Clubunk atlétájával, a futó Kazi Tamással beszélgettek.

Novemberben Debrecenből a Ferencvároshoz igazolt. Miért döntött így?
Több mint tizenegy évig a DSC-SI-nél atletizáltam. a legjobb eredményeimet ott értem el, a várost is nagyon szerettük a családommal, de megromlott a viszonyom a klubbal és az edzőmmel, és lejárt a szerződésem is. Nyár óta edző nélkül készültem, a feleségemmel és a kisfiammal vissza akartunk jönni Budapestre, és úgy éreztem, a fővárosban a Ferencvárosnál tudnám leginkább elképzelni a jövőmet.

Hogyan találtak egymásra?
Felhívtam a klub szakosztály-vezetőjét, és összehoztunk egy találkozót. A szakosztály vezetői nagyon nyitottak voltak, láttam, hogy készültek, rögtön szerződés ajánlattal jöttek, megtárgyaltuk a feltételeket, majd egy plusz egy éves szerződést írtunk alá. Ők is látták, hogy harminchárom évesen is motivált vagyok, amire a legjobb példa, hogy tavaly országos csúcsot futottam ezer méteren.

Ha a Fradival nem sikerül szerződést kötnie, abbahagyta volna az atletizálást?
Valószínűleg igen, bár nem vágtam volna el minden, a sportághoz fűző szálat. Akkor talán végigcsinálok még egy szezont, de nem versenyezőként, hanem iramfutóként indulok a nemzetközi versenyeken, például a Gyémánt Ligában. Ezt egyébként a jövőben is megtehetem, meg tudtuk beszélni a Fradival, és a klub úgy van vele, ha a kötelezettségeimet teljesítem a csapatbajnokságon és az országos bajnokságokon, a további terveimbe nem szól bele.

Idén újra 800 méteren indul. Miért váltott vissza az 1500 méteres távról?
A döntés már a tavalyi, berlini Európa-bajnokságon megszületett bennem, amikor négy év után újra rajthoz álltam a kontinensbajnokság 800 méteres előfutamában. Rádöbbentem, hogy ezen a távon vagyok otthon, ez az enyém, ezt szeretem igazán. Ismerem minden méterét, rezzenését, imádom a gyors futást, a taktikázást, a helyezkedést. És lássuk be, az 1500 méter nem sikerült úgy, ahogy reméltem, ritkán élveztem, görcsös voltam, talán túlságosan akartam, és nem volt ideális a felkészítésem sem. Viszont a nyolcszázat élvezem, és biztosan folytatni tudom 2020-ig, az általam kijelölt időpontig.

És edzője van már?
Nincs, és ez is oka az újabb távváltásnak, mert ebben a versenyszámban van a legnagyobb rutinom, van rálátásom, tudok egyedül készülni. Egyébként a Fradi sem kötötte ki a szerződés feltételeként, hogy legyen edzőm, a szakosztály vezetője bízik bennem, sőt, megkérdezte, akarok-e a a jövőben fiatal középtávfutókkal foglalkozni. Érdekel az edzősködés, de ez még csak távlati terv.

A közösségi oldalán olvasom, hogy most is dolgozik edzőként…
Ez különleges helyzet, a szakedzői képesítésem megvan, és az atlétikai jelenemet ötvöztem a labdarúgómúltammal. Szeretek gyerekekkel foglalkozni, mert megvan bennük az őszinte tűz, az akarat és a szorgalom, ami engem is motivál. Jelenleg fiatal focistáknak tartok speciális, kiegészítő edzéseket, atletikus alapképzést, amelynek a robbanékonyság, a dinamika és a gyorsaság fejlesztése a lényege. Egy gyerekkori barátom álmodta meg ezt annak idején.

Mennyi ideje van rá?
A családom és a sportolás mellett heti két alkalommal tudok egy-egy órás foglalkozást tartani, nemrég pedig elvállaltam egy nagyon tehetséges műkorcsolyázó kislány felkészítését is. Többre egyszerűen nincs időm.

Tavaly igen viharos volt a viszonya a Magyar Atlétikai Szövetséggel. Enyhült a helyzet?
Mivel aktív atlétaként még vannak céljaim, sokat számít, a MASZ mennyire partner és hogyan áll hozzám. Örülök az új sportigazgató, Kámán Bálint kinevezésének, régóta ismerjük egymást, edzőtársak is voltunk. Biztosított, hogy a szövetség 2019-ben is számol velem, majd meglátjuk, hogy ez konkrétan mit jelent. De úgy érzem, jó a kapcsolatom a szövetséggel, nincs bennem semmi feszültség vagy rossz érzés a tavalyi idény miatt. Megvan a kölcsönös bizalom.

Mik a tervei az idei szezonban?
A fedett pályás szezont szintfelmérőként fogom fel. Megpróbálok kijutni a glasgow-i fedett pályás Európa-bajnokságra, de ha nem sikerül, lesz még időm javítani. Fejben is vissza kell állnom nyolcszázra, ráadásul magamat kell felkészítenem. Persze megy ez, hiszen a tavalyi, berlini kontinensviadalra is egyedül készültem fel, de saját magamnak visszajelzést adni furcsa és nehéz. Egyelőre tapasztalom, mire lehetek képes, de ha a fedett pályás szezonom jól sikerül, szerintem összejöhet a világbajnoki szint is, ami nagyon erős.

Miben más a mostani Kazi Tamás, mint az öt évvel ezelőtti?
A hozzáállásom ugyanolyan, mint akkor, csak most már van családom, és dolgozom is a sportolás mellett. De sokaknak szeretném megmutatni, hogy harminc felett is képes vagyok nemzetközi szintű eredményre. Tudom, sok embert meglepnék ezzel, hiszen nem számolnak velem, és ez is nagyon motivál. Tévednek, ha azt hiszik, már nem érdekel az atlétika.

Esetleg a 2023-as hazai világbajnokságig is folytatná a versenyzést?
Ha két év múlva lenne, akkor biztosan nagyon motiválna, de 2023 túl messze van. Tizenöt éve vagyok élsportoló, újabb öt év pedig rengeteg időt, rengeteg lemondást jelent. Már van családom, szeretnék minél több időt a fiammal és a feleségemmel tölteni, és tervezünk második gyereket is. Nem hiszem, hogy tudom vállalni az indulást a hazai világbajnokságon. És bevallom őszintén, valójában már nem az egyes versenyek motiválnak.

Akkor mi?
Az, hogy harminchárom évesen is felül tudom-e múlni önmagam. Mert nem akarok a “futottak még” kategóriába kerülni.

Hosszabbítás – NS