A veol.hu közölt remek interjút kapusunkról, amiből az is kiderül, hogy mivel szerezne örömöt a szurkolóknak (is) a pályafutása után.

A profi labdarúgás nehézségeit és szépségeit egyaránt tükrözi a 31 éves kapus eddigi pályafutása. Egy vidéki kisvárosból indulva lett az, aki szeretett volna, aztán több hullámvölgyet is megélt, fél tucat csapatban szerepelt, de végül ismét a helyére került: a Ferencvárosba.

A Ferencvárosi TC hálóőre, Holczer Ádám 1988. március 28-án született Ajkán. Az elmúlt lassan 31 évből közel 20 a labdarúgásról szólt az életében, azaz bőven volt miről beszélgetnünk a remek felépítésű, több mint 190 centiméter magas kapussal, aki jelenleg második számú portás Dibusz Dénes mögött az NB I éllovasánál.

Egyszerre kézilabdáztam és fociztam a Fekete István Általános Iskolában, egészen 10 éves koromig, amikor utóbbi vette át a főszerepet. Akkor kerültem nagypályára, az Ajka Kristályhoz, ahol édesapám edző volt. Tizenkét éves voltam, amikor egy tornán vettünk részt Kaposváron. A Ferencváros is szerepelt azon a viadalon, a fővárosiak pedig kinéztek maguknak. Úgy volt, hogy az általános iskolát még elvégzem Ajkán, de végül megsürgettük a dolgot, nem akartam lemaradni a lehetőségről – mesélte a Naplónak Holczer Ádám, aki így 12 és fél évesen került fel Budapestre.

Nagy ugrás, órási változás ez egy kiskamasznak, de a már ebben a korban is kiemelkedő képességű kapus elárulta: igazából nem okozott gondot számára az átállás.

Nagyszájú, talpraesett kis­gyerek voltam, ráadásul remek társaságba kerültem, csapattársaimmal laktam egy kollégiumban. A szüleimnek persze nem lehetett egyszerű elengedniük otthonról. Az U13-as csapatban kezdtem a szereplést a Ferencvárosnál, és az ifiből való kiöregedésemig szinte végig a saját korosztályomban védtem. Volt azért kivétel: egyszer be kellett szállnom az 1985-ös születésűekhez, az Újpesttel játszottunk, jól ment a védés, az évad végén pedig bajnok lett a csapat.

Holczer Ádám 1988. március 28-án született Ajkán. Az általános iskolában eleinte egyszerre futballozott és kézilabdázott. Tizenkét és fél évesen igazolta le a Ferencváros, amelynél végigjárta az utánpótláscsapatokat, majd a felnőtteknél is számítottak rá. Eddig klubjai: FTC, Vecsés, Kecskemét, Nyíregyháza, Pécs, Gyirmót, Kozármisleny, Soroksár. Legnagyobb eredményei: kupagyőzelem, NB I-es ezüst.

Ádámtól megkérdeztük, hogy mennyire érezte különlegesnek, hogy a nagy múltú zöld-fehér klubnál, a legnépszerűbb magyar egyesületben játszik hétről hétre.

Gyerekként ezt nem nagyon érzékeled, azt viszont láttuk, hogy mi – sok riválissal ellentétben – szép szerelésben játszunk, egységes melegítőbe öltözhetünk. Volt saját öltözőnk, saját helyünk, amit nem kellett kipakolni minden alkalommal, nagy szó volt ez akkoriban. Felnőttszinten persze mindez más, ott nagy a figyelem, megvan a reflektorfény, hiszen a Fradi a csúcs.

Utánpótlás-játékosként természetesen Ádám is kiemelt figyelemmel kísérte a „nagycsapat” szereplését, mindennapjait.

