A Fradi elnöke a Petrjak-ügyről, de szóba kerül Isael, Hangya és Berecz is.

– Az elmúlt években többször is kudarccal zárult a Fradi nemzetközi kupaszereplése, és mindig azt hallottuk: túl későn kezdték el építeni a csapatot, a nyáron érkezők még nem illeszkedtek be, de Szerhij Rebrovval már más lesz. Hónapok óta jelentős pontelőnnyel vezetik a tabellát, végül bajnokok lettek, fél éve készülhetnek a Bajnokok Ligája-selejtezőre. Ha a Fradinak szüksége lett volna Ivan Petrjak játékára, akkor valaki hibázott, hogy a labdarúgó a következő idénytől a Vidiben játszik. Kinek a felelőssége ez?
– Kezdjük inkább azzal, ami engem zavar. A két klub között volt egy soha ki nem mondott, soha le nem írt, tiszteletalapú szabály, hogy nem nyúlunk bele egymás keretébe. Szerintem ez természetes a magyar futballban, amelyben mindketten sikerre törekszünk.

– Elnézést, azt értem, hogy nincs leírva, mert szóbeli egyezség is létezik, de ha nem mondták ki, hogyan hivatkozhat erre?
– Nem beszéltünk ilyesmiről, mert ez annyira magától értetődő. Nekem Garancsi Istvánnal nagyon jó volt a viszonyom…

– Ez most megromlott?
– Én más elveket vallok.

– Mi történt ebben az ügyben?
– Hadd mondjam el, annak idején felkeresett István, idejött, leültünk s megkérdezte, tehetnek-e ajánlatot Muhamed Besicért? Ne tegyenek, kértem, mert meg akartuk tartani, szükségünk volt rá. Ez egy korrekt helyzet volt. Nem foglalkoztunk egymás játékosaival, legalábbis én mindig ehhez tartottam magam, hiszen mindannyiunk közös érdeke, hogy a magyar futballban legyen több erős, egymással rivalizáló csapat, de ne mi kalózkodjunk egymás háta mögött az egekbe emelve ezzel a játékosok árát és fizetését, mert azzal a csapataink nem járnak jól. Amikor mindkét klub a nemzetközi szereplésre készül, mi a BL-re, ők az Európa Ligára, akkor a másikat meggyengíteni illetlenség.

– Ez egy verseny, és ha jövőre a BL a Vidi célja, akkor az ellenfél gyengítése erősítésnek számít.
– Minden eszközzel, mindenáron? Ivan Petrjak esetében már tavaly ősz óta tárgyaltunk a Sahtarral a kölcsönadás meghosszabbításáról, a játékos végleges megvételéről. Több variáció is szóba került. Szerintem ezúttal az lett volna a korrekt, ha megkérdeznek bennünket, tárgyalunk-e a doneckiekkel, megegyeztünk-e már velük. Azt mondtam volna, igen, tárgyalunk, de ha nem sikerül megegyeznünk, akkor jelezzük, menjetek nyugodtan, próbáljátok meg ti is szerződtetni.

– Ez egy piac, amelyet szigorú jogszabályok korlátoznak. A Vidi megszegett valamilyen előírást?
– A Vidi mindent jogszerűen tett, efelől senkinek se legyen kétsége. Jogilag nem támadható az eljárása, engem a morális vonatkozása bánt. Éppen az önök honlapján olvastam a Vidi játékosmegfigyelő-hálózatának nagyszerűségéről, nem hiszem el, hogy a scoutjaik hatvan kilométerre látnak csupán, s itt, nálunk találtak megfelelő játékost. A piacon fellelhető milliónyi futballista közül éppen a miénk kellett?

– Luís Figo is átment Barcelonából a Real Madridba, és még sorolhatnám.
– Megvenni egy játékost, kivásárolni a szerződéséből, ezerféle eset van, egyik sem hasonlít a másikra. Amikor egy magyar klub tárgyal egy ukránnal arról a játékosról, amely amúgy nála játszik, és akkor egy másik magyar klub a rivális háta mögött rálicitál a másik magyar ajánlatára – ez szerintem nem fair. Ráadásul a Vidi elleni, bajnoki döntőnek beillő meccsünk előtt keresték meg Petrjakot, majd az Újpest elleni derbit megelőző este írták alá a szerződést és került nyilvánosságra a megállapodás. Ez háromszoros inkorrektség számításaim szerint. Mi 1.2 millió euróban állapodtunk meg a Sahtarral, a Doneck elfogadta ezt az ajánlatot, a játékossal még nem volt megállapodásunk, amikor a Vidi belépett az üzletbe.

