Marcel első felnőtt bajnoki címét gyűjtené be a Honvéd ellen.

Marcel Heister

Minden labdarúgót a trófeák és az érmek motiválnak. Mivel eddig nem adatott meg, hogy bajnok vagy kupagyőztes csapatban szerepeljek, mondanom sem kell, mennyire várom a Honvéd elleni meccset. Legutóbb még Németországban, utánpótlás-játékosként nyertem bajnokságot, nem manapság történt… A csalódott oldalon viszont már voltam. Korábbi klubomban, a Beitar Jeruzsálemben megtapasztaltam, milyen érzés lemaradni az első helyről. Volt olyan idény, amikor hónapokon keresztül vezettük a tabellát, az utolsó öt-hat fordulóban mégis elvesztettük az aranyat. Ez most aligha következik be, de a hétközi edzéseken többször beszélgettünk egymás között, hogy nagyon veszélyes a mostani helyzet. A többség biztosra veszi, hogy szombaton megnyerjük a bajnokságot, csakhogy a kispestiek ellen egyetlen csapat sem számíthat könnyű kilencven percre. Nem szabad hagyni, hogy elaltassanak minket.

Bízom benne, hogy a teljesítményem miatt nem kaptam riválist a télen. Valóban nincs másik balhátvéd a keretben, de magammal szúrnék ki, ha emiatt elkényelmesednék. Nem az jár a fejemben, hogy akkor is pályára lépek a következő héten, ha gyengébben teljesítek, inkább szeretném bizonyítani a szakvezetőnek, hogy hosszú távra tervezhet velem. Mindennap azért megyek edzésre, hogy fejlődjek. Abban mindenki biztos lehet, hogy még nem látták a csúcsformában futballozó Marcel Heistert.

A Fradira ugyanaz jellemző, mint a Beitarra, az idegenbeli meccseken is otthon érezzük magunkat. Ami a két ország futballját illeti, érzésem szerint az NB I nagyjából az izraeli élvonal szintjén mozog, nem véletlen, hogy tavaly nyáron kiélezett párharcot vívtunk a Maccabi Tel-Avivval. Visszatérve a szurkolókra, a hétköznapokban is érzem, milyen a Fradi-családhoz tartozni. Ha akad valami gond a kocsimmal, vagy a lakásban kell kicserélni valamit, a csapattársaim közül valaki biztosan tud ajánlani olyan szerelőt vagy szakmunkást, aki Fradi-drukker, és soron kívül foglalkozik velem. A hétköznapokban viszont sohasem érzem, hogy terhes lenne a rajongás, egy-két közös fényképnek minden futballista életébe bele kell férnie.

NS