás után Younger lőtte be a vezető gólunkat, a fradisták egyből párhuzamot is vontak eme találat és a Liverpool – Barcelona negyedik gólja között, hasonlóan szép volt! Ezután Vámos is beköszönt egy távoli lökettel, majd az OSC lőhetett két ötöst is, mindkettőt értékesítették, az elsőt bemozdulás miatt nem adták meg. A nagyszünetre előnyünkből egy gól maradt meg.
A második „félidőben” folyamatosan faultproblémákkal küzdöttünk, egészen elképesztő, hogy a magyar bajnoki címvédő a döntőben, hazai pályán ilyen fújást kapjon, a mérkőzés végére négy bekkünk is kipontozódott, Pohlt már a harmadik negyedben elvesztettük, őt követte a záró játékrészben sorban Jaksic, Gór-Nagy és Jansik – és ezek mellett üvöltöztek a vendégek szakemberei minősíthetetlen hangnemben az MVLSZ munkatársaival… De ezek sem törték meg csapatunkat, emberfeletti teljesítményt nyújtottunk védekezésben – Vad Lajos többször is kétcenteres játék mellett döntött -, Vogel Soma is óriási védéseket mutatott be, valamint a hullámok is velünk voltak egy-két esetben, tettünk is érte, Seman próbálkozásánál a gólvonalon úszott végig a labda, milimétereken múlott, hogy nem jutott túl rajta. Támadásban is küzdöttünk, nem volt könnyű dolgunk, de a legfontosabb pillanatban Vámos Márton mindent beleadva, a támadóidő lejárta előtt harcolt ki szabaddobást és vágta be Mitrovic hálójába a labdát vagy kilenc méterről, később pedig Sedlmayer Tamás brillírozott és eldöntötte a mérkőzést, amelyet megérdemelten húztunk be.
A csapat kedden Moszkvába utazik, ahol a hétközben a helyi Dinamo ellen zárja a Bajnokok Ligája csoportkörét, majd szombaton jöhet a döntő második mérkőzése, az OSC otthonában, a Kondorosi úton. Mindent bele, fiúk!
Az döntött a javunkra, hogy egy percre sem zökkentünk ki a sajáték játékunkból, határozottan és magabiztosan haladtunk a győzelem felé. Eleve eggyel kevesebben voltunk, a végére sokan ki is pontozódtak, mégis mindenki tudta a helyét. Büszke vagyok a csapatra.
Legalább olyan nehéz volt az összecsapás, mint vártuk, támadásban és védekezésben egyaránt meghatározó embert veszítettünk el Dumi személyében. Igyekeztünk mindannyian maximálisan felkészülni, és százhúsz százalékot kihozni magunkból, így pótolva a hiányát – elnézve az eredményt, sikerült! Döntőhöz méltó mérkőzést láthattak a szurkolók. Örülök, hogy a kritikus pillanatokban higgadtak tudtunk maradni, védekezésben és támadásban is helyén volt az eszünk és a szívünk, ez billentette ma a mérleg nyelvét felénk. Slobodan Nikic kiesésével egy centert is helyettesítenünk kellett, de szerencsére működött a taktika, amit választottunk, emellett mindenki a szívét, lelkét beletette, úgy küzdöttünk. Mérkőzés előtt megbeszéltük, hogy ne egyénileg próbáljuk meg eldönteni a meccset, hanem csapatként, együttműködve. Nem az a fontos, hogy ki lövi a gólokat, hanem az, hogy a csapat mit és mennyit tett bele abba a találatba. Megyünk tovább és készülünk a következő meccsre, három győzelemig tart a párharc – a következő csatába már Dumival megyünk, remélem nyerünk, és már csak egy siker kell. Reméljük a legjobbakat, mi ezért dolgozunk
Varga Zsolt
Nagyon kemény, férfias küzdelem volt a mai, ehhez elsőként gratulálok az OSC-nek, másodszorra pedig a csapatomnak, mert óriási szívvel játszottak, tudták pótolni a hiányzókat, Dumit és Nikicet, ezek nagyon fontos tényezők voltak. A védekezés volt az elsősorban, ami eldöntötte a mérkőzést, nagyon sokszor voltunk hátrányban, rengeteget védett a Soma, nagyon jók voltak a hátrányos mozgásaink, védekezéseink. Ez volt az első fejezet, jön a következő a jövőhéten.
Kemény, harcos meccs volt, pontosan olyan, amilyenre számítottunk. Játékban nem volt nagy különbség a csapatok között, de a Fradi több gólt lőtt, így megérdemelten nyert. Nem dőlt még el semmi, ugyan egy nullra vezet a Ferencváros, de még van lehetőségünk javítani.
Sajnos nem úgy sikerült az első mérkőzés, ahogyan gondoltuk, de ennek ellenére úgy érzem, hogy méltó ellenfelei voltunk a magyar bajnoknak. Nem dőlt még el semmi, nem állunk meg, dolgozunk tovább a következő ütközetig.
