Clubunk paratriatlonistájával, Lévay Petrával beszélgettek, akinek célja, hogy 2020-ban ott legyen Tokióban.

Mesélj a legutóbbi versenyedről, hogy élted meg, milyen helyezésre készültél?

Nemrég tértem haza Ausztráliából, egészen pontosan Tasmániából. Az év első világkupa futamán vettem részt, nagyon jó volt ez a korai verseny, mert megtörte a felkészülés és alapozás november óta tartó monotóniáját. Ilyenkor még frissen és lendületesen tudunk rajtvonalhoz állni. Bár még nincs a kezünkben a versenyrutin, így 1-2 hiba azért még előfordulhat. Nagyon vártam már, hogy lássam hol tartok, hogy áll a felkészülés ebben a stratégiai fontosságú évben. 2019. júliusától 2020. júliusáig tart a tokiói paralimpiai kvalifikációs időszak, így már most igyekeznünk kell, hogy olyan világranglista pozíciót szerezzünk meg, ami biztosítja számunkra a rajtlistára való felkerülést. Utóbbi elég nehéz, mert a paratriatlon versenyek szigorúan véve létszám korlátosak, ezért igyekeznünk kell! Az ezüstérmet céloztam meg, de nem lettem volna boldogtalan a 3. hellyel sem. Azért persze reménykedtem a 2. hely megszerzésében és sikerrel jártam! Már az utazás is nagy élmény volt, nagyjából 40 órát tett ki. 1 héttel a rajt előtt érkeztünk ki a Magyar Triatlon Szövetség jóvoltából, így volt időnk alkalmazkodni a körülményekhez. Nagyon jó kis csapattal utaztunk, és a verseny helyszínét is volt alkalmam alaposan megismerni, de persze a hullámokra és a szélre nehéz felkészülni. Azért az persze jó, hogy mindenki ugyanazon a pályán versenyez. Tehát nem volt könnyű terep és izgalmas harcot vívtam a második helyért egy ausztrál lánnyal, így mondhatni nem unatkoztam. A hullámzó víz után következett egy szeles bringa és futás. Nagy küzdelem volt, mindent kiadtam magamból és ez elég volt egy ezüstéremhez. Így elégedett vagyok az eredményemmel. Külön öröm volt, hogy Boronkay Péter sporttársam szintén ezüstérmet tudott szerezni a versenyen.

Milyen érzés, hogy te vagy az ország legsikeresebb női paratriatlonistája?

Természetesen jó, de igazság szerint nem ez határozza meg a mindennapjaimat, inkább csak teszem a dolgom. A fontos, hogy a képességeimhez mérten megtegyek mindent a céljaim érdekében és a csapatom is büszke legyen a teljesítményemre és a közös munkára. Tavaly óta a Ferencvárosi Torna Club sportolója vagyok és mondhatom, hogy a Fradi családban otthonra találtam. dr. Pécsi Annamária és Molnár Gergő edzőm, illetve dr. Fritz Péter dietetikusom nélkül biztosan nem lett volna ilyen csodás a szezonkezdés! Szintén nagy öröm, hogy a nevelőedzőm Veress András is szakmai tanácsokkal lát el és Gyöngyös városa is mögém állt, ahonnan származom és az alapokat tettem le. Nem felejtem el honnan jöttem és szerencsére a város sem felejt el engem. Ismertségemet arra szeretném felhasználni, hogy a végtaghiányos gyerekek is elhiggyék, hogy bármire képesek. Emellett az is szerintem jelzésértékű, hogy integráltan edzek. Ép sporttársaim számára valószínűleg sosem lesz kérdés az, hogy a munkahelyükön egyenértékű partnerként fogják-e kezelni fogyatékos munkatársaikat. Fontosnak tartom, hogy a fogyatékos emberek látható tagjai legyenek a társadalomnak. Láthassuk őket a tornateremben, az iskolában, a villamoson, a szórakozóhelyeken.”

Melyik szám a kedvenced?

Kedvencem a kerékpár, nagy szabadság érzést ad és alkatilag is ez a legjobb számomra. Általában az úszást is nagyon szeretem. Ha a víz nyugodt és süt a nap. De talán kijelenthetem, hogy mindenben fejlődnöm kell ahhoz, hogy biztos helyem legyen a 2020-as tokiói paralimpiai résztvevők között. A fejlődés útja összetett, fontos a tudatos felkészülés. Szerencsére ebben is segítséget kapok a már említett szakemberektől és a Yolo Food is segít abban, hogy jó minőségű, a sportolók számára megfelelő étrendet követhessek.

Mire készülsz jelenleg?

A triatlonosok szezonja márciustól novemberig tart, így most megyünk a sűrűjébe. Április végén lesz a Világbajnoki sorozat (World Paratriathlon Series) 2019-es első állomása Milánóban. Várhatóan mindenki szeretne ott lenni, aki csak pályázik a paralimpiai részvételre, így izgalmas csata várható ott is, de valószínűleg ez már így lesz egészen 2020 augusztusáig, a paralimpiáig. Utána Japánban és Kanadában szeretnék rajthoz állni, majd az év csúcspontja augusztus végén a Világbajnokság lesz Svájcban.

Mi a legfontosabb célod ebben a sportban?

Gyerekkori álmom, hogy részt vegyek a Paralimpiai Játékokon, remélem hogy Tokióban eljön az én időm! Egy sportoló életében ez a csúcs. Szeretném én is megélni ezt és szeretném magammal röpíteni azokat, akik velem tartanak ezen az úton. Szeretnék ezzel másokat is inspirálni arra, hogy kövessék az álmaikat!

Mit gondolsz, 2019-ben milyen a parasportolók megítélése hazánkban?

Változatosnak mondanám, azért még van hová fejlődni a szponzoráció területén. Addig, amíg tényleg vannak kiemelkedő jó példák, tudomásom szerint sajnos egészen más szponzorációs csomag jutott a riói paralimpiai résztvevőknek és az olimpikonoknak. Viszont azt mondom, hogy itt a lehetőség a változásra és az egyenlő esélyek biztosítására Tokióban! Keressük azokat a magyar vállalatokat, akikkel együtt történelmet írhatunk! A szurkolók és magánemberek részéről álomszerű a hozzáállás, úgy érzem értékelik a munkámat és elismernek. Civilben A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány vezetője vagyok. Érdekes, hogy ezen a területen rengeteg jó tapasztalatról és elenyésző rosszról tudok beszámolni a végtaghiányos csemetéket érintően. Talán itt kezdődik minden, a gyerekeknél! Ott már jól állunk, szerencsére a „gyerekeinkhez” , bárhová fordulunk, nagyon nyitottan közelítenek. Ez nagyon jó érzés számomra!

Runners World