Ha tudtam, mentem labdaszedőnek a felnőttek meccsére. Amennyire lehetett, próbáltunk közel kerülni az első csapat tagjaihoz, sokszor álltam tollal, papírral a kezemben a pálya szélén, gyűjtöttük az autogramokat, lestük a nagyok minden mozdulatát, Gera Zolit, Lipcsei Petit, Tököli Attilát és a többieket.

Minden futballista életében nagy váltás, amikor kikerül az utánpótlásból. Holczer Ádámmal ez éppen akkor történt, amikor az FTC az NB II-ben szerepelt. A kapus először szintén a másodosztályban vitézkedő Vecsésre került kölcsönbe, és játszott közel tízezer ember előtt 2-2-es döntetlent anyaklubjának csapatával. Olyan jól sikerült az ősz, hogy Csank János vezetőedző a téli szünetben visszahívta a zöld-fehérekhez. Ekkor következett az az időszak, amikor az ajkai hálóőr első számú kapusuk volt a ferencvárosiaknak.

A Fradi megnyerte az NB II-es pontvadászatot, és ismét az első ligában bizonyíthatott. Holczer Ádám eleinte az NB I-ben is kezdőnek számított, ám nem sokkal később Megyeri Balázs kiszorította őt a kapuból.

Utólag visszagondolva türelmetlen voltam. Rutinos fejjel, ma már talán máshogy cselekednék, akkor viszont egyből az eligazolás mellett döntöttem.

Ádám a folytatásban szerepelt Kecskeméten, Nyíregyházán, Pécsen, Kozármislenyben és Gyirmóton is. Elmondta, mindenütt volt olyan időszak, amikor első számú kapusnak számított, a lehetőségek keresése vitte előre, ugyanakkor a rengeteg költözködést gyűlölte. A sors négy és fél évvel ezelőtt sodorta vissza a fővárosba, az NB II-es Soroksár játékosa lett, majd 2015-ben igazolta vissza az FTC, amelynek első csapatához 2017 januárjában csatlakozott újra.

Ádám nagyon szeret Budapesten élni feleségével, akivel épp kisfiút várnak: három hónap múlva bővül a család. Ugyanakkor úgy fogalmaz, két otthona van, Ajkát is annak tekinti, hiszen ott laknak a szülei, testvére, nagyszülei. Ha teheti, hazalátogat, de még több időt tölt a Somló hegyen álló hétvégi házában, ahol szőlőt művel, pálinkát készít testvérével.

Ez egy gyerekkori szerelem, és talán a futball utáni élet előkészülete is egyben. Imádjuk a fővárost, mindenestől, de néha jó kiszakadni onnan, kikapcsolódni kicsit.

A labdarúgó természetesen nyomon követi az ajkai futballt is.

Figyelem az eredményeket, szurkolok nekik, láttam a DVSC elleni kupameccsüket, amelyen nagyon jól játszottak. Érdekesség, hogy edzőjük, Schindler Szabi csapattársam volt Kecskeméten, a csatár Nagy Misivel pedig Kozármislenyben játszottam együtt. Bízom benne, hogy elérik céljukat, és felkerülnek az NB II-be.

Zárásként azt kérdeztük Holczer Ádámtól, hogy milyen érzelmekkel gondol klubjára, amelyben nevelkedett, és amelyhez hét év után visszavezetett az útja.

Nem könnyű ezt megfogalmazni. Az FTC, annak szakemberei, klubvezetői 12 évesen megadták nekem a lehetőséget arra, hogy olyan életet éljek, amilyet akarok. Én focista akartam lenni. Hét­évesen jártam először Fradi-meccsen, korábban is nagy szurkolója voltam a csapatnak. Úgyhogy hálás vagyok mindazért, amit kaptam az egyesülettől, amely mindig is örök szerelem lesz nekem. Ajándék, hogy vidéki srácként eljutottam ide és átélhettem sok mindent, elérhettem több eredményt. Egyedül az NB I-es bajnoki cím várat még magára, de talán már nem sokáig…

forrás: veol.hu