– Úgy tudni, másfél millió eurót ajánlottak a Sahtarnak.
– Nem tudom, mennyit fizettek, valóban ennyiről szólnak a hírek. Tisztázzuk, nem az a baj, hogy többet adnak egy játékosért, hanem az, hogy mi tárgyalásban voltunk. Sajnos nem ez az első eset. Isael, a brazil játékosunk már az aláíráshoz készülődött, mindenben megegyeztünk, ez nyilvánosságra is került, amikor kis türelmet kért. Utólag elmesélte, korábbi kazahsztáni játékostársa, Elek Ákos kereste meg, hogy ajánlatot tegyen a Vidi nevében, és inkább menjen oda. Számunkra morálisan nem vállalható, hogy tárgyalnak egy játékossal, és mi az utolsó pillanatban odamegyünk, és azt mondjuk, mi több pénzt adunk, gyere ide.

– Amíg nincs megállapodás, megtehető.
– Van, aki ezt elfogadja erkölcsileg, van, aki nem. A mi címerünkben ott van az erkölcs, és ez számunkra fontos, én ebben nagyon hiszek. Az FTC mindig fontosnak tartotta, hogy a magyar futball érdekeit is szem előtt tartsa. Mi kiálltunk sok évtizede az MTK mellett, amikor üldözték az akkor legnagyobb vetélytársunkat. Mi felszólaltunk néhány esztendeje az Újpest érde­kében, amikor felvetődött a kizárása, mert tudjuk, hogy szükség van az erős vetélytársakra. Mi hiszünk a fair playben, ezért hoztunk létre díjat is. Mi hosszú évek óta kampányolunk a kirekesztés ellen, igyekszünk a magyar futball presztízsét növelni minden nemzetközi fórumon. Ezt nem csak a Fradiért tesszük. Amikor a mi táborunk a Maccabi Tel-Aviv elleni mérkőzést példásan végigszurkolja, akkor nem csak az FTC jó hírét öregbítjük. Tudja, mi jut eszembe? A villányi borászok összefogása. Mindenki a legfinomabb bort akarja létrehozni, de rájöttek, a borvidéknek kell sikeresnek lennie, az lesz hosszú távon kifizetődő valamennyi borásznak. Ne értsen félre, nem szorulunk rá a Vidi támogatására, nem három, hanem harminc bajnoki címet szereztünk százhúsz év alatt, csak annyit szeretnénk tisztázni, hogy nekünk ez morálisan nem elfogadható. Ezért hoztunk egy döntést: ameddig én itt elnök vagyok, a Vidinek nem adunk el játékost. Ha úgy alakulna, hogy nem lesz pénzünk, ha esetleg a jövőnk múlna azon, eladunk-e játékost neki, akkor sem. Nekem nincs bajom a Vidi szurkolóival, játékosaival, nekem csakis ezzel a „vezetéselmélettel” van erkölcsi problémám. Csak azért, mert több pénzük van, nem viselkedhetnek így.

– Több pénzük van?
– Szerintem igen, látva például a fizetéseket. Huszti Szabolcsnak a Vidi kétszer annyit kínált, mint mi, akkor azt mondtam, ez üzlet, menjen nyugodtan, mi nem egyeztünk meg vele. Ivan Petrjak ügyében azonban más volt a helyzet, még nem zárult le a tárgyalás. Most olvastam, Nikolics Nemanja hazavágyik, fel sem vetődik bennem, hogy ide hívjam, ő a Vidihez tartozik. Hozzáteszem: fehérvári játékosok menedzserei több esetben bejelentkeztek már, hogy az általuk képviselt labdarúgó nem érzi jól magát, váltana, szívesen játszana nálunk. Volt, akinek alig volt hátra a szerződéséből, de nemet mondtunk, mert nem csinálunk ilyet. Régi történet, de a sportszerűségről is szól, hadd meséljem el, mert ide illik. A két világháború között Aschner Lipót, az Újpest tulajdonosa, Brüll Alfréd, az MTK elnöke, valamint a Fradi ügyvezető elnöke, ifjabb Springer Ferenc kötött egy gentlemen’s agreementet, hogy egymás tudta nélkül nem környékezik meg a másik játékosát. Mi, ahogy régen, most is hiszünk a fair playben, a klubok egymás iránt érzett kölcsönös tiszteletében.

– Lehet morális kérdésekről beszélni a mai magyar futballban?
– Nemhogy lehet, kell! Csak rajtunk múlik, tisztességes-e a verseny közöttünk. Ez nemcsak morális kérdés, van a társadalomra gyakorolt hatása is.

