Péter mellett Gyömbér Gábort és Dragóner Attilát kérdezték a Soroksár Magyar Kupa meneteléséről.

Szervezettség kellett, no meg némi szerencse is. Mert bár valóban jól játszottunk, s amíg 0-0 volt a visszavágó eredménye, nem is volt gond. A bajok a Puskás Akadémia vezetése után kezdődtek, de szerencsénkre a hajrában egyenlítettünk. A hosszabbítás már nem hozott izgalmakat. A tizenegyesrúgások előtt volt némi feszültség, vezetőedzőnk, Lipcsei Peti ugyanakkor megnyugtatta a rúgókat. Azt mondta, mindenki döntse el, hogy melyik sarkot választja, és ha ezt megtette, a lehető legnagyobb erővel lője meg a labdát. Így is történt, és mert közülünk öten betaláltak a kapuba, mi jutottunk tovább. Örülünk, hogy továbbjutottunk. S bár a sorsolás előtt azt kívántam, ne a Mol Vidi legyen a következő ellenfelünk, nem bántam volna, ha a DVSC-t kapjuk. Fortuna azonban ismét mellénk szegődött, a Honvédot sodorta az utunkba. Elégedettek lehetünk, megúsztunk egy erős ellenfelet, s megúsztunk egy hosszú utazást, így a buszra sem kell költeni.

Mennyi esélyt adott csapatának, amikor kiderült, hogy a Puskással mérkőznek?
Hetven-harminc százalékot.

Mármint kinek a javára?
Természetesen a Puskáséra. A visszavágó előtt is azt mondtam, nem mi vagyunk a továbbjutás esélyesei.

És mégis…
Le a kalappal a játékosaim előtt, odatették magukat. Igaz, a szerencsével sem álltunk hadilábon, de ezzel együtt is megérdemeltük szerintem. És így a soroksári foci történetében újabb fejezetet írtunk. Alig valaki emlékszik rá, de a Soroksár nyert már Magyar Kupát: 1934-ben. Azóta még a legjobb nyolcat is csak távolról láttuk.

A kupameccs másnapján elengedte az edzést?
Nem, mivel vasárnap mérkőzésünk van. A bajnokik után általában hétfőn edzünk, a kedd szabadnap, viszont most elmondtam a fiúknak, hogy abban az esetben, ha a Monor-mérkőzést is abszolválni tudják, a kedd mellé a hétfőt is megkapják.

A fináléért a Honvéddal meccselnek. Ha önön múlik, kit választ ellenfélnek?
Kis csapat vagyunk, nekünk már az is megtiszteltetés, hogy ott lábatlankodunk a nagyok között. Nem gondolkodtam ezen, hiszen a másik három csapat és köztünk osztálykülönbség van.

Elszomorította az FTC későbbi kiesése?
Még éppen zajlott a sajtótájékoztató Soroksáron, amikor elkezdődött a Vidi–Fradi, akkor tudtam meg én is, hogy Dibusz Dénest a 7. percben kiállították. Szurkoltam a Fradinak, de a kiállítás után már sejtettem, hogy nagyon nehéz lesz továbbjutnia. Szerda este inkább a saját csapatommal voltam elfoglalva, mégiscsak történelmet írtunk a Soroksárral.

Biztosan eljátszott már a gondolattal, hogy az FTC otthonában lesz a kupadöntő.
Odáig eljutni egy valóra vált álom, óriási dolog volna a játékosoknak és nekem is. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy játszunk két jó mérkőzést a Honvéd ellen, de előtte még a Monor és Vasas vár ránk a másodosztályban, két idegenbeli mérkőzéssel folytatjuk. Mindig a következő feladatra koncentrálunk. Jelen pillanatban utolsó a Monor, amely az utolsó három mérkőzésen hét pontot szerzett, így biztosan nem lesz könnyű dolgunk.

A bajnokságban a hatodik helyen állnak. Mi a cél?
Nem álmodozunk dobogóról. Mi a Fradi fiókcsapata vagyunk, s az az egyik nagy feladatunk, hogy minél több ferencvárosi kötődésű játékost adjunk az anyaklubnak. Emellett persze szeretnénk a lehető legjobban szerepelni.

Mikor lesznek klubhű, akár a Fradihoz kötődő klasszis magyarjaik?
Épp azon dolgozunk, hogy minél előbb minél több ilyen legyen. A Fradi mindenkori vezetőedzőjének hatáskörébe tartozik, hogy kire tart igényt a keretünkből. Most például bátran ajánlanám Szergej Rebrovnak Kundrák Norbertet, az ifjú csatár tizenhárom gólnál jár.

Rebrov konzultál néha önnel?
Nem nagyon. Amióta szerződtették, kétszer vagy háromszor találkoztunk. Akkor átbeszéltük, kik azok a játékosok, akiket idead nekünk, de gondolom, más forrásból azért képben van.

Álmodik arról, hogy egyszer a Fradi vezetőedzője lesz?
Hogyne: fontos, hogy az embernek legyenek ambíciói. Igyekszem tanulni, fejlődni legjobb tudásom szerint dolgozni, hogy egyszer enyém lehessen az első csapat kispadja. Ha már edzőségre adtam a fejem, ez kell, hogy szerepeljen a céljaim, álmaim, vágyaim között. A többi aztán már nem az én dolgom.

– Attila, a szerdai sikert, hol helyeznéd el vezetőként elért eredményeid között?
– Ez egy közös siker! Persze tudjuk, hogy a sikernek nagyon sok gazdája van és a kudarcnál egyedül maradunk, de itt Soroksáron más a helyzet! Játékos pályafutásom utáni időszakban a szerdai nap az egyik legszebb volt! Nagyon érzelem dús meccs volt, rég kaptam a focitól ekkora élményt! És abban is biztos vagyok, hogy ez a csapat fog még hasonló pillanatokat szerezni!

– A sorsolás után, amikor kiderült, hogy a Puskás Akadémia lesz az ellenfelünk, bíztál a továbbjutásban?
– Utólag már könnyen mondhatom, hogy igen, ismerem a játékosaink képességeit, karakterét, győzelembe vetett hitét és az edzői stáb felkészültségét. Ahogy a szurkolók biztatása beáradt a pályára, az minden játékost magával ragadt. Elszántságot és szenvedélyt láttam mindenki játékában. Ez a hangulat azonban nem volt meglepő számomra, hiszen mindenki, aki ezért a klubbért dolgozik, tudja, hogy ez elvárás! A kiegyenlített párharcot ez döntötte el a mi javunkra. Az edzői stáb nyugodt körülmények között alkothat, hála a Soroksári Önkormányzat, a Fradi és a Soroksár SC kitűnően működő háromszögének. Természetesen a leghűségesebb támogatóink mindig mellettünk állnak és számíthatunk rájuk.

– Azt már tudjuk, hogy a Budapest Honvéd lesz az ellenfelünk az elődöntőben. Mire számítasz ebben a párharcban?
Készek vagyunk az álmainkért tovább küzdeni! A sorsolás előtt tudtuk, hogy az elődöntőbe jutott csapatok mindegyike velünk szeretne játszani, de biztos vagyok benne, hogy Lipcsei Petiék fanatizmusa át fog ragadni minden játékosra és szurkolóra!

Bors, Népszava, NS, Soroksár nyomán.