Adriánt és Fodor Szabolcsot kérdezték a Csíkszereda elleni mérkőzés előtt.

Tóth Adrián

Nem is a meccsek, hanem a sok utazás szívja ki az embert. A rájátszás előző két fordulójában mi kevesebb meccsre kényszerültünk, és sokkal kevesebbet is utaztunk, ami természetesen kedvező. A döntő első mérkőzésén nem játszottunk jól, sőt, talán ennyire gyengék és felelőtlenek még nem is voltunk ebben az idényben. A másikra már másképp jöttünk ki, aminek meglett az eredménye, ugyanakkor kint sem volt egyszerű… A szezonban szombaton tudtunk első alkalommal győzni a Vákár Lajos Műjégpályán, majd vasárnap is megcsináltuk, és ez a párharcban döntő fontosságú lehet. Idegenben mindig nehezebb játszani, Csíkszeredára ez fokozottan érvényes, hiszen nagyszámú és lelkes szurkolótábor segíti őket. Lényeges volt, hogy ezt ki tudtuk zárni, az első pillanattól az utolsóig keményen küzdöttünk. A mérkőzések kulcsa az volt, hogy hátul kevés lehetőséget engedtünk nekik, mi pedig jókor lőttük a góljainkat. Örülünk, hogy sikerült visszaszereznünk a pályaelőnyt, de ahogy az eredmények mutatják, szorosan alakultak a kinti meccsek. Apróságok döntöttek csak: mi igyekeztünk minél többet lőni, zavart okozni a kapu előtt és megakadályozni a kontrákat, mert az első alkalommal is az okozta a vesztünket, hogy engedtük az SC-t érvényesülni a mi harmadunkban… Az ötödik mérkőzés sem lesz könnyebb, mint az eddigiek, sőt. A Csíkszereda az életéért küzd, és biztos vagyok abban, hogy nem azért utaztak 10-12 órát, hogy feltartott kézzel lépjenek jégre, és csak valahogy túl legyenek a meccsen. Nagyon kemény csatára számítok – de én személy szerint élvezem az ilyen nagy téttel bíró ki-ki mérkőzéseket.

Fodor Szabolcs

Mi az év során végig úgy haladtunk előre, hogy mindig a következő meccs volt a legfontosabb. Pontosan ezt tartottuk szem előtt a két csíki találkozón is. Hihetetlen csata folyt a jégen minden egyes korongért, és ismét kijött, hogy ez a csapat fantasztikusan tud küzdeni, egymásért, a klubért, a szurkolókért. Mindenki száz százalékot adott ki magából, ha kellett, csúsztak-másztak, és az utolsó másodpercig koncentráltan játszottak. Semmi extrával nem próbálkozunk az ötödik mérkőzésen sem, ragaszkodunk a saját játékunkhoz. Úgy állunk hozzá, hogy ez is olyan, mint bármelyik korábbi találkozó, ki kell menni, fegyelmezetten, teljes odaadással kell küzdeni, aztán meglátjuk, hogy ez mire elég. Úgy gondolom, most nem rajtunk lesz a teher, hanem az ellenfelünkön, ők már nem hibázhatnak. Egyelőre csak a mérkőzéssel, a játéktervvel foglalkozunk, számunkra ez a legfontosabb.

Jégkorongblog, NS