Gergőt kérdezték a bajnoki hajráról, a válogatottról és a Pécsről is.

– Másabb szülőként kifutni a pályára?
– Igen, hiszen szeretném büszkévé tenni a fiaimat. A kisebb még csak féléves, de a nagyobbik már nézi a mérkőzéseimet. Nagyon jó érzés abban a tudatban pályára lépni, hogy az édesanyjukkal otthonról engem figyelnek.

– Már nyolc pont a Ferencváros előnye a tabellán a Vidi előtt, lassan érik a bajnoki arany?
– Ezt semmiképp sem szabad kijelenteni, hiszen a nyolc pont egyáltalán nem olyan sok, és még kilenc forduló vissza van a bajnokságból. Nem szabad hátradőlni, ugyanilyen keményen kell dolgozni a hátralévő mérkőzéseinken is. Ezt a mentalitást próbálom átadni a többieknek is, és eddig működött.

– Valószínűleg ismét ott lesz a lehetőség nyáron, hogy megküzdjenek az egyik európai kupa csoportköréért. Reb­rov­val sikerülhet?
– Sok múlik a szerencsén, illetve egy jó felkészülésen. A Vidi idén bebizonyította, hogy jó taktikával nem lehetetlen elérni. A Lech Poznannal volt szerencsém Európa Liga-csoportkörben játszani, miután megnyertük a bajnokságot, így tapasztalatból mondhatom, hogy a nemzetközi porond teljesen más világ.

– Mi a különbség a magyar és a lengyel bajnokság között?
– Sokkal nagyobb hangsúly van Lengyelországban a fizikális felkészítésen, illetve a párharcokon. De amellett, hogy brusztolósak és „verekedősek” a mérkőzések, játszani is szeretnek. Pont ezért nagyon kiegyensúlyozott a bajnokság, az utolsó simán megveri 3-0-ra az elsőt, szóval nincs tuti meccs. Ott a nyolcpontos előnyünk még kevesebbet érne.

– Nagyon sokáig támadót játszott. Hogy lett önből a Fradi és a válogatott jobbhátvédje?
– Még mindig bennem van a támadóvér, de egyáltalán nem bánom. Az a lényeg, hogy a pályán vagyok. Amikor hazajöttem Poznanból, fél évet szélsőként játszottam a Fradiban is, de nem jöttek úgy a gólok és a gólpasszok, ahogy szerettem volna. Mindenki beállt ellenünk, így nem igazán voltak területeim. Viszont hátulról indulva jobban ki tudtam használni az adottságaimat, s ott ragadtam.

– Nemsokára utazik a válogatottal Szlovákiába, utána pedig érkeznek Budapestre a vb-ezüstérmes horvátok. Szép feladat vár önökre.
– Nagyon nehéz meccsek lesznek, ez tény. De ezt dobta az élet, föl kell venni a kesztyűt. Én szeretem a kihívásokat, és ez két nagyon komoly kihívás lesz. Természetesen jól szeretnénk szerepelni, és biztos vagyok benne, hogy a szövetségi kapitány, Marco Rossi jól felkészít minket.

– Az egyik húzóembere volt PMFC-nek, amikor legutóbb feljutott a klub az élvonalba. Hogyan emlékszik vissza a pécsi évekre?
– Négy évet töltöttem el Pécsen, valamint ott lettem profi labdarúgó, így nagyon jó szívvel emlékszem vissza azokra az időkre. Sokat fejlődtem a klubnál, és ennek is köszönhetem, hogy előbb Pápára, majd rá egy évvel Poznanba tudtam igazolni.

– Mit szól a klub jelenlegi helyzetéhez?
– Nagyon sajnálom, hogy ilyen alacsony osztályban van a Pécs. Tele van tehetséggel a környék, és úgy gondolom, hogy megérdemelne a város egy NB I-es csapatot.

BAMA