– Ahogy hallom, jegessé vált a két klub viszonya.
– Szerintem ez nem rajtunk múlt. Mindig is szerettünk volna tehetséges magyar játékosokat idehozni, egy éve két válogatott labdarúgót is megkerestünk, aztán a Vidi elvitte őket úgy, hogy jelentősen ránk ígért, majd ketten három meccset nem voltak a pályán összesen egy egész év alatt – kérdezem, ez jót tesz a magyar futballnak?

– Ez a Fradi ellen szólt? Lehet, hogy miután alaposabban megismerték őket, úgy vélték, nem eléggé jók a Vidi szintjéhez.
– Ezt tőlük kérdezze. A Balmazújváros kiesett, Sigér Dávid szerződése lejárt, csak vele kellett megállapodnunk, mégis, felhívtuk a klubot: elhoznánk, mit szóltok? Az volt a válasz: persze, ez nagy lehetőség neki, a Fradiban játszhat, vigyétek, sok sikert. Jogilag nem kellett volna értesítenünk a Balmazt, de nem kulturáltabb így? Amikor Davide Lanzafamét elhoztuk, először George F. Hemingwayt hívtuk fel.

– Térjünk vissza a Petrjak-ügyre. Mit rontott el a Fradi? Nem lehet, hogy elaltatta önöket a tudat, hogy az edző, Szerhij Rebrov honfitársa, őt csak nem hagyja el, az ukránok is jól ismerik a Fradi vezetőedzőjét, itt nem lehet gond?
– A Ferencváros mindent megtett az ügyben. Nem aludtunk el, tavaly október óta egyezkedtünk. Hajnal Tamás tárgyalt végig, nekünk megvolt a megállapodásunk a klubbal, amikor történt, ami történt. A BL-re készülünk, azt kell figyelnünk, melyik játékosunknak ígérnek dupla fizetést?! Nem akarom azzal tölteni az időmet, hogy azt nézzem, kit akar a Vidi megszerezni, aztán odamegyek belekotnyeleskedni a megállapodásukba, felsrófolni az árat… Csinálhatjuk ezt, ennek csak az lehet a vége, hogy a menedzserek kijátszanak minket egymás ellen. Ez kinek jó? Ők is építkeznek, mi is építkezünk, de mi közben nem akarjuk őket rombolni, csak a futballpályán legyőzni. A magyar futballnak erős Fradira és erős Vidire, erős Újpestre, erős Kispestre, erős Debrecenre, erős bajnokságra van szüksége, de nem attól leszel erősebb, ha a másikat gyengíted. Meggyőződésem, hogy a BL-selejtező előtt nem az a magyar futball érdeke, hogy a bajnokot a közvetlen riválisa gyengítse.

– A Mol Vidi a Mol Vidi érdekeit nézi.
– Mi a magyar futball érdekét is szem előtt tartjuk, a kettő ugyanis létezik együtt.

– Jogilag nem támadható a Vidi eljárása.
– Valóban, nem is erről beszélek. De ismétlem: attól szerintem ez még nem erkölcsös. Egyszerűen nem ugyanaz abban versenyezni, ki az erősebb, mint abban, ki tudja a másikat jobban meggyengíteni.

– Megfelel a valóságnak, hogy a Fradi havonta harmincezer, a Vidi negyvenezer eurós fizetést ajánlott Ivan Petrjaknak?
– Mi huszonötezret mondtunk, sikeres szereplés esetén ez a prémiumokkal lehetett volna kicsit több. A Vidi ajánlatáról kérdezze a fehérváriakat.

– Nem irreális összegek ezek a magyar futballban?
– Ha a nemzetközi porondon sikeres akarsz lenni, akkor ilyen kaliberű játékosokra van szükséged, és ők ennyibe kerülnek. Az EL-ben szereplő klubok költségvetését még mindig alulról súroljuk, de igen, mondhatjuk: olyan fizetést adunk, amelyért cserébe elvárható a sikeres szereplés.

– Igen, ez minden évben elhangzik, aztán…
– Miért, mit mondjak? Hogy egy, legfeljebb két kört akarunk menni? Persze hogy a csoportkör a cél! Ha az U19-es csapattal tudnánk csak kiállni, akkor is azt mondanám, hogy a bajnoki cím a cél, mert ez a Ferencváros. Mit tehetünk még? Ennél jobb edző nekünk nem érhető el a piacon, ebben a bajnokságban csaknem kétszázezer szurkoló jött ki a stadionunkba, az edzőközpontunk rendben van, a stadionunk európai, a keretünk erős, szerintem mindent összeraktunk ahhoz, hogy végre sikeresek legyünk.

(